Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök végül Barack Obama és a Fehér Ház stábjának folyamatos szemöldökráncolása ellenére megtartotta beszédét az iráni atomprogramról az amerikai Kongresszusban. (A miniszterelnök botrányos meghívásáról itt írtunk bővebben.)

A beszéddel Netanjahu ismét bebizonyította, hogy bárki bárhogy jósolja is a bukását, ő azért egy elképesztően ravasz és rutinos politikus, aki szinte bármilyen szituációt képes az előnyére fordítani. Éppen ezért hatalmas alázattal kezdett beszélni, méltatta az Egyesült Államokat, az amerikai törvényhozást, a Demokrata és a Republikánus Pártot és Obama elnököt is.

„Tudom, hogy bármi történjék, önök kiállnak Izrael mellett”

- mondta, és ezzel álló ovációt váltott ki nézőiből. Az izraeli-amerikai viszonyt a mindennapi politikán felülemelkedő, különösen fontos szövetségnek nevezte, és többször jelezte, hogy az olyan kisebb viták, mint amilyen a meghívása körül is kialakult, nem ronthatják meg ezt a barátságot, melyet összekapcsol a remény és a zsidók szabadsága megteremtésének közös végzete. Számtalanszor megköszönte az Izraelnek eddig nyújtott amerikai támogatást is.

Ezután hosszasan beszélt Obama elnök érdemeiről. Ez azért volt különösen fontos, mert az amerikai elnököt kifejezetten sértette, hogy Netanjahu őt megkerülve szervezett le magának egy washingtoni utat, csak azért, hogy a Kongresszusban kritizálhassa Obamát, amiért az túl engedékeny Iránnal az atomprogram leállítása körül folyó tárgyalásokban.

Az izraeli miniszterelnök azt mondta, soha nem gondolta volna, hogy ekkora politikai vitát fog kiváltani washingtoni meghívása, és soha nem akarta azt sem, hogy utazását bárki politikai indítékúnak tartsa. Többször megköszönte Obama Izraelnek nyújtott támogatását, hiszen

„a szükség pillanataiban az elnök mindig kiállt Izrael mellett.”

Netanjahu szerint Obama olyan segítséget is nyújtott Izraelnek, melyről sem ő, sem az elnök nem beszélhet, de a miniszterelnök sosem fogja elfelejteni.

„Ha hívtam, ő mindig ott volt”

- mondta Obamáról.

Terrorállam, nincs kegyelem

A nagyjából 20 percnyi nyalás után rátért arra, amiért valójában jött: elkezdett az iráni atomprogramról beszélni.

„A zsidók ősi nép, sokan próbáltak már meg elpusztítani bennünket”

- mondta, majd hosszan beszélt Eszter könyvéről, amiben a perzsa uralkodó el akarja pusztítani a birodalmában élő zsidókat, Eszter azonban kihallgatja a tervet, így pedig megmenekül a nép, és bosszút áll a perzsa cselszövőkön.

Netanjahu szerint ma újabb perzsa potentát akarja elpusztítani a zsidókat: Ali Hamenei iráni ajatollah nyíltan beszél arról, hogy elpusztítaná a zsidó államot.

„(Az ajatollah) az antiszemitizmus ősi gyűlöletét házasítaná a modern technikával”

- mondta a miniszterelnök, aki szerint a radikális iszlám és a modern technika találkozásánál semmi nem veszélyesebb.

Netanjahu Iránt a náci Németországgal állította párhuzamba, mondván, az sem csak a zsidókra jelentett veszélyt, hanem az egész világ békéjére. Szerinte ugyanilyen fenyegetés jelenleg Irán is. A miniszterelnöknek nem az irániakkal van baja, azt mondta, ők tehetséges emberek és egy ősi civilizáció örökösei, de az 1979-es forradalom idején vallási fanatikusok túszul ejtették az országokat.

Netanjahu hosszan jellemezte Irán közel-keleti politikáját, arról beszélt, hogyan segít és pénzel Teherán terrorszervezeteket, és Izrael ellenségeit.

„Ezt meg kell állítani”

- mondta, közönsége pedig ezt a megállapítását is álló ovációval fogadta. Netanjahu szerint Irán ma radikálisabb, mint valaha, és nemcsak Izraelt fenyegeti, Amerikát is a nagy sátánnak hívja a kormányzat.

A miniszterelnök arra figyelmeztette az amerikai döntéshozókat, ne higgyék, hogy Irán a szövetségesükké válik csak azért, mert Teherán is harcol az ISIS ellen. Netanjahu szerint Irán és az ISIS harca arról szól, ki legyen a Közel-Kelet legfőbb muszlim ereje, de mindkét esetben olyan világ jönne létre, melyben nem lenne helye sem Izraelnek, sem az Egyesült Államoknak.

„Ebben az esetben az ellenségem ellensége, az ellenségem. (…) Az ISIS-t legyőzni, de szó nélkül hagyni Irán megerősödését a csata megnyerése, de a háború elvesztése lenne.”

Ez viszont nagyon egyszerűen megtörténhet, ha elfogadják a tervezett nukleáris egyezményt.

Szar alku készül

Netanjahu itt váltott még keményebb hangra, itt már durván ostorozta azt a tervezett megállapodást, amit egyébként Obama részben támogat. A miniszterelnök beszédének eleje lényegében csak azért kellett, hogy ne hasson erősnek és Obama-ellenesnek, ha rögtön kikel az iráni megállapodás ellen.

A tervezet Netanjahu szerint nem gátolja meg Iránt abban, hogy atomfegyvert fejlesszen, egyetlen nukleáris létesítményt sem rombolna le, a megállapodás betartását pedig csak nemzetközi szakértők felügyelnék.

Izrael azonban egy ilyen Iránnal fenyegetve érezné magát, hiszen Teherán már többször nyilvánvalóvá tette: nem csinál ügyet abból, ha át kell vernie vagy meg kell tévesztenie a nemzetközi megfigyelőket. Netanjahu szerint ha a megállapodást aláírják, Iránnak kétféleképp is lehet atomfegyvere:

• a megállapodás felrúgásával, hiszen a megfigyelők maximum csak dokumentálni tudják a megfigyelők, megakadályozni nem.
• de Iránnak lehet atomfegyvere a megállapodás betartásával is, hiszen a tervezet szerint 10 év múlva minden korlátozást feloldanának.

Netanjahu ekkor hosszan sorolni kezdte, miért nem szabad megbízni Iránban, de egyszer sem mondta ki Obama nevét.

„Ez a megállapodás nem zárja el Irán útját az atomfegyver felé, hanem kikövezi azt.”

Beszéde utolsó részében az izraeli miniszterelnök felvázolta azt a forgatókönyvet, amit szerinte követnie kellene Iránnal szemben a világ vezetőinek.
Szerinte egy ilyen, Iránnak kedvező megállapodást csak akkor lehet aláríni, ha Irán eleget tesz három követelménynek.

1. Irán ne lépjen fel agresszorként a Közel-Keleten,
2. Irán semmilyen formában ne támogassa a globális terrorizmust, és
3. Irán ne fenyegesse többé Izraelt az elpusztítással.

A miniszterelnök ekkor kapta a legnagyobb tapsot, demokraták és republikánusok egyaránt felálltak a tiszteletére.

„Ha Irán azt akarja, hogy normális országként kezeljék, viselkedjen is normális országként!”

- zárta ezt a részt Netanjahu, majd további tanácsokkal látta el az Iránnal tárgyaló amerikai vezetőket.

„Ha Irán azzal fenyeget, hogy feláll az asztaltól – mert ez megtörténik sokszor a perzsa bazárban – ne féljenek, csak blöffölnek. Nekik nagyobb szükségük van a megállapodásra, mint önöknek.”

Izrael érdeke tehát az, hogy Iránban ne maradjon atomfegyver kifejlesztésére alkalmas, ép nukleáris infrastruktúra, és az iráni atomprogramra vonatkozó korlátozások egészen addig maradjanak érvényben, amíg Irán nem kezd „normális országként viselkedni”.

Beszéde legvégén Netanjahu még szólt pát szót a holokausztról, megszólította a teremben tartózkodó Eli Wiesel béke Nobel-djas holokauszt-túlélőt, és idézett Mózest is. Felszólalását egyszerűen zárta:

„Isten áldja Izraelt és az Amerikai Egyesült Államokat!”

Közönsége reakciói alapján a remek szónok Netanjahu jól használta ki a helyzetet, hallgatóságának bizonyára jelentős részét sikerült meggyőznie arról, hogy az Obama által javasolt iráni megállapodás túlságosan puha, magával a beszéddel azonban mégsem sértette meg annyira az elnököt, amennyire a demokraták várták. Az ügyes manőverezés javíthatja esélyeit a március 17-i izraeli választáson is: keddi beszédével erős és a nemzete érdekeiért minden esetben kiálló vezetőként tudta beállítani magát, Obama pedig egyelőre nem tudott hatékonyan válaszolni arra a sértésre, melyet Netanjahu a washingtoni meghívás elfogadásával tett a Fehér Házra.