Így lett része Magyarország a nagy luxemburgi adóbiznisznek

  • Sok világcég megy Luxemburgba azért, hogy csökkentse az adóját, de eddig nagyrészt titok volt, hogyan is érik ezt el
  • Most nyilvánosságra került egy csomó bizalmas dokumentum ezekről a módszerekről
  • A Magyarországon elsőként a 444 által megismert iratokban vannak magyar kötődésű külföldi cégek is
  • Az egészből kiderül, hogy mégis él az elvileg halott magyar offshore-rendszer

Az olaj- és gázkitermeléssel foglalkozó Weatherford International egy óriási cég. Jelen van több mint száz országban, van több mint 58 ezer alkalmazottja, a bevétele pedig tavaly meghaladta a 15 milliárd dollárt.

Ha egy ilyen hatalmas vállalat megjelenne Magyarországon, akkor annak elvileg feltűnést kellene keltenie. Ehhez képest szinte semmi felhajtás nem kísérte azt, hogy a svájci központú Weatherford már több mint tíz éve itt van az országban három leánycéggel és több más, áttételesen hozzá kötődő társasággal. Nincs magyar honlapja, nem találni róla híreket, és más egyéb látványos jele sincs a jelenlétének.

Ezen az észrevétlenségen változtat most az International Consortium of Investigative Journalists (Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Konzorciuma), amely megszerzett és szerda éjszaka nyilvánosságra hozott több száz bizalmas céges dokumentumot.

Ezekből az iratokból rendkívüli részletességgel ismerhető meg az, hogy miként építenek fel a Weatherfordhoz hasonló nagyvállalatok sok országon - köztük akár Magyarországon is - átívelő cégláncolatokat azzal a céllal, hogy minél kedvezőbb adózási feltételeket teremtsenek maguknak. Kiderül belőlük az is, hogy ugyan Magyarországon elvileg már több mint tíz éve felszámolták az offshore cégek alapításának lehetőségét, de a rendszer más formában mégis fenn tudott maradni.

A nagyhercegség közbelép

A dokumentumokban szereplő globális céghálózatok középpontjában a világ utolsó nagyhercegségeként számon tartott apró európai állam, Luxemburg áll. Számos nagy világcég alapított ott céget azért, hogy csökkentse a globális tevékenysége utáni adóterhet.

A konstrukcióknak kulcsfontosságú elemei azok az egyedi megállapodások, amelyeket a vállalatok kötnek a luxemburgi adóhivatallal. Ezek rögzítik azt, hogy milyen felállásban fog működni a luxemburgi cég, illetve sokszor szerepel bennük az is, hogy mennyi lesz a tevékenysége után fizetendő adó. Azt lehetett tudni, hogy ez az adó általában rendkívül alacsony, de mivel a megállapodások titkosak, így az csak elvétve derült ki, hogy miként érik a számukra nagyon kedvező feltételeket.

Most sok cég esetében feltárul a titok, az ICIJ ugyanis egy meg nem nevezett forrásból hozzájutott több száz ilyen megállapodáshoz, amelyeket egy nemzetközi újságírói csapattal feldolgozott és most nyilvánosságra hozott. A megállapodások egy részéről már készített tényfeltáró anyagokat Edouard Perrin, a France 2 nevű francia tévé munkatársa 2012-ben, de a többségről eddig semmi nem jelent meg a sajtóban. A hat hónapon át tartó projekten 26 ország több mint 80 újságírója dolgozott, köztük olyan neves lapok munkatársai, mint a brit Guardian, a német Süddeutsche Zeitung és a francia Le Monde. Magyarországról ennek a cikknek a szerzője vett részt a munkában.

Amikor apád pénzt kér a családnévért

A dokumentumokból kiderül, hogy a cégek általában néhány jól bejáratott módszert használnak az adójuk minimalizálására. Az egyik konstrukció az, hogy az anyavállalat létrehoz Luxemburgban egy céget, amelynek az a feladata, hogy a globális cégcsoporton belül hitelezést folytasson. A kölcsönügyleteket úgy alakítják, hogy jelentősen csökkenjen az az összeg, amely után a cégnek adót kell fizetnie. A másik szintén gyakran használt módszer az, amikor a cégek jogdíjat szednek a leánycégeiktől a saját márkanevüknek a használatáért, és ezzel csökkentik az adóterhüket.

Kicsit leegyszerűsítve olyan ez, mintha egy családban az apa pénzt szedne a gyerekeitől a családnév használatáért. Ez talán abszurdnak hangzik, de az üzleti világban ez egy létező gyakorlat, és szintén alkalmas lehet az adó minimalizálására. Luxemburgban ugyanis 80 százalékos adómentesség van a jogdíjból származó jövedelemre.

Mi köze ehhez Magyarországnak?

A dokumentumkötegben amerikai és brit cégek tűnnek fel a leggyakrabban, majd őket követik német, holland és svájci vállalatok. Vannak köztük világszerte ismert márkák (mint például a Pepsi, Ikea és FedEx), de még a kanadai kormány is előkerül, amely egy németországi ingatlanüzletből származó jövedelmének adóját csökkentette luxemburgi cégek közbeiktatásával.

Magyar tulajdonú cégek nem szerepelnek a dokumentumokban, de feltűnik nyolc olyan vállalat, amelyeknek van magyarországi kötődésük. Ilyen például a Magyarországon évek óta észrevétlenül jelenlévő Weatherford, és a többire is igaz az, hogy ugyan nagy cégek, de nem feltétlenül ismertek Magyarországon, érdemi tevékenységet pedig nem végeznek itt.

Az észrevétlenség mellett van még egy közös vonásuk a cégeknek. Az ICIJ által megszerzett dokumentumokból kiderül, hogy mindegyik ugyanolyan struktúrában végzi a tevékenységét és bonyolítja az adózását is. Ez a következőképp néz ki:

A külföldi anyavállalat létrehoz egy magyarországi céget, amelyet kijelöl valami olyan tevékenységre (cégcsoporton belüli hitelezés vagy jodíjbeszedés), amelyek már ismerősek az adóminimalizálást célzó konstrukciókból. Valójában azonban nem is Magyarországon zajik ez a tevékenység, a magyar cég ugyanis létrehoz egy luxemburgi fióktelepet (mondjuk egy irodát néhány alkalmazottal), és áthelyezi oda a hitelezést és a jogdíjbeszedést is, vagy legalábbis a túlnyomó részét.

A fióktelepnek azért van jelentősége, mert Magyarország és Luxemburg között 1990 óta hatályban van egy egyezmény, amely kimondja, az "egyik szerződő állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható, kivéve ha a vállalkozás tevékenységét a másik szerződő államban egy ott levő telephely útján fejti ki". Ez a kissé nyakatekerten megfogalmazott szöveg azt jelenti, hogy ha egy magyarországi cégnek van egy luxemburgi fióktelepe, akkor az ottani tevékenységből származó nyereség után a luxemburgi szabályok szerint kell adózni.

Azt tudjuk nemzetközi példákból, hogy a luxemburgi adóteher nagyon kedvező lehet, de vajon miért van szükség a magyar cégre? Miért vacakol a külföldi anyavállalat a magyar céggel és annak luxemburgi fióktelepével, ahelyett hogy egyből menne Luxemburgba?

A kérdés már csak azért is érdekes, mert az ICIJ által megszerzett dokumentumcsomagban ugyan mindössze néhány magyar vonatkozású eset szerepel, de több jel is utal arra, hogy a rajtuk keresztül megismert modell elterjedtnek számít. A kiszivárgott dokumentumok mindegyike olyan, amelyet a Pricewaterhouse Coopers nevű nemzetközi tanácsadó cég készített, miközben tudható, hogy a konkurenseik is kínáltak hasonló termékeket. A KPMG például egy 2010-es amerikai adózási konferencián külön szolgáltatásként ajánlotta ezt a magyar konstrukciót az amerikai cégeknek.

"Tipikus struktúrák: finanszírozás - Magyar cég luxemburgi fiókteleppel" - áll a ma is elérhető prezentáció egyik oldalán, amelyen szerzőként Luc Alexandre, a KPMG luxemburgi irodájának egyik menedzsere szerepel.

Alexandre nem válaszolt a megkeresésünkre, de a prezentációjában a konstrukció előnyeként megemlíti, hogy nemcsak Luxemburgban lehet minimálisra csökkenteni az adóterhet, de Magyarországon is "alacsony az adó". Nem részletezi, hogy mit ért ez alatt, de feltehetően azt, hogy kedvezőek például az osztalék külföldi kifizetésére vonatkozó szabályok. Nemzetközi tanácsadó cégek Magyarországról szóló brosúráiban is szerepelni szokott az, hogy ha egy magyarországi cég osztalékot fizet valamilyen külföldi vállalkozásnak, akkor sok más országgal ellentétben itt nem kell utána forrásadót fizetni.

Vagyis a modell leegyszerűsítve az, hogy van egyik oldalon a luxemburgi fióktelep, ahol alacsony adóteher mellett képződik jövedelem, majd ezt a pénzt aztán a másik oldalon a magyarországi cég kedvező feltételek mellett tudja eljuttatni osztalékként a külföldi tulajdonosának.

"Az országok között van egy verseny, és mindenki próbálja a tőkét magához vonzani. Ez egy adóversenyt generál, és ennek az eredménye, hogy születnek ilyen struktúrák" - mondta egy magyar adótanácsadó cég vezető munkatársa, amikor megmutattuk neki az egyik ICIJ-dokumentumot. Hozzátette, hogy ezek a struktúrák gyakran az országok közötti adózási egyezmények kihasználására épülnek, ahogy az tetten érhető ezekben a példákban is. A téma érzékenysége miatt a többi megkérdezett adószakértőhöz hasonlóan ő is csak azzal a feltétellel beszélt, ha nem írjuk le a nevét.

Az adótanácsadó szerint a Luxemburggal fennálló adózási egyezmény és a bizonyos magyarországi adók alacsony szintje mellett az is vonzó lehet Magyarországban, hogy létezik egy jól kiépült környezet, amely segíti az adójuk minimalizálása miatt ideérkező külföldi cégeket. Vannak ügyvédek, tanácsadók, akik magasan képzettek, de közben esetleg még olcsóbbak is, mint nyugati kollégáik.

Az offshore túlélése

Ez a közeg már régen kifejlődött. Magyarországon 1994-ben nyílt meg a lehetősége annak, hogy egy ide érkező külföldi vállalat úgynevezett offshore státuszt kapjon. Ez azt jelentette, hogy ha egy külföldi vállalat alapított itt egy olyan céget, amely valódi gazdasági tevékenységet itt nem végzett (például nem árusított termékeket a magyar piacon), akkor kedvezőbb adókulcs vonatkozott rá. Voltak olyan kis falvak, amelyek még iparűzési adót sem vetettek ki, és ez eredményezte például azt, hogy a 2000-es évek elején tömegesen jelentek meg sokmilliárd dollárt érő világcégek olyan apró településeken, mint a néhány ezer lakosú Újlengyel.

Az uniós csatlakozással azonban leáldozott ennek az offshore-biznisznek. Már 2003-ban megszűnt a lehetőség az ilyen cégek alapítására, és csak a meglévők folytathatták a tevékenységüket. 2006-tól ugyanakkor az ő kedvezményeik is megszűntek, és azóta minden magyarországi cégre ugyanolyan adózási szabályok vonatkoznak.

Ebből a helyzetből jelenthetett kibúvót az, ha a vállalat a magyarországi üzleti tevékenységét áthelyezte egy másik, kedvezőbb adózású országban - például Luxemburgban - létrehozott kirendeltségébe. "Egy fiókteleppel ki lehetett ezt kerülni" - mondta egy adótanácsadó, akinek emlékei szerint ez a konstrukció épp 6-8 évvel ezelőtt - tehát a magyarországi offshore-rendszer megszűnése után - kezdett népszerű lenni.

Az nem világos, hogy jelenleg mennyire elterjedt a luxemburgi fióktelepek használata adózási célokra. Az ICIJ által megszerzett dokumentumok közül a legfrissebbek 2010-ből származnak, így ebből nem derül ki, hogy azóta kötöttek-e ilyen megállapodásokat a luxemburgi adóhivatallal magyar kötődésű cégek. Megkerestük a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, valamint a Nemzetgazdasági Minisztériumot is többek között a konstrukció elterjedtségével kapcsolatos kérdésekkel, de egyelőre nem érkezett tőlük válasz.

Az egyik nagy magyar tanácsadó cég munkatársa szerint ugyanakkor az elmúlt néhány évben elkezdtek visszaszorulni az ICIJ-dokumentumban szereplő modellek. Ennek oka szerinte egyrészt az, hogy nemzetközi szinten is vannak erőfeszítések az ilyen adóminimalizálási struktúrák felszámolására, másrészt pedig Magyarország sem feltétlenül számít már igazán kedvező közegnek. Az elmúlt néhány évben gyakorivá vált adózási változások miatt "az ügyfeleknek bajuk van a kiszámíthatatlansággal".

Bár az ICIJ-dokumentumokból megismert technikákat a bírálóik gyakran hívják adóelkerülésnek, a törvényességüket általában nem szokták megkérdőjelezni. Profi tanácsadók dolgozzák ki őket, sokszor - ahogy a luxemburgi példa is mutatja - a helyi kormányok hozzájárulásával. A cégláncokban szereplő országok pedig külön-külön még nyernek is ezen, mert a világcégek azt a kevés adót náluk fizetik be, és nem máshol.

Nem találtunk konkrét számokat arról, hogy Magyarország pontosan mennyi adót szed be a luxemburgi fiókteleppel működő cégek után. Valószínű azonban, hogy nem jár rosszul a magyar állam. Csak a Weatherford érintett cégei több mint 2,2 milliárd forintot fizettek be társasági adóként 2011-ben és 2012-ben.

Van, aki mégis úgy véli, hogy Magyarország számára sem jó, ha részt vesz az adóminimalizálást célzó hálózatokban. "Rettenetesnek tartom ezt" - mondta egy adószakértő, aki korábban magas beosztásban dolgozott az adóhivatalnál és egy nagy nemzetközi adótanácsadó cégnél is. Szerinte ugyanis "ez egy üzenet a világnak, hogy nálunk olyan laza a szabályozás, hogy ezt meg lehet tenni, és a tisztességes befektetők a jóhírük védelmében kerülik az ilyen üzleti morált érvényesítő országokat."

Hogyan lesz az 1 milliós adóból 37 ezres?

Közben ugyanakkor igaz az is, hogy ezeknek az ügyleteknek egy része titkos, a másik része pedig annyira bonyolult, hogy nemcsak az átlagemberek, hanem még az adózáshoz értők számára is nehezen követhető. ("Úristen!" - hördült fel egy adószakértő, amikor belelapozott az egyik luxemburgi iratba.) Az ICIJ által megszerzett dokumentumok mégis hasznosak lehetnek abból a szempontból, hogy rendkívül részletes betekintést adnak ezeknek a konstrukcióknak a működésébe.

A magyar vonatkozású iratok között van például az ABS-CBN nevű fülöp-szigeteki médiavállalat (többek között olyan egzotikusan hangzó műsorcímekkel mint a Banana Nite vagy a Gandang Gabi Vice), amely 2009 januárjában alapított Magyarországon egy céget ABS-CBN Global Hungary Kft. néven.

Az ICIJ által megszerzett és közzétett dokumentumok szerint néhány hónappal később, 2009 júliusában az ABS-CBN megbízásából eljáró tanácsadó cég írásban megkereste az egyedi adómegállapodásokkal foglalkozó luxemburgi kormányzati hivatalt. A levél címzettje Marius Kohl volt, aki tavalyi nyugdíjba vonulása előtt 22 évig vezette a hivatalt, és ez alatt ő maga is egyfajta intézménnyé vált. A Wall Street Journal portréja szerint a hosszú haját copfba kötve viselő adóhivatalnokot pénzügyi körökben csak "Monsieur Ruling"-ként vagyis Döntés Úrként emlegették, utalva arra, hogy személyesen döntött több ezer cég adómegállapodási kérelméről. A cikk szerint a vállalatok szívesen fordultak hozzá, mert gyorsan dolgozott, és általában számukra kedvező döntést hozott a beadott adózási kontrukciókról.

Az ABS-CBN által felvázolt modellben szerepelt a luxemburgi fióktelep létrehozásának terve, valamint volt benne utalás a Magyarország és Luxemburg közötti adómegállapodásra is. A kérelem igazán érdekes része azonban az, amikor előkerülnek a számok.

A dokumentumban az szerepel, hogy az ABS-CBN 50 millió dollárnyi összegnek a hitelezését bízza rá a luxemburgi fióktelepre. Ez az a pénz, amelyet a fióktelep kölcsönad az ABS-CBN egy másik országban működő cégének. A kérelem szerint ez a cég aztán kamatot fizet a luxemburgi fióktelepnek évi 3,5 millió dollár értékben. Ha a normál 29 százalékos luxemburgi adókulcs szerint kellene adóznia a cégnek, akkor ez több mint 1 millió dolláros adót vonna maga után. Végül azonban egy ennél jóval alacsonyabb összeg jön ki.

A kulcs ehhez magának a fióktelepnek a meghatározása. A kérelem kimondja ugyanis, hogy a fióktelep jogilag egy független pénzügyi vállalkozásnak tekinthető, amely nemcsak kamatot szed, hanem kamatot is fizet. Ennek nem feltétlenül kell ténylegesen megfizetett kamatnak lennie, vagyis a fióktelepnek nem kell hivatalosan pénzintézetként vagy hitelintézetként működnie. Magáról a fizetendő kamatról a kérelem is feltételes módban beszél és "vélt kamat"-ként emlegeti. Adózási szempontból tehát úgy tekintenek a fióktelepre, mintha pénzintézetként működne, ezért a kérelemben foglaltak szerint lehetősége van olyan kamatköltségekkel csökkentenie az adóalapot, "amelyek akkor keletkeztek volna, ha ez egy független [pénzügyi] vállalkozás lett volna".

Ezért van az, hogy a cégnek nem kell a teljes kamatbevétel után adóznia. Számolhat úgy, hogy az általa kezelt pénz után kamatot is fizet, és adóznia csak a kettő különbsége után kell. Az ABS-CBN esetében a kérelem szerint ez úgy néz ki, hogy van évi 3,5 millió dollárnyi kamatbevétele, de a "vélt kamat" költségeként elszámolhat több mint 3,37 millió dollárt, így csak 130 ezer után kell adót fizetnie. A 29 százalékos társasági adóval számolva így a fizetendő összeg mindössze 37 ezer dollárra jön ki. A cég számára ez mindenképpen jobban hangzik, mint az eredeti 1 millió dollár, amit akkor kellett volna fizetnie, ha nem számolhatta volna el a "vélt kamat" költségét.

Ahhoz persze a médiavállalat teljes céghálózatának könyvelését ismerni kellene, hogy tudjuk, pontosan mi történik a Luxemburgban megtermelt pénzzel. Lehetséges, hogy az ott elért pluszt valahol máshol kifizeti adóként a cég. Ezt ugyanakkor nehéz követni, és adózási szakértők szerint épp ez a lényege a több országon átívelő cégláncoknak. "A cégek számára az előny az, hogy nem lehet követni az ügyleteiket. Kihasználják azt, hogy az adóhatóságok nemzeti határok közé vannak szorítva" - mondta a szakértő, aki szerint minél nemzetközibb egy cég, annál kisebb számára annak a kockázata, hogy az adóhatóságok feltárják a bonyolult konstrukciókban rejlő esetleges visszásságokat.

Az ICIJ adatbázisa szerint Kohl jóváhagyta az ABS-CBN 2009 júliusi kérelmét, és a magyar cégnyilvántartási adatok szerint szeptemberben már létre is jött a magyarországi leánycég luxemburgi fióktelepe. A folytatásról ugyanakkor nem tudni részleteket, a magyarországi leánycég ügyvezetője ugyanis közölte, hogy a társaság "által elfogadott eljárások és szabályzatok szigorúan meghatározzák a kiadható információk körét", ezért nem áll módjában tájékoztatást adni.

Az ABS-CBN kérelméhez hasonló modell szerepel a Weatherford kérelmében is. Megkerestük ennek a cégnek a magyarországi kapcsolattartóját, aki közölte, hogy továbbítja a kérdéseinket az az újságírói megkereséseket intéző amerikai részlegükhöz, ahonnan azonban egyelőre nem érkezett válasz.

Juncker kényes szerepben

Több befolyásos ország (például az Egyesült Államok) és nemzetközi szervezet (mint a fejlett országokat tömörítő OECD) próbál fellépni a luxemburgi és a hozzá hasonló adózási konstrukcók ellen. Az Európai Bizottság pedig vizsgálatot indított több luxemburgi adómegállapodás ügyében, miután felmerült a gyanúja, hogy az érintett cégek (például az Amazon online kereskedő) olyan nagy kedvezményeket kaptak, ami már tiltott állami támogatásnak minősül.

A luxemburgi hatóságok ugyanakkor védelmükbe veszik az általuk működtetett rendszert. "A luxemburgi adózási rendszer versenyképes. Nincs benne semmi tisztességtelen vagy etikátlan" - mondta az ICIJ-nek Nicolas Mackel, a Luxembourg for Finance nevű, részben állami alapítású fejlesztési ügynökség vezetője.

Többször kiállt a luxemburgi adózási gyakorlat mellett Jean-Claude Juncker is, aki 1995 és 2013 között az ország miniszterelnöke volt. Juncker most kényes helyzetben van, mert november 1-jével ő lett annak az Európai Bizottságnak az elnöke, amely vizsgálja az Amazonnal és más cégekkel kötött luxemburgi adómegállapodásokat. Juncker egy októberi sajtótájékoztatón azt ígérte, hogy nem fog semmilyen nyomást gyakorolni azokra a tisztviselőkre, akik ezt a munkát végzik.

(Fotó: Tim Meko / Shutterstock)

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.