Leszámítva a téli hónapokat, Budapesten, vagy legalábbis Budapest belsejében

nincs kellemesebb, praktikusabb és szórakoztatóbb közlekedési forma, mint a biciklizés. 

Ezt én sem akartam elhinni, amíg nem váltottam két kerékre, de most már semmi kétségem nincs. Az autómat már szinte csak akkor használom, ha Budapesten kívül van dolgom, a tömegközlekedést pedig tényleg csak akkor, amikor rákényszerít az időjárás.

Szerencsére egyre többen vannak, akik hozzám hasonlóan a bringát választják Budapesten. Ezt mutatják a számok, és ezt mutatja a nagyobb kereszteződésekhez most már rendszeresen együtt érkező tucatnyi biciklista is. És ami népszerű lesz Magyarországon, az törvényszerűen vonzza a hazánkban nagy számban megtalálható hülyéket is. Így Budapesten is egyre több a köz- és önveszélyes, valamint egyszerűen csak idegesítő, a forgalmat és a békés egymás mellett élést akadályozó biciklista. Természetesen messze nincs még annyi belőlük, mint idegesítő autósból, de szaporodásuk egyértelmű.

Nem azzal van a baj, ha egy biciklista néha átmegy a piroson. Van olyan közlekedési helyzet, ahol ez megengedhető. Az az autós vesse az első követ, aki kihalt falvakban tényleg mindig 50 alatt marad, nem 65 felett. Vagy az a gyalogos, aki minden körülmények közt csak a zebrán kel át az utcán. Vagy az az állampolgár, aki mindig kér a számlát. Az alábbi biciklistatípusok viszont nem ártalmatlan ügyeskedők, hanem hülyék,

akik el fogják érni, hogy a náluk is hülyébb bringaellenes lobbinak több muníció legyen a tarsolyában.

A versenyző

Ki az idegesítőbb, aki kocsijával száguldozik egy nagyvárosban, vagy a biciklista, aki az általa elérni képes legmagasabb sebességgel teker a Körúton? Nehéz eldönteni. A biztonságos sebesség nyilván minden bringásnál mást jelent, de aki annyivel megy, hogy egy váratlan közlekedési helyzetet már nem tudna elhárítani, attól tényleg el kellene kobozni néhány hónapra a kerékpárját.

A kivilágítatlan

Támogatom a jogot az eutanáziához, de aki nem képes felrakni a bringájára két darab, kínai boltokban összesen 1000 forintért megvásárolható lámpát, annak a fájdalommentes elmúltás túlságosan enyhe büntetés. A smucigság egy dolog, az összes többi közlekedő veszélyeztetése viszont súlyos bűncselekmény.

A járdán tekerő

Igen, a budapesti bicikliút-hálózat nagyon messze van a tökéletestől, és vannak olyan útszakaszok még a belvárosban is, ahol bátor embernek kell lenni az autók között tekeréshez. Még az is elfogadható, hogy vannak pontjai a városnak, ahol rövid szakaszokon tényleg tolerálható a járdán bringázás. Na de életvitelszerűen? Az egész Nagykörúton a járdán tekerve? Ne vicceljünk már. Akinek pedig még ahhoz is van pofája, hogy közben lecsengesse a járdáról az ott andalgókat, azt majd nyugdíjasként üsse el egy hasonló példány.

A Margit híd déli járdáján tekerő

Ez talán a legnagyobb parasztság, amit két kerékkel Budapesten el lehet követni. Különösen Budáról Pestre, hiszen úgy két másik jó választás is van: az úttestre felfestett biciklijelek követése, óvatosabbaknak pedig a túloldali, teljesen védett bicikliút. És még így is vannak bringások, akik képesek azon a járdán szlalomozni, ahol gyakorlatilag heti 168 órában turisták tömegei fényképezkednek az egyik legszebb budapesti panoráma előtt.

A kormányt elengedő

Szívesen fogadok bárkivel abban, hogy a belátható jövőben történni fog egy baleset Budapesten, tippem szerint valahol a Batthyány tér közelében, amelynek felelőse egy ilyen elengedett kormánnyal bringázó, esetleg közben telefonáló cirkuszi majom lesz, és aminek lesz halálos áldozata. És utána Tarlósnak, a haverjainak, az Emberibb Parkolásért Mozgalomnak és a többi eszelősnek lesz mire hivatkozniuk.

A tömegközlekedést akadályozó

Az nem a budapesti biciklisták hibája, hogy a városban sajnálatosan sok helyen kell ugyanazon a a sávon osztozniuk a buszokkal. Ott kell tekerni, ez van. Ez viszont semmiképpen sem azt jelenti, hogy egyedül karikázóként istenadta jog feltartani nyolcvan-kilencven embert. Tessék teljesen szabályosan félrehúzódni, akár a belső, kocsik által használt sáv felé is, hogy a busz nyugodtan előzhessen és mehessen dolgára.

A minden piroson áthajtó

Igen, van olyan közlekedési helyzet, ahol egy gyalogos, egy autós vagy akár még egy biciklista is átcsusszanhat a piroson, ha ezzel senkit sem veszélyeztet. De én még se gyalogostól, se autóstól nem láttam soha olyat Budapesten, amit biciklistáktól rendszeresen: egy hosszú útszakasz minden egyes közlekedési lámpájának teljes semmibevételét. Teljesen igaza van a kereszteződésekben anyázó autósoknak. Akik aztán jó eséllyel az egész városi biciklizést megutálják.

A zebrán átszáguldó

A budapesti autós kultúrának köszönhetően a bringások igazán tudhatnák, milyen érzés kis halnak lenni egy rakás megkergült cápa között. És cserébe odafigyelhetnének a náluk gyengébbekre. Sokan viszont képtelenek erre, és nem tudják felfogni, hogy a közlekedésben általában, a zebrákon pedig különösen a gyalogosoknak van előnyük. Kisgyerekes anyákat és nyugdíjasokat visszahőkölésre késztetni tényleg baromi nagy hőstett - kamionnal keménykedj inkább!

A politikus

A Budapesten biciklizó ember számára egyetlen látvány idegesítőbb a bicikliútra parkoló autónál: a politikus két keréken. Pedig máshol teljesen természetes, hogy egy politikus rendszeresen bringázzon, a leghíresebb példa talán Boris Johnson, London polgármestere. Nálunk ilyen gyakorlatilag nem létezik, magyar politikus csak annyi ideig ül nyeregben, ameddig el nem készülnek a bicskanyitogató mosolyú reklámfotók. Hogy lehet ehhez pofájuk, amikor a budapesti bicikliskultúra elképesztő sikere éppen hogy nem az ő segíségüknek köszönhető, hanem minden erőlködésük ellenbében virágzik?

A turista

Nagyon örülünk, hogy Koppenhágából és Rotterdamból felkerested városunkat! De ahogy autóbérlés esetén is illik tájékozódni egy idegen ország KRESZ-szabályairól, úgy leszel szíves felfogni, hogy Budapesten mi a helyzet a biciklis közlekedésben. Például azt, hogy itt nem a járdán biciklizünk. És hogy akárcsak autóval, biciklivel sem illik akadályozni a többiek közlekedését. És akkor erre még ki sem tértünk: