Érdekes dolgot említett a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, a pénzügyi felügyeletet vezető Windisch László a keddi gazdasági bizottsági meghallgatásán. Lényegében azt mondta, hogy azért maradt ki a Buda-Cash tulajdonosainak érdekeltségébe tartozó DRB bankcsoport a takarékszövetkezeti integrációból, és kapott külön banki engedélyt, mert a takarékszövetkezeti integrációról szóló törvényben

elírtak egy nevet.

A DRB bankcsoportból az MNB mostani becslései szerint legalább 62 milliárd forintnyi állampapírt síboltak el a Buda-Cash-csalás szervezői. A mostani állapot szerint az ügyfelek 17 milliárd forintnyi vagyont veszítettek  – ez a veszteség 267 magánszemély, cég, önkormányzat vagy alapítvány között oszlik el, nekik volt 30 millió feletti betétjük a kisbankoknál. A többi, több mint százezer betétesnek az Országos Betétbiztosításai Alap (OBA) fizetett ki 103 milliárd forintot kártalanításként. (Az OBA vagyonának nagyját ez el is vitte, ezért valószínűleg a bankoknak kell majd feltölteni újra a betétbiztosítót, szóval újabb pénzeket vonnak ki a bankszektorból.)

A Magyar Nemzeti Bank, amely 2013 óta magába olvasztotta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSZÁF-t), február 24-én rendelt ki felügyeleti biztosokat a DRB bankcsoporthoz, azzal szinte egy időben, hogy az egyik legnagyobb magyar brókercég, a Buda-Cash vezetését is átvette. Mindkét pénzintézet működését azonnal korlátozta a jegybank, és bejelentette, hogy hatalmas, másfél évtizedre visszamenő csalássorozatot talált. Ez aztán átfogó ellenőrzés-sorozathoz vezetett a többi hazai pénzügyi szolgáltatónál, amibe belebukott még két szereplő, a kis Hungária Értékpapír, és az igen nagy Quaestor csoport is. Még nem látni az ügyek pontos méretét, de összesen mintegy 300 milliárd forint elcsalásáról lehet szó a négy ügyben együttvéve, ami példa nélküli gazdasági bűncselekmény a magyar történelemben.

A jegybank rögtön jelezte, hogy alapvetően DRB-nél vizsgálódtak, és ott bukkantak rá azokra a gyanús értékpapír-ügyletekre, ami után felfejtették a buda-cashes csalást. Szóval a DRB volt az első dominó.

Miért úszták meg a takarékszövetkezetes államosítást?

Egy kérdés viszont erősen foglalkoztatta a piac ismerőit, már azt megelőzően is, hogy kitört volna a Nagy Brókerbotrány. És ez az, hogy hogyan úszhatta meg a DRB bankcsoport a takarékszövetkezeti integrációt? A botrány után ez azzal a kérdéssel egészült ki, hogy ha akkor már javában lopták a Buda-Cashnél a betétesek pénzét, akkor pláne hogyan engedélyezhették a Buda-Cashhez köthető 11 korábbi takarékszövetkezet bankká alakulását?

A korábbi verzió – amit többek között az Origó dolgozott fel – az volt, hogy a takarékszektor kvázi-államosításáról szóló törvény lehetővé tette, hogy azok a takarékszövetkezetek, amelyek a törvény benyújtása előtt már kérvényezték, hogy bankká alakuljanak, kimaradhattak az integrációból. Ezt a kiskaput iparági vélemények szerint Orbán Viktor jóbarátja, Garancsi István Duna Takarékja kedvéért hagyták a törvényben. Keletkezett egy lyuk a rendszeren: Áder János visszaküldte a parlamentnek a takaréktörvényt, így volt néhány óra arra, hogy más szövetkezetek is kérvényezzék a bankká alakulást, és így kivonják magukat az integráció alól. Az akkor már a Buda-Cash tulajdonosai által birtokolt takarékszövetkezetek éppen ekkor, 2013 júliusában adták be a bankká alakulási kérvényt. A tulajdonosok gyorsan megduplázták a bankok tőkéjét, és még időben megkapták a banki engedélyt saját jogon, 2013 végén. Ezzel egyébként elég nagy kockázatot vállaltak, szóval valószínűleg úgy érezték, hogy biztosra mennek.

De van egy másik magyarázat is arra, hogyan úszták meg az államosítást. Ezt Windisch László MNB-alelnök mondta el, de valahogy senki sem figyelt föl rá.

Elírták

A takarékszövetkezeti integrációról szóló törvény – amit elég sokat támadtak és támadnak, mivel sokak szerint elég súlyosan sérti tulajdonhoz fűződő jogokat – nem az egyes, integrálandó takarékszövetkezeteket sorolta föl név szerint, hanem az őket biztosító önkéntes intézményvédelmi alapokat sorolta fel. Ezek álltak a takarékszövetkezetek betétesei mögött.

Konkrétan az OTIVA, a TAKIVA, a HBA és a REPIVA volt az a négy intézményvédelmi alap, amelyek összefogták a rengeteg kis takarékszövetkezetet.

Csakhogy a későbbi DRB bankcsoport intézményvédelmi alapja, a REPIVA nevét helytelenül írták le a törvénytervezetben (a REPIVA csak a 11 Buda-Cash érdekeltségbe tartozó takarékszövetkezet, a későbbi DRB-ÉRB-BRB-DBB intézményvédelmi alapja volt). Nem a helyes nevén szerepelt az alap, ami a "Regionális Pénzintézetek Intézményvédelmi Alapja", hanem az, hogy "Regionális Pénzintézetek Pénzügyi Alapja". Tehát csak annyi volt a hiba, hogy

"Intézményvédelmi" helyett "Pénzügyi" szerepelt a törvény szövegében.

Erre az apró hibára hivatkozva nyert egérutat az akkor már évek óta a Buda-Cash tulajdonosainak érdekeltségébe tartozó DRB, és ez vezetett ahhoz, hogy 2013 decemberében megkapta a négy takarékszövetkezet a bankká váláshoz szükséges engedélyt. Amit egyébként ugyanaz a Windisch László írt alá, aki a mostani botrányok feltárásáról nyilatkozik az MNB nevében a médiában.

Ha a DRB-t alkotó négy takarékszövetkezet bekerül a takarékintegrációba, akkor, akárcsak a többi takarékszövetkezetet, államosítják, és az állami SZHISZ (a szövetkezeti hitelintézetek integrációs szervezete) is átvilágította volna a működését. Mindenesetre a Buda-Cash tulajdonosai elvesztették volna az irányítást a pénzintézetek felett, és így nem húzhatták volna meg azokat a fiktív ügyleteket, amivel például a nyomozóktól kiszivárgó hírek szerint a „Karácsony Miklós” nevű fiktív személy nevén nyitott számlára raktak mintegy 60 milliárd forintnyi államkötvényt. (Valószínűleg a brókercég és a négy kisbank számlái között úgy mozgatták a pénzeket, hogy ne tűnjön fel az értékpapírműveletekkel összehozott hiány.)

Windisch azt is elmondta, hogy egy első fokú bírósági ítélet is megerősítette, hogy a név elírása miatt mindenképpen kimarad a DRB a takarékszövetkezeti integrációból. Viszont gyorsan hozzátette, hogy ezzel együtt folytatódott az ellenőrzés. (Windisch ugyanitt minden önkritika nélkül beszélt arról, hogy milyen volt az a vizsgálat, ami után az akkor már bőven fosztogatott takarékok megkapták a banki engedélyt: "egy közel féléves alapos és valamennyi objektív – hiszen objektív feltételek előírásáról van szó – feltétel vizsgálatára kiterjedő eljárást követően kapták meg az engedélyt a formaváltásra.")

A felügyelet vezetője szerint mostanra jutottak el oda az ellenőrzés során, hogy felfigyeljenek a több tízmilliárdos csalásra. Előrehozták a Buda-Cash ellenőrzését, és rögtön borították az ügyet, állítja a felügyelet.

A takarékszövetkezetes törvényt egyébként Németh Lászlóné akkori nemzeti fejlesztési miniszter nyújtotta be. Ő azóta is a témánál maradt: most a takarékszövetkezeti integrációért és a postaügyekért felelős államtitkárként dolgozik a Miniszterelnökségen.

Tegyük fel, hogy a hiba véletlenül csúszott bele a törvény szövegezésébe. De hogy a törvény tárgyalása és az utólagos egyeztetések után ne tűnjön fel senkinek, az nem túl valószerű. Ezért fogós kérdés, hogy miért maradhatott benne ez a hiba a törvényben.

Ezzel kapcsolatban megkerestük Németh Lászlónét is, amint válaszol, frissítjük a cikket.

UPDATE 2015. március 14.

Megkaptuk Németh Lászlóné reakcióját. A takarékügyi államtitkár és korábbi nemzeti fejlesztési miniszter tagadja, hogy a REPIVA elírásának bármi köze lett volna ahhoz, hogy a DRB bankcsoport megúszta, hogy a takarékintegráció része legyen.