Volt idő, amikor a Magyar Hírlap publicistája még nem szerelmeslevelet írt Putyinnak, hanem a miniszterelnököt (Gyurcsány Ferencet) szapulta, amiért az behódolt az orosz elnöknek. (Miután már 2005-ben is nekiment az oroszoknak.)
„Úgy tenni mindig, minden egyes pillanatban, mintha a magyar nemzeti érdek csak azért létezne, hogy mások erőszakot tehessenek rajta: nem bátorság; gyurcsányság.”
„A magyar nemzeti érdek állandó elárulását remek kompromisszumnak eladni: nem bátorság; gyurcsányság.”
„Oroszoknak lefeküdni energiaügyben, Putyintól ájultan elalélni és félni: gyurcsányság. Utóbb Nyugaton az egészet letagadni, s azt mondani, amit a Nyugat akar hallani (mindezt persze szemrebbenés nélkül): gyurcsányság.”
„Nem létező céget vezetni, oda behordani a zsákmányolt holmit, aztán eltüntetni: gyurcsányság.”
„Hisztérikusan nekirontani minden pillanatban politikai ellenfeleimnek: gyurcsányság.”
„A politikát gyűlöletté, bozótharccá gyalázni: gyurcsányság. Erre büszkének lenni: gyurcsányság.”
„Egy elrontott, gyalázatos gyerekkort megtorolni az egész országon: gyurcsányság.”
„Most várom önt [Putyint]. Mert most önnek van igaza. Ez az első és a legfontosabb, amit ki kell mondanunk.”
„És pontosan annyira gyűlöltek engem akkor, amikor gyűlöltem a Szovjetuniót, mint most gyűlölnek, amiért szeretem Oroszországot, és igazat adok önnek.”
„Ön nem hagyta Oroszországot. Erőssé tette. Orosszá szerette és megtartotta. Ennél többet, nagyobbat nem tehetett volna.”
Update: azóta jött még egy csapás a múltból, mert kiderült, hogy Bayer máskor is nekiment Putyinnak.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.