Szerdán Varga Mihálykáról, az ország gazdasági miniszteréről is kiderült, hogy nem saját erőből, hanem szülői segítséggel sikerült csak lakást vásárolnia.

Ezzel – ha jól számoljuk – ő az ötödik magas rangú, kormányzati politikus, aki nem tud kitörni az F-generációt sújtó zsákutcából.

Modern világunk egyik velejárója, hogy a mai fiatalok viszonylag későn hagyják el a családi fészket. A kutatók által F-generációnak nevezett korosztály tipikusan a hatvanas-hetvenes években született, és bár látszólag fényes karriert futnak be, anyagilag nem sikerül életüket megalapozni.

Egyáltalán nem ritka, hogy a fiatalok a szülői gondoskodást még évtizedekkel a diplomaosztás után is igénybe veszik, sőt ma már nem számít szégyennek az sem, ha valakiről negyvenéves kora után is még a szülei gondoskodnak.

Néhány példa:

• A most 49 éves Varga Misike, aki egyébként imád a makrogazdasággal játszani, 2009-ben vásárolt házat szülői segítséggel, 44 éves korában. Ha elmegy a kormánykába, imádja a makrogazdasági mutatókat tekergetni.
• A tíz évvel fiatalabb, de az önállósodásra egyelőre képtelen Lázár Jáncsi földbirtokait és 2001-ben vásárolt családi házát köszönheti a szüleinek. Cserébe Jani brüsszeli forrásokból építtet játszótereket szerte az országban. 
• Tónit csodagyerekként ismerték világ életében, de az F-generáció az ő életét is determinálta: már túl van a negyvenen, első komolyabb lakását csak családi segítséggel sikerült megvásárolnia.
• A most 54 éves Simicskó Pistike sem lenne sehol, ha 70 éves szülei nem állnának a háta mögött több ingatlanra rugó gazdaságukkal. Így Pistike arra tud koncentrálni a kormánykában, amit igazán szeret, a mozgásra és a sportra.
• Kormányka többi tagjához képest meglehetősen hamar repült ki a fészekből Szijjártó Petike, de a legvakmerőbb tipegőnek is elkelt a szülők segítsége, amikor Dunakeszin házikót vásároltak a csemetének. Petya egyébként imád nyaralni, világot járni, külügyminisztereset játszani.
• Zsiga Marcellka az egyetlen, aki valóban cikinek érzi, hogy szülei segítettek neki negyvenmilliós lakása megvásárlásában - pedig ő még csak harmincas éveinek közepén jár.

Mindez persze további, súlyos kérdéseket is felvet: mi van, ha nemcsak a lakáshoz jutás okoz ekkora nehézséget az F-generációnak, hanem az élet egyéb területein is gondoskodásra szorulnak?

Kutatók ugyanis az F-generációval kapcsolatban gyakran emlegetik a „néma gyerek”-szindrómát is: a gyerek akkor sem jelzi a problémát, ha már tisztában van vele, így aztán sokszor nem a megoldáskeresésnél, hanem a problémafelvetésnél elakad a segítségnyújtás.

(Emlékezzünk Kósa Lalika történetére, aki azért nem tüntette fel óbudai lakását vagyonnyilakozatában, mert nem kérdezte senki, ahogy Mihályka és Tónika is csak újabb kérdezősködés után merték elmondani, hogy a szüleik segítettek nekik.)

Valóban megkapják-e az Orbán-kormány tagjai mindazt a szülői gondoskodást, segítséget, amelyet az ország irányításával járó felelősségteljes munka megkövetel?

Ezért a kölykök munkahelyein érdeklődtünk tovább, és az alábbi kérdéseket küldtük el a kományka tagjai alá tartozó tárcáknak:

„Szerkesztőségünk örömmel vette tudomásul, hogy az önök miniszteriumát vezető miniszter még mindig számíthat a szülői segítségre, ha lakásvásárlásról van szó. Aggódunk azonban amiatt, hogy megkapják-e ezt a gondoskodást az élet más területein is, ezért a következő kérdéseink lennének:

• A miniszter úr/frakcióvezető úr szülei elkísérik-e a munkahelyére a minisztert/frakcióvezető urat?
• Várják-e a szülei Varga Mihályt/Rogán Antalt stb. munkaidejének lejárta után a minisztérium/frakcióiroda előtt? Ha nem, akkor hogyan jut haza a miniszter/frakcióvezető úr? Előfordult-e már, hogy sötétedés után kellett hazaindulnia?
• Rendesen táplálkozik-e a miniszter úr/frakcióvezető úr?
• A minisztérium/frakcióiroda kér-e engedélyt a szülőktől, ha a miniszternek/frakcióvezetőnek több napos, hivatalos külföldi útra kell mennie? Minden esetben megkapják-e az engedélyt?”

És ha már politikáról és gyerekekről van szó, nem szabad elfelejteni a nagy igazságot: sose vedd el egy oligarcha szánkóját.