• Achtung: több fronton dúl a háború az öregedés ellen.
• A tudomány pár évtizeden belül talán győzhet.
• De az öregekkel teli jövő így is félelmetes lehet.
• És van, ahol már olyan a jelen is.
• De mi lenne, ha 75 évesen azt mondanánk, hogy elég?

Évezredekig rövid ideig éltek az emberek, aki többet élt 40 évnél, már az istenek kegyeltjének számított. Aztán a 19. században ez lassan megváltozott: 1840 óta a várható élettartam évente 3 hónappal nőtt. Akkor – a statisztikákat szépen követő – Svédországban a születéskor várható élettartam 45 év volt – most 83. A múlt század elején Amerikában 47 év volt várható, most 79. Ha a 3 hónapos trend folytatódik, 2080-ra ez 100 év lesz, miközben 10 milliárd ember lesz a bolygón. Az Atlantic gigacikkben foglalkozik azzal, hogy milyen lesz a világ, ha mindenki 100 évet élhet. (És inkább nem csak az olyan pozitívumokkal, hogy például tovább ehetjük a nagyi főztjét, vagy hogy még a dédi is láthatja majd a gyerekedet.)

Nyugdíjas-invázió

A növekedés stabil, nem befolyásolják különösen egyes tényezők. Az antibiotikumok és a vakcinák nem gyorsították fel a folyamatot látványosan, ahogy a háborúk és a járványok sem lassították le jelentősen. A globális várható élettartam a gazdag és a szegény országokban is szép lassan emelkedik. Sőt, ha feltalálják az öregedés elleni gyógyszereket vagy génterápiát, többé nem lesz szenzáció az újságban egy 106 éves ember. Az élő rokonokat ábrázoló családfa a mostani helyett inkább a londoni metró térképéhez fog hasonlítani.

Az öregedő társadalomnak a nyugati világ már most is érzi a negatív hatásait, de amikor majd bárki 100 évig élhet, sokkal inkább olyan lesz a világ, ahogy azt a Trümmer Alfonz álkönyvéről szóló cikkparódiánkban írtuk. A politikát még jobban az idősek irányítanák majd, akik még nagyvonalúbb juttatásokat szavazhatnak meg maguknak a fiatalok terhére. (Magyarországon évek óta a nyugdíjasok döntik el a választásokat.) Ha a sok százéves azt jelenti majd, hogy tovább jár a nyugdíj, ráadásul az egészségügyi szolgáltatásokat is jobban igénybe fogják venni, az összeroppanthatja a jóléti rendszert.

Képzeljünk el egy országot, ahol az átlagéletkor 45. A társadalmat idős szavazók által választott idős politikusok és agg bírók irányítják. A huszonévesek kiábrándultak, és úgy érzik, mindent nekik kell megoldaniuk. Az államadósság egyre nagyobb, és nincs innováció, sem új gondolatok. Ez nem a jövő, hanem a jelen: ez van most Japánban (és hasonló a helyzet Magyarországon is).

Ez többek között a szigorú bevándorlási törvények és a gyerekvállalási hajlandóság drámai csökkenése miatt van. A japán fiatalok már el sem mennek szavazni, és a közügyekkel sem foglalkoznak, úgyis az idősek irányítanak mindent. Sőt, már nem is szexelnek.

Nem érdekli őket a jövő.

Peter Thiel, a technológiai stagnálás prófétája valami ilyesmiről beszél mindig.

Forever Young élesztővel

A tudósok azon vannak, hogy ezt elkerüljék, azáltal, hogy az öregeket fiatalítják. A 90-es évek vége óta egyre több egyetem és cég foglalkozik öregedéslassítással, tavaly például a Google egy rakás pénzből megalapította az élettartam-kutatásra specializálódott California Life Companyt, fél évvel később pedig Craig Venter biotechnológiai vállalkozó fogott hasonló vállalkozásba (ő az 1990-es években az amerikai kormánnyal azon versengett, melyikük térképezi fel előbb az emberi genomot). A cél az, hogy ne csak plusz éveket adjanak az embereknek, hanem hogy tovább maradjanak egészségesek, így sokáig dolgozhatnak, és kevésbé vehetik igénybe az egészségügyi rendszert is.

Ahelyett, hogy egyes, az öregedéssel előjövő betegségekkel küzdjenek (például a stroke-kal vagy az Alzheimerrel) , inkább magát az öregedést kezelnék. Az öregedésgátló gyógyszerek lehetnének az új antibiotikumok és vakcinák. Ez lenne az emberiség válasza arra, hogy egyáltalán miért öregszünk, ha minden emlős minden sejtjében ott van egy egészséges, fiatalabb verziójának a DNS-tervrajza. Az emberi életet meghosszabbító szer kifejlesztésétől még évtizedekre vagyunk, mindenesetre etikai vitákat vet majd fel, és drága is lesz.

A kaliforniai Buck Intézetben ezért élesztőket tanulmányoznak, mivel az a kutatók szeme előtt éli le az életét, és a génjei egy része hasonlít az emberéire. Egyes géneket törölve az élesztő meghal, míg ha más géneket törölnek, tovább él. Még nem tudják, miért, de azon vannak, hogy ezt emlősökkel is meg tudják csinálni. Egyelőre legyeken, férgeken és egereken próbálkoznak. 20 éve a férgek öregítése még óriási mutatvány volt, ma már bármelyik frissen diplomázott kutató képes rá. Az egerek élettartamát már a negyedével meg tudják hosszabbítani. A tudósok remélik, a forradalmat a rapamicin nevű szer hozhatja el.

Éhezők viadala a túlélésért

Persze voltak vakvágányok. Évtizedekkel ezelőtt Linus Pauling Nobel-díjas kémikus felvetette, hogy a C-vitamin óriási dózisa késleltetheti az öregedést – mint kiderült, a C-vitamin kis mértékben gyógyszer, hatalmas mennyiségben méreg. 10 éve egy cég azt hitte, létrehozott egy gyógyszert, ami a vörösbor jótékony hatásait utánozza, mire a GlaxoSmithKline 790 millió dollárért megvette. A szernek azóta sem volt semmilyen gyakorlati haszna.

Most viszont a laboreredmények szerint egyértelmű az összefüggés az egerek kalóriaszegény étrendje és a várható élettartamuk között. Ha diétáznak, a sejtjeik a hibernációhoz hasonló állapotba kerülnek. Hogy ez az embereknél is működne, kérdéses. Először is a cél érdekében nem annyira diétázni, inkább állandóan, fájdalmasan éhezni kéne. Az pedig nem egészséghez, hanem betegségekhez vezet. Azzal is kísérleteznek, hogy fiatal egerek vérét ömlesztik át öregekbe. Talán ez a jó irány: ha kiderül, mi az a fiatal vérben, ami a regenerálódásért felel, gyógyszert készíthetnek belőle, így nem kell mindig friss vérhez jutni.

Új DNS létrehozásánál jobb útnak tűnik leutánozni azt, amit a természet már kitalált. A tudósok ezért megpróbálják megfejteni, miért lesznek a bálnák ritkán rákosak, vagy hogy a nagyon sok zsírt zabáló jegesmedvéknél miért nem jellemzőek az érrendszeri betegségek. Akármi is lesz a gyógymód, még elég messze van.

Egyél zöldséget, mert csak

A tudomány nem tudja biztosan, miért lesz két teljesen ugyanúgy élő ember közül csak az egyik szívbeteg. Nincs egyértelmű válasz arra, hogy a kávé, a só és a vaj jó vagy rossz. Az orvosok azt tanácsolják, hogy figyelj a súlyodra, egyél több zöldséget és kevesebb cukrot, mozogj rendszeresen, és aludj eleget. De nem azért, mert így bizonyítottan hosszabb ideig élhetsz, hanem mert ezt diktálja a józan ész. Az se segít, ha a százévesek életmódját vizsgáljuk: átlagosan többet dohányoznak, és kevesebb folyadékot isznak, mint hinnénk, és kevés köztük a vegetáriánus.

Az ikreket tanulmányozva a tudósok arra jutottak, hogy a hosszú életért 30 százalékban a gének felelnek. De ezeket a géneket megfigyelve kiderült, hogy csak 1 százalékuknak van közvetlen köze az élettartamhoz, a maradék 99 százalék hatása az élettartamra nem egyértelmű. Amikor megkérdeznek valakit, hogy egy idegen ember hány éves lehet, gyakran plusz-mínusz 20 évet is tévedhetnek. Ez azért van, mert nem tudjuk pontosan, mi az a „kor”.

Az öregedés biológiailag azt jelenti, hogy amíg fiatalon gyorsan gyógyulnak a sebek, betegségek, addig öregkorban a megsérült vagy beteg sejtek gyógyításakor egyre több környező sejt küldi azt a hibás üzenetet tovább, hogy minden rendben van. Ez vezet például a szívbetegségekhez vagy az ízületi gyulladásokhoz. Ha rájövünk, hogyan lehet a sejtelhasználódást lelassítani, tovább élhetünk – és pont ezt várják a kutatók a fent említett rapamicintől.

Az emberiség végső határa

Persze nem biztos, hogy 2080-ra valóban bárki élhet 100 évet. A XX. században tapasztalt várhatóélettartam-növekedés főleg a csecsemőhalandóság radikális csökkentésének köszönhető, ami egyszeri nyereségnek számít. Nyilván közrejátszott az is, hogy egyre kevesebben lesznek gyilkosság áldozatai, illetve a részegen vezetés és a dohányzás korlátozása is mérhető élettartam-növekedéssel jár.

A közösség is számít: a szigorú életmódot folytató hetednapi adventisták például átlagosan 10 évvel tovább élnek, mint mások – de lehet, hogy nem az étrendjük miatt, hanem mert sűrűn szocializálódnak, és ez talán erősítheti az életösztönt. Az 1929-es gazdasági világválság után az emberek kénytelenek voltak több generáción át egy házban együtt élni. (Manapság az emberek inkább egyedül élnek, ami a feltevések szerint visszahathat.)

A legfontosabb elem az oktatás: a diplomás amerikaiak 10-14 évvel többet élnek, mint az aluliskolázottak. De nem a mikroökonómia-könyv miatt, hanem mert jobb társadalmi helyzethez és egészségesebb életmódhoz vezet, és az iskolázottabbaknál még a válás is ritkább, márpedig a házasok között kevesebb a szívinfarktus, mint az egyedül élőknél. És még olyan elmélet is van, hogy az egyre több öreg a klímaváltozásnak is köszönhető: eszerint a meleg éghajlaton tovább élnek az emberek, és a Föld melegszik.

De van, aki szerint már csak 10 évvel lehet megnövelni a várható élettartamot (egyes számítások szerint, ha legyőznénk a rákot, az csak 3 évvel növelné), aztán annyi. Az viszont reménykeltő, hogy – állítólag – élt már a Földön egy 122 éves nő is.

Öreg világ

A vadonban a fiatal állatok többen vannak, mint az öregek. Az emberi civilizáció ennek a fordítottja felé tart.

Ha nem is lesz mindenki 100 évig biztosítva, Amerikában a 65 év felettiek száma 2050-re a mostani 43 millióról 108-ra ugorhat, és akkor a teljes lakosság 6 százaléka legalább 85 éves lehet majd. De Obama Medicare-je, és vele a teljes társadalombiztosítás már 2030-ra összeomolhat.

Ezért lehet fontos az öregedéslassítás: ha az emberek tovább maradnak egészségesek, az egészségügyi rendszert sem terhelik annyira, ráadásul tovább lehetnek részei az aktív munkaerőpiacnak. A megelőzés szinte mindig olcsóbb és hatékonyabb a kezelésnél. Csak egy példa: az USA most évi 150 milliárd dollár közpénzt költ az Alzheimer kezelésére, és 2050-re ez az összeg akkora lehet, mint most a teljes védelmi költségek.

Pár év múlva súlyos következményei lesznek annak, hogy Amerikában már most 62 éves egy átlagos szenátor, és 57 egy átlagos képviselő. Ahogy a politikusok beleöregszenek a hatalomba, úgy szorulnak ki a pártokból a friss gondolatok. A hagyománytisztelet erősödése pedig rossz lesz a demokráciának. Az első kilenc bíró, aki visszavonult az amerikai Legfelsőbb Bíróságtól, átlagosan 9 évig volt hivatalban – a legutolsó 9 visszavonult tag átlagban 27 évig szolgált. Az alapító atyák nem számolhattak azzal, hogy egyszer majd nem közvetlenül választott emberek évtizedekig birtokolhatnak ekkora hatalmat.

Nyugdíjreform

1940-ben egy átlagamerikai, aki megélte a 65 évet, az élete 17 százalékát töltötte nyugdíjasként. Most ez a szám 22, és egyre nő. A társadalombiztosítás ehhez nem alkalmazkodik. Akiket korábban nyugdíjaznak, nagyon kevés pénzből kell, hogy megéljenek, ha „nem halnak meg időben”. Márpedig az emberek többnyire alulbecsülik a várható élettartamukat, és hamarabb felélik a megtakarításaikat (meg persze az inflációval sem tudnak kalkulálni).

Bár a nyugdíjrendszert a legtöbb fejlett nyugati országban át kell alakítani, szinte sehol sem mernek hozzányúlni. Amerikában – ami aztán nem egy szociáldemokrata jóléti állam – utoljára a nagy támogatással bíró Ronald Reagan mert tenni valamit: 65 évről 1 évvel merte megemelni a nyugdíjkorhatárt.

A nyugdíjrendszer persze a politikusok dolga, de az, hogy az amerikaiak képtelenek a megtakarításra (amit a rendszer sem ösztönöz), az emberek hibája. És a nyugdíjba vonulást sem úgy kellene elképzelni, hogy az ember egyik napról a másikra nem csinál semmit, hanem ésszerűbb lenne, ha az idősek előbb csak félállásban, majd csak néhanapján tudnának dolgozni. Ehhez a társadalomnak is szemléletet kellene változtatnia: a bankok most nem nagyon adnak kölcsönt olyan ötvenes embereknek, akik vállalkozni szeretnének, pedig ez elengedhetetlen lenne.

Vannak persze előnyei is annak, hogy megöregszik a világ: az idősek között kevés a veszélyes bűnöző, fogyasztásra is kevésbé kaphatók, és a háborúkat is inkább a fiatalok szokták támogatni. Azt viszont nem tudni, hogy fogják az emberek megélni, hogy apának lenni az életük csak egy kisebb részét fogja kitenni, és miután valaki felnevelt egy gyereket, még egy teljes élet áll előtte.

Vagy halál

Évtizedekkel ezelőtt kitalálták a „programozott halál”-elméletet: eszerint a természetes szelekció intézi el, hogy az öregek meghaljanak, és helyet csináljanak a fiataloknak. Most inkább az az álláspont, hogy a természet egyszerűen nem tudja biztosítani a hosszabb élettartamot – a természet csak addig foglalkozik egy egyeddel, amíg részt vesz a reprodukcióban, utána édes mindegy neki, hogy élő-e vagy halott.

A természet az erőt, az intelligenciát, a gyors reflexeket és a szexuális vonzerőt díjazza, a hosszú élet nem érdekli. Így lehet az, hogy a fiatal szervezetnek sok kalciumra van szüksége, de egy bizonyos kor után már merevíti az artériákat. Vagy hogy a tesztoszteron fiatalon hasznos lehet, idős korban meg a prosztataráknak kedvez. Az evolúció ezekkel az öregekkel előforduló bajokkal nem számol. (És ez veti el azt az elméletet is, hogy a nők egy idő után azért nem tudnak már szülni, mert a természet úgy ítéli, hogy már szültek eleget, és innentől nagymamaként a gyerekek nevelésével kell foglalkozniuk, mert az jobban szolgálja a túlélést.)

Élni és halni hagyni

Az Atlantic egy másik cikkének írója egy radikálisnak tűnő, de érdekes megoldást kínál. Arról ír hosszan, hogy 75 évet akar élni. Nem fogja megölni magát (ellenzi az eutanáziát), és nem imádkozik, hogy hamarabb meghaljon: egyszerűen 75 fölött nem fogja érdekelni az egészségi állapota, és csak akkor fog elmenni orvoshoz, ha tényleg muszáj. Most az emberek többsége nem tovább marad fiatal, hanem tovább viseli el a betegségeket. Ő viszont ha 75 évesen rákos lesz, már nem fogja kezeltetni.

Azért, mert szerinte nem etikus, hogy az öregek, akik már leéltek egy teljes életet, és amúgy is rég túl vannak a képességeik csúcsán, rajta maradnak a társadalom nyakán, pusztán abból a célból, hogy minél tovább élhessenek. Hadd ne kelljen a gyerekeinek idősként is vele foglalkozniuk, és az ő árnyékában élniük.