A drogostól és az iszákostól a bűnözőknél is jobban félünk

  • Lehet, hogy nemsokára csak Nemzeti Italboltban árulhatnak bizonyos piákat.
  • Ez egészségügyi szempontból nem feltétlenül rossz ötlet, csak önmagában, meg az otthoni pálinkafőzés támogatása mellett nagyon keveset ér.
  • A drogpolitikában végképp tévúton jár Magyarország.
  • Többet árt az állam, mintha semmit sem csinálna.
  • Demetrovics Zsolttal, az ELTE professzorával, a Magyar Addiktológiai Társaság elnökével beszélgettünk.

"A mi kultúránkban a két legfőbb tiltás a szexualitáshoz és az erőszakhoz kapcsolódik. Az alkohol az ezekhez kötődő gátlásokat oldja; nem véletlen, hogy az alkohol a mi _tradicionális drogunk_. És mivel tényleg évezredek óta velünk van, ezért a saját drogunknak érezzük, az emberek többsége azt gondolja, hogy tud bánni vele."

Demetrovics Zsolt az ELTE addiktológus professzora szerint az alkohol elfogadottsága itthon nagyon sok formában tetten érhető.

Nálunk a részegségről azt tartjuk, hogy befolyásolja a viselkedést, a közgondolkodásban gyakran felmentést is társítunk hozzá. Azaz úgy gondoljuk, hogy az, hogy részeg/ittas volt valaki, indokolja, hogy erkölcstelenül, szabályszegően, agresszíven viselkedett. Mediterrán kultúrákban pl., ahol az ivás a mindennap természetes része, de a lerészegedés nem gyakori, ott az ittassághoz nem kapcsolódik ilyen felmentő jelleg.

Az ital eredetileg csak ünnepnapokon került elő, speciális alkalmakhoz kötődött, amikor a hétköznapi rend egyébként is felborult. Ilyenkor a gátlások oldásának, elsősorban a szexualitásra, illetve az agresszió kifejezésére kell gondolni, megvolt a helye. Ez mára elszabadult, a túlzott fogyasztás pedig nagyon sok problémát okoz.

Ehhez képest az illegális szerek, mint mondjuk a marihuána fogyasztásának nincs itthon kulturális beágyazottsága. A fű is, mint a többi modern kábítószer 40-50 éve jelent meg tömegesen Európában és Amerikában, előtte a használata szubkulturális jellegű volt.

"Minden kultúra fél attól, ami új és idegen. Az ember alapvető működése ilyen. Amikor bekerült a kávé Európába, akkor az az _ördög itala_ volt. Fekete, félelmetes, tiltott. Ugyanez volt a csokoládéval, vagy a dohánnyal. Évszázadok teltek el, mire ezeket a szereket befogadtuk."

A kulturális elfogadottságnak viszont semmi köze nincsen ahhoz, hogy melyik szer mennyire ártalmas.

Ha az alkoholt most fedeznék fel, tuti, hogy azonnal betiltanák

Több felmérés is készült azzal kapcsolatban, hogy egyes legális és illegális szerek használata mennyire problémás. A jogi szabályozás teljesen abszurd, ha valaki összeveti azzal, amit a kutatók a szerek ártalmasságával kapcsolatban találtak.

A jogi szabályozásnak persze nem feltétlenül a veszélyességet kell egyetlen vagy fő szempontként figyelembe vennie. Viszont az sem jó, ha tévesen azt sugallja, hogy a tiltás a veszélyesség mentén alakul, pedig most sokszor ez történik.

drogkar

Ez a grafikon a világ egyik legkomolyabb orvosi lapjában, a Lancetben jelent meg. Összevetették a különböző szerek egészségügyi, társadalmi, gazdasági hatásait, és jól látszik, hogy

magasan az alkohol a legkárosabb. Összességében rosszabb, mint a heroin vagy a crack.

Az is jól látszik, hogy a dohányzásnak is több káros hatása van, mint a fűnek, ami a középmezőnyben van a speed és a gina között.

Egy hasonló, holland kutatásban az egyénre és a társadalomra gyakorolt káros hatások alapján rangsoroltak, itt sorrend úgy alakult, hogy

  • 1, Crack
  • 2, Heroin,
  • 3, Dohány
  • 4, Alkohol
  • ...
  • 12. Marihuána
  • ...
  • 19. Gomba

Azt nyomjuk, ami már kudarcot vallott Amerikában

Demetrovics szerint több szempontból is problémás a hazai drogpolitika, és az alkohollal kapcsolatos szabályozások is ellentmondásosak.

"Drogháború, drogmentes világ. Ezeket az elképzeléseket Amerikából importáltuk, csak az a baj, hogy  ott már kudarcot vallottak. Harcolni a drogok ellen iszonyú pénzt emészt fel a rendőrségnél, az igazságszolgáltatásban. A droghasználat mértéke pedig nem csökken, ugyanakkor rejtettebbé válik, kevésbé elérhető a prevenció számára, kockázatosabb droghasználati formák jelennek meg."

Sajnos a drogügy könnyen kihasználható a politika számára, az emberek felkapják rá a fejüket. Olyasmiről van szó, amit nem ismerünk, de a legalapvetőbb élményünk, hogy félteni kell tőle a szeretteinket. Kezelhetetlen, ijesztő, gonosz kép. Nem csoda, hogy félünk a drogoktól, s a droghasználókat, mint általános kategóriát elutasítjuk

Több korábbi kutatásban mérték a magyar társadalom viszonyát különböző csoportokhoz. Arra kértek embereket, hogy egytől ötig pontozzák, mennyire szívesen látnának szomszédjukként például egy bevándorlót vagy egy elítélt bűnözőt. A sorrend rendre így alakult:

  • 1, bevándorló
  • 2, színesbőrű
  • 3, AIDS-beteg
  • 4, cigány származású
  • 5, homoszexuális
  • 6, börtönviselt
  • 7, pszichiátriai beteg
  • 8, iszákos
  • 9, kábítószeres

A politikának pedig mindig egyszerűbb meglovagolni az emberek már meglévő elutasítását, mint változtatni rajta. Kiállni, és azt mondani, hogy

mi máshogy csináljuk, mert szakmailag az a helyes.

Ebben az értelemben egyébként még egyetlen magyar kormány sem volt bátor, a szakértő szerint a baloldali kormányok ugyanúgy nem léptek jó irányba, mint a jobboldaliak. Maradt a szigorú büntetőpolitika.

Demetrovics szerint tévút, hogy a politika a büntetőjogon keresztül próbálja elmondani a társadalomnak, hogy károsnak gondolja a droghasználatot. Más közeget, más kommunikációs csatornákat kellene keresni ennek az üzenetnek. Nem a törvénnyel kellene üzenni, vagy legalábbis nem csak azzal, egyrészt, mert ez kevéssé hatékony (nincs elrettentő hatása), másrészt, mert sokszor inkább kárt okoz.

"A gyereket se azzal tanítjuk, hogy ne nyúljon a konnektorba, hogy mindig lekeverünk neki egyet, mikor a közelébe megy. Lehet így is, csak akkor sosem érti meg, hogy ez miért fontos. És akkor amíg ott áll valaki pofonra emelt kézzel, addig nem nyúl bele, de aztán igen."

Többet árt, mintha semmit sem tennének

A szigorú büntetőpolitikának kézzelfogható káros hatásai vannak.

"Amíg börtönnel fenyegetem a drogost, addig kisebb az esélye, hogy bejöjjön kezelésre. Amíg börtön jár a kipróbálásért, addig a fiatalok kevésbé mernek kérdezni a szerekről, kevésbé működnek a prevenciós programok. Amíg börtön jár a használatért, addig kisebb a valószínűsége, hogy valaki mentőt hívjon a túladagolt haverjának."

A közgondolkodásban a kábítószer használat maga a probléma, de az orvosi-pszichológusi nézőpont ennél sokkal árnyaltabb. A droghasználatnak, ugyanúgy, mint az alkoholnak is, nagyon különböző mintázatai léteznek. Van súlyos, problémás használat, de olyan is, ami kevésbé az orvos vagy pszichológus szempontjából nem érdemel figyelmet.

"Aki fél évente elszív egy marihuánás cigarettát, az a jog szerint bűncselekményt követ el, és 2 év szabadságvesztés járhat neki. Egy addiktológus számára azonban egy ilyen személy nem eset, nincs kapcsolható probléma, éli normálisan az életét"

- mondja Demetrovics.

Demetrovics Zsolt - Fotó: Őze Ferenc

Az alkoholnál valamiért elég jól tudjuk differenciálni a problémás és a nem problémás használtat között. Nem gondoljuk, hogyha valaki megiszik egy üveg sört, havonta egyszer berúg, akkor ettől elindul a lejtőn, vagy összeomlik az élete. Pedig a kockázat ugyanúgy benne van. Az illegális drogoknál annyira félünk, hogy nem tudjuk megkülönböztetni, hogy vannak nem problémás használók, és ez a többség. Ha a médiában a drogtémáról van szó, az illusztáció szinte mindig egyből a vénájába injekciós tűt szúró heroinista. Akkor is, ha marihuánáról van szó. A közgondolkodásban gyakran összemosódik minden, ami drog.

"Egy marihuánás cigi miatt is ügy lesz. A fiatal nem megy miatta börtönbe, de bíróság elé kerül, megrovást kap, kirúgják az iskolából. Többet árt neki az állam, mintha semmit nem nyúlt volna hozzá. Márpedig a drogpolitika alapelve is hasonló kellene, hogy legyen, mint az orvostudományé, hogy csak olyan beavatkozásokat tervezzen, amivel kevesebbet árt, mintha nem csinált volna semmit."

Ezt mondja a professzor, és azt, hogy

nem tartja jónak azt a jelenlegi szabályozást, amely a droghasználatot bűncselekményként kezeli.

Ha a nagypapa részegen a sárban fetreng, az oké

A politika ellentmondásos és zavaró üzeneteket küld a fiataloknak, akiknek a fejében pedig a fű és a pia ma már kb. egy polcon van.

Azt mondja nekik, hogy az otthoni pálinkafőzés, és így a fogyasztás is oké. Ha a nagypapa minden hétvégén öntudatlanul fekszik a sárban a házi pálinkától, akkor ott az államnak nincs dolga, sőt, a pálinkatörvénnyel formálisan és szimbolikusan is támogatja ezt. De ha a haverjánál találnak egy tő marihuánát egy cserépben, akkor ő tényleg börtönbe megy. Pedig ez a haver, aki időnként marihuánát szív alapvetően jól van, jól tanul, felveszik az egyetemre, boldog kapcsolatban él. Nem csoda, hogy ezt ember nem tudja a fejében összerakni, mert nincs is értelme.

Demetrovics Zsolt szerint az alkohollal kapcsolatban is tévúton járnak a hivatalos üzenetek.

"Napi egy-másfél deci vörösbor, de lehetőleg egy héten 2-3 alkoholmentes napot is tartva. Ez a maximum, az e fölötti mennyiség már az egészség rovására megy. A tömény az semmilyen formában nem egészséges."

Ehhez képest ugye itthon szabad a pálinkafőzés, és állami pénzből buzdítják a fiatalokat az alkoholfogyasztásra, mert hogy

"minden nap van mit ünnepelni".

A Nemzeti Italbolt nem biztos, hogy rossz ötlet

A professzor azt mondja, hogy a drog és az alkoholpolitikán is változtatni kéne.

Drogügyben a használók dekriminalizálása mellett el kell mondani egyértelműen, túlzások nélkül, hogy milyen veszélyei vannak a fogyasztásnak. Hogy a fű is függőséget, egészségügyi problémákat okoz, és folyton tépni nem tuti. Sokkal több pénzt kellene prevencióra és kezelésre költeni az illegális kábítószereknél és az alkoholnál is.

"A tömény szeszt bevinni mondjuk egy Nemzeti Italboltba, tehát korlátozni a hozzáférést önmagában nem rossz gondolat"

De Demetrovics Zsolt szerint nagyon sok mindent oda kell tennie mellé. Például legyenek drágábbak a tömény italok, hogy azzal is csökkentsék a fogyasztást. A sört és bort minél kisebb kiszerelésben árusítsák.

"Próbálj meg korsóval kérni a sört Amszterdamban! Nem lesz egyszerű. Így lehet befolyásolni a fiatalok alkoholfogyasztását. Hogy ne a feleseket dobálják és gyorsan lerészegedjenek, hanem igyanak egy-két pohár sört, és spiccesen, kötetlenebbül dumáljanak egymással."

A szakértő szerint a politikának azt kell jól elmondania: mit akarok elérni, miért csinálom?

"Az lenne fontos, hogy egyértelmű és egymással összhangban lévő üzeneteket küldjön a politika a társadalom és a fiatalok felé. Nem lehet azt mondani, hogy az alkohol ártalmas, de a pálinkafőzés jó dolog. Hiába vágom fejbe a konnektor miatt a gyereket, ha ő közben azt látja, hogy én meg esténként állandóan a konnektorba nyúlkálok."

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.