Második napja tartanak a meghallgatások Londonban Alekszandr Litvinyenko, a diszidens orosz titkosügynök 2006-os meggyilkolásáról. Nem bírósági eljárás zajlik, vagyis a szó hagyományos értelmében nincsenek vádlottak, de a közmeghallgatás tétje így is nagyon nagy: végső soron arról van szó, hogy az orosz elnök, Vlagyimir Putyin rendelte-e meg Litvinyenko meggyilkolását, és vajon azért, mert így próbálta leplezni kapcsolatát az orosz alvilággal.

Vagyis a kérdés az, hogy

Oroszország maffiaállam, Putyin pedig maffiafőnök.

Mondanom sem kell, hogy már ez önmagában elég feszültté teheti a brit-orosz viszonyt, ami az év végén, amikorra a meghallgatást vezető egykori felsőbb bíró, Robert Owen várhatóan nyilvánosságra hozza vizsgálati jelentését, kifejezetten ellenségessé is válhat.

Eleve, már ahhoz is az orosz-brit viszony romlása kellett, hogy a brit kormány egyáltalán hozzájáruljon a közmeghallgatáshoz:

a belügyminiszter, Theresa May 2014. július 22-én, öt nappal a Malaysia Airlines 17-es számú járatának lelövése után rendelte el a közmeghallgatást a hét évvel korábbi gyilkosság ügyében.

A meghallgatást Litvinyenko özvegye, Marina kezdeményezte. May korábban kizárta, hogy valaha meghallgatást tartsanak az ügyben, mert az veszélyeztetné Nagy-Britannia és Oroszország kapcsolatait.

Hogy miért?

Bár büntetőeljárást nem tudtak lefolytatni az ügyben, a korabeli nyomozás adatai alapján elég egyértelműnek tűnik, hogy Alekszandr Litvinyenkót két másik orosz,

Andrej Lugovoj és Dmitrij Kovtun mérgezték meg polónium 210-es izotóppal, egy rendkívül mérgező radioaktív kémiai elemmel.

Lugovoj és Kovtun mindketten volt KGB-sek, előbbit azóta parlamenti képviselőnek választották Oroszországban. A brit ügyészség 2007-ben kezdeményezte kiadatásukat, de Oroszország visszautasította azt.

De ez már évek óta ismert tény, ahogy az is, hogy a brit hatóságok a radioaktív nyomokat követve szinte minden kétséget kizáróan bizonyították azt is, hogy Lugovojék Oroszországból hozták magukkal a gyilkos mérget. A polónium nyomait kimutatták azon a repülőn, amivel Londonba érkeztek, ahogy a hotelszobában is, ahol először megszálltak. Mi több, még az Arsenal londoni stadionjában is, ahol Lugovoj a családjával megnézte a CSZKA Moszkva vendégszereplését.

A vizsgálat tétje nem is az, hogy Lugovojék bűnösségét sikerül-e bizonyítani, hanem hogy kideríthetik-e, ki adta a megbízást Litvinyenko, a kiugrott kém meggyilkolására.

Megsúgta, hogy ki volt a gyilkos

Az áldozat, Litvinyenko a halálos ágyán azt mondta a brit rendőröknek, hogy

„[i]smervén a rendszert, tudom, hogy egy idegen ország állampolgárának meggyilkolására az idegen ország területén, pláne, ha az az idegen ország Nagy-Britannia, csakis egy ember adhatott parancsot. Az az ember az Orosz Föderáció elnöke, Vlagyimir Putyin”.

Ez persze még semmit sem jelent, de van pár érdekes összefüggés, ami már a meghallgatások első napján felmerült, és ami legalábbis arra utal, hogy Putyin és Litvinyenko viszonya nem volt túl baráti:

Litvinyenko, aki a 90-es években egyszerre dolgozott a KGB-utód FSZB-nek és az orosz oligarchának, Borisz Berezovszkijnak, állítása szerint 1997-ben utasítást kapott Berezovszkij meggyilkolására. Az utasítással nem értett egyet, ezért amikor 98 nyarán új főnököt neveztek ki az FSZB élére, azonnal figyelmeztetni akarta. Az új főnök nem volt elragadtatva ettől, sem attól, hogy Litvinyenko az FSZB-ben eluralkodott korrupcióval nyaggatja. Litvinyenko később ezt arra vezette vissza, hogy az új főnök maga is kapcsolatban állt korrupt tisztviselőkkel.

Az új főnök Vlagyimir Putyin volt.

Az a Putyin, aki alig több, mint egy év múlva, 1999 augusztusában Oroszország miniszterelnöke lett. Egy hónappal később, 1999 szeptemberében három orosz városban is bombák robbantak lakótelepi házakban. A 300 halálos áldozatot követelő támadásokért hivatalosan csecsen szeparatistákat tettek felelőssé. Ez adott okot a második csecsenföldi háború megindítására, aminek köszönhetően Putyin elég ismert és népszerű lett ahhoz, hogy a következő évben megörökölhesse Borisz Jelncintől az elnökséget.

Kísért a pétervári múlt

Mire Putyin elnök lett, Litvinyenko már kalandos körülmények között elhagyta Oroszországot, hogy aztán az emigrációból már Putyint vádolja a házrobbantások elkövetésével. Elmélete szerint - amit egyebek mellett az ő halála előtt pár héttel meggyilkolt újságíró, Anna Politkovszkaja is osztott - a robbantásokat az FSZB követte el. Az az FSZB, aminek egy hónappal korábban még Putyin volt a vezetője.

De felmerült az is, hogy Litvinyenko az emigrációban együttműködött a spanyol titkosszolgálattal is:

a Tambov-klán elleni nyomozásban segített a spanyol hatóságoknak.

A Tambov-klán egy szentpétervári maffiacsoport, aminek a vezetője, Vladimir Kumarin meglepően szívélyes kapcsolatban volt a város vezetőivel abban az időben, amikor Vlagyimir Putyin Szobcsak polgármester védenceként elkezdte építgetni politikai karrierjét.

És szó volt arról is, hogy

elég sajátos választás polóniummal gyilkolni.

A polónium 210-es izotópja nem szerezhető be egykönnyen. Marina Litvinyenko ügyvédje, Ben Emmerson lendületes nyitóbeszédében megjegyezte, hogy a gyilkossághoz használt mennyiség dollármilliókba kerülne, ha egyáltalán hozzá lehetne jutni a feketepiacon.

"Eléggé valószínűtlen, hogy bármely magánszemély vagy bűnszövetkezet - egy csapat erőszakos bunkó - ilyen költséges módszert választana, amikor szimplán főbe is lőhették volna. Az orosz állam ezzel szemben termelőként könnyedén hozzájuthat a polónium 210-hez, és még a költségek sem vernék földhöz" - mondta.

Aztán elmagyarázta, hogy Oroszországban egyetlen szervezet termel polóniumot: az állami Roszatom saját tulajdonú avangardi nukleáris kutatótelepén. Emmersonnak meggyőződése, hogy ha bebizonyosodik, hogy Litvinyenko meggyilkolását orosz tisztviselők rendelték el, onnan már csak egy apró lépés annak elfogadása, hogy azt a tisztviselők nem rendelhették volna el Putyin tudta és beleegyezése nélkül.

Dupla kesztyűben mertek csak hozzányúlni

A meghallgatás szerdán a halottkémi jelentés ismertetésével és a londoni Metropolitan Police nyomozóinak meghallgatásával folytatódott. Előbbiből megtudhattuk, hogy Litvinyenkót akkora adag polóniummal mérgezték meg - mint kedden kiderült, két héten belül másodszor, mert már halála előtt öt héttel is volt egy sikertelen mérgezési kísérlet -, hogy a boncolást végzők dupla védőruhában mertek csak hozzányúlni a holttesthez.

A londoni rendőrség nyomozói pedig ismertették, hogy milyen helyszíneken találtak radioaktív nyomokat, és hogy ezek a helyszínek mind köthetők Lugovoj és Kovtun londoni tartózkodásához.

(A közmeghallgatásokról a Guardian kimondottan részletesen számol be, de a már elhangzott információkat a vizsgálat saját weboldalán is nyilvánosságra hozzák - már amennyiben azok nem sértenek nemzetbiztonsági érdeket vagy nem veszélyeztetik a védett tanúkat, akikből jópár akad.)