Első ránézésre a magyar gazdasággal nincsenek nagy problémák. Az ipar részesedése a GDP-ből az uniós átlag felett van, növekszik az export, az utóbbi években egyre több külföldi tőke áramlott be az országba, egyre több olyan cég nyílik, amik kutatás-fejlesztéssel is foglalkoznak. Csökkentek az energiaárak, és az úthálózat állapota is javult.

Viszont közelebbről szemlélve a magyar mutatókat, látszik, hogy komoly strukturális gondokkal küzd az ország. Az Európai Unió legfrissebb versenyképességi jelentésében sorra is veszi ezeket.

Magyarország az átlagolt mutatók alapján pontosan ugyanolyan, mint a többi, 2004-ben csatlakozott EU-tagállam. Ennek megfelelően, amikor a jelentés négy csoportra bontja a tagállamokat, Magyarország Csehországgal, Szlovákiával, a balti államokkal és Lengyelországgal együtt a harmadik csoportba kerül. Ebben vannak a mérsékelt, de javuló versenyképességű államok. A 2004-ben csatlakozottakon túl ide tartozik még Románia, Spanyolország, Portugália és Görögország is. A csoportok így néznek ki:

Erős és javuló versenyképességű államok: Dánia, Írország, Németország, Hollandia.

Erős, de csökkenő versenyképességű államok: Belgium, Franciaország, Luxemburg, Olaszország, Ausztria, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság.

Mérsékelt, de növekvő: Magyarország, Csehország, Szlovákia, a balti államok, Lengyelország, Spanyolország, Portugália, Görögország, Románia.

Mérsékelt és csökkentő: Szlovénia, Ciprus, Málta, Bulgária, Horvátország.

Eszerint tehát Magyarország abban a csoportban van, ahol a 2004-ben felvett 10 tagállam szerencsésebbik fele.

Közelebbről látszanak csak a problémák. Ezeket megpróbálom itt röviden összeszedni.

1. A növekedés és az iparunk súlya megfelelő, de ezt csak pár külföldi multinak köszönhetjük

Az EU célja, hogy 2020-ra az unióban 20 százalék felett legyen az ipar részesedése a GDP-ből. Ennek a követelménynek jelenleg kevés állam felel meg, de Magyarország köztük van. A baj az, hogy a magyar ipar jelentőségének növekedését lényegében két autógyár idetelepítése hozta el, a magyar kis- és középvállalkozások nem vagy alig részesei a változásnak.

Sőt, a magyar kkv-k részesedése az ipari kibocsátásból

messze az EU-s átlag alatti,

még annak ellenére is, hogy sokkal több embert foglalkoztatnak, mint a nagy gyárak.

A kimagaslóan jó magyar GDP-növekedés motorjai is a külföldi gyárak, a kkv-k nem tudtak felépülni a válságból, a számuk még mindig nem éri el a 2008-as szintet. Kivétel ez alól a számítástechnika, ahol magyar vállalkozások komoly sikereket értek el az elmúlt években.

2. Egyre innovatívabb az ország! Ja, nem, ezek is csak a külföldi cégek

Magyarország innovációs mutatói is javulnak, de ez is a – jórészt külföldi – nagyvállalatok hatása, a magyar kkv-k alacsony fejlettsége azt mutatja, hogy a technológia nagyon lassan, vagy egyáltalán nem vándorol a nagy külföldi gyáraktól a magyar kisvállalkozások felé. Emellett a magyar kkv-k csak 13 százaléka foglalkozik innovációval, holott az EU-s átlag e téren 30 százalék.

Az sem jó, hogy a magyar innovációs vállalkozások többsége a fővárosba tömörül, hatalmasak a területi egyenlőtlenségek.

3. Képzetlen munkaerő

A magyar iparosítás abban is különbözik az EU más államaitól, hogy itthon a gyáripar nagy szerepe ellenére is jóval az EU-s átlag alatt van a felsőfokú végzettséggel rendelkező dolgozók száma a szektorban. Emellett továbbra sincs elég reáldiplomás az országban, bár az arányuk nő, még mindig nem értük el az EU-átlag felét sem.

A jelenlegi magyar iparosítás tehát nem pont az, amit az EU elképzel (hogy magasan képzett belföldi munkaerő magas hozzáadott értékű termelést végez), itt inkább összeszerelésről van szó. A jelentés megjegyzi azt is, hogy Magyarországon új szakmai képzési rendszer indult 2013 őszén, de ennek hatásai még nem értékelhetőek.

4. Több ember csinál kevesebb dolgot

Csökkent a magyar munkaerő termelékenysége. Ez EU-s szinten is ritka, Magyarország mellett csak Ciprus és Olaszország járt így.

5. Nincs pénz

A magyar vállalkozások finanszírozása még mindig nehézkes, hitelhez jutni nagyon problémás, bár 2011-ben még nehezebb volt. A jelentés szerint ezen talán segíthet a Növekedési Hitelprogram.

6. Szennyezünk

Zöldgazdaság terén nagyon rosszul teljesít az ország, a szemétnek csak nagyon kis részét hasznosítják újra. És a kkv-k sem foglalkoznak környezetkímélő szolgáltatásokkal, hiszen ilyesmire nincs Magyarországon kereslet sem.

7. Pazaroljuk az energiát

Nagyon rossz állapotú a magyar épületállomány. Az épületek 70 százaléka felújításra szorul. Az itthon felhasznált energia 40 százaléka ezek fűtésére vagy hűtésére megy el, így ez felel a legnagyobb CO2 kibocsátásért is. Egyszerűen muszáj minél hamarabb leszigetelni a magyar lakóházakat, nemcsak az energiahatékonyság növelése miatt, hanem azért is, mert ezzel lökést kaphatna a válságban padlóra küldött magyar építőipar. A jelentés itt is megjegyzi, hogy a magyar kormánynak van erre stratégiája, de még e téren sem történt komoly előrelépés.

8. Rezsicsökkentés

A Európai Bizottság a rezsicsökkentést is újra elítéli a jelentésben. Azt mondják, hogy az energiaárak hatósági csökkentésével a szolgáltatók nem tudják fedezni a költségeiket, így instabillá válik a rendszer. Ha pedig a nagyfogyasztókra terhelik a veszteséget, az a magyar gazdaság versenyképességét rontja.

A rezsicsökkentés emellett az épületfelújítási programot is ellehetetlenítheti, hiszen az energiaárak csökkentésével a fogyasztók nem érzik, mennyire súlyos probléma a magyar házak megfelelő szigetelésének hiánya.

9. Az állam

A legnagyobb probléma viszont még így is az állam működésével van. A befektetői hangulat a különadók és az államosítások miatt bizonytalan. A cégek előtt álló adminisztrációs akadályok nagyok, és növekednek, ezen felül Magyarország a korrupciós kutatásokban sem szerepel jól. A jogalkotás egyre kiszámíthatatlanabb, ezen a téren összességében Magyarország rontott a legtöbbet. Emellett az elektronikus közigazgatás sem felhasználóbarát.

De hogy ne csak a rosszat írjuk:

Az Európai Bizottság pozitív fejleményekről is beszámolt. A külföldi tőke kedvezően hathat a magyar gazdaságra, és az ipar bővülése is hosszú távú hasznot hozhat, még annak ellenére is, hogy külföldi cégek hajtják a növekedést. Idővel felnőhetnek hozzájuk a magyar beszállítók is. A magyar exportmutatók is javulnak, és az útjaink is egyre jobbak.

Örömteli fejlemény, hogy kockázatitőke-felhasználás szempontjából Magyarország az EU-átlag alatti szintről enyhén az átlag fölé zárkózott, főleg a JEREMIE-alapokból lehívott forrásokkal.

Az EU sem áll jól

A versenyképességi kilátások uniós szinten is romlottak az elmúlt években. Az EU-ban ugyan a 1-2 százalék körüli éves GDP-növekedésre van kilátás, de ez a szám is lemaradást jelent az Egyesült Államokhoz, Japánhoz, Ausztráliához, Koreához és Kínához képest. Az EU gazdasága még mindig nem érte el a válság előtti méretet, az EGyesült Államok viszont már 2010-ben meghaladta azt.

Az EU nagyívű újraiparosítási céljai ellenére uniós szinten csökkentek a gyáripari befektetések. 2008 óta az unióban 3,5 millió ipari munkahely veszett el, ezt így nem fogjuk hamar pótolni.