Valószínűleg veszítettem egy kólát :(

Még kedden délután fogadtunk Bede Mártonnal abban, hogy ki lesz Izrael következő miniszterelnöke. Ő azt mondta, hogy Benjamin Netanjahu, én azt, hogy valaki más. A kedd esti izraeli urnazárás után beérkező exitpollok szerint úgy tűnik, nem nekem lesz igazam, hiszen bár Netanjahu pártja, a Likud, és a legnagyobb rivális balközép Cionista Unió valószínűleg ugyanannyi (27-27) mandátumot kap a Knesszetben, a Likud számára sokkal több a lehetséges koalíciós partner a kisebb pártok között.

Az exitpollok beérkezése után ezért minden izraeli választáson elképesztően felgyorsulnak az események, a pártvezérek telefonálgatni kezdenek egymásnak, és már egyeztetnek a leendő kormánykoalícióról. Éppen ezért még az sem teljesen biztos, hogy valóban elvesztettem a kólát, hiszen még bármi történhet.

Pártok pártok hátán

Ha valaki rákeres a Wikipédián a Knesszet szócikkére, azt látja, hogy a 120 fős izraeli parlamentben 13 párt képviselői ülnek. Ennyire töredezett pártrendszere a világon egyetlen országnak sincsen. A töredezettséget jórészt az okozza, hogy az izraeli választáson sokáig szinte egyáltalán nem volt a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöb. Egy ideje növelik már ezt a limitet, de még mindig elég alacsony: 3,25 százalékos.

A világ legtöbb államában ez nagyobb, Magyarországon például csak akkor kap mandátumot egy párt, ha listája eléri a bejutási küszöböt, azaz a megkapja a leadott szavazatok 5 százalékát. A bejutási küszöbök éppen arra valók, hogy elkerüljék a pártrendszerek olyan mértékű töredezettségét, amilyen Izraelben is megfigyelhető.

A zsidó állam politikai élete azonban az évtizedek során teljesen hozzászokott ehhez, mindenki tudja már, hogy koalíciós partnerek nélkül egyszerűen senkinek nincs esélye a kormányalakításra. A választások után mindig nagyon kemény tárgyalások kezdődnek a pártok között a megalakítandó szövetségekről, majd a megalakuló kormánytöbbség is mindig sebezhető és törékeny marad, hiszen bármelyik párt bármilyen ügyben bármikor kihátrálhat a kormány mögül.

Benjamin Netanjahunak éppen ez volt a baja a saját kormányával: nem jött ki túl jól partnereivel. 2014 decemberében ki is rúgta kormányából a liberális Jes Atíd párt vezetőjét, Jáir Lapidot és Cipi Livnit, aki a szintén liberális Hatnua párt élén áll. Netanjahu úgy számított, hogy ha kezdeményezi a Knesszet feloszlatását, akkor az új választáson megerősítheti a Likudot, és egy biztosabb támogatottságú nacionalista kormányt hozhat létre.

Nacionalista blokk az egyesült baloldallal szemben, meg az arabok

Ebben Netanjahunak két fő partnere maradt: Avigdor Lieberman Jiszráél Béténu nevű szekuláris cionista pártja és Naftali Bennett vallásos cionista pártja a Zsidó Haza. A decemberi kormányválság és a választások között a Likuddal együtt ez a két párt támogatta a kormányt. Persze hármuknak együtt sem volt többségük a Knesszetben, ezért több döntést csak a vallásos pártok (leginkább a Shasz) támogatásával tudtak keresztülvinni.

A Likud legnagyobb hagyományos ellenfele a baloldali Munkáspárt volt ezen a választáson is, ráadásul ők erősödni is tudtak az utóbbi hónapokban: Cionista Unió néven szilárd szövetséget alakítottak a Netanjahu-kormányból kirúgott Cipi Livni pártjával, a Hatnuával. Miniszterelnök-jelöltjük a Munkáspárt vezetője, Iszaak Hercog volt.

2014 végén még úgy látszott, hogy a közelgő választáson senki nem tudja majd megszorongatni a Likudot és szövetségeseit, a választáshoz közeledve azonban magára talált a Cionista Unió is.

A kampányidőszakban Netanjahu azt nyomta, amihez mindig is a legjobban értett: hogy számára Izrael biztonsága az első. Az izraeli társadalomban ez a kérdés érthető módon sokakat érdekel, miniszterelnökök tömkelege nyert már ezzel választást. Netanjahu most még messzebbre ment, nemcsak otthon tartotta a szokásos zsidó nacionalista beszédeit, de még egy botrányos meghívást botrányosan elfogadva az Egyesült Államokban, a Kongresszusban is beszélt arról, hogy Iránnal márpedig nem szabad kesztyűs kézzel bánni.

A 2015-ös választáson azonban volt egy téma, ami a közvélemény-kutatások szerint még a biztonsági kérdéseknél is jobban érdekelte az izraeli választókat, a szociális ügyek. Nagyrészt a szociális ellátórendszerrel kapcsolatos témák és a jövedelmi egyenlőtlenség emlegetése erősítette meg Netanjahuval szemben a Cionista Uniót, a baloldal legerősebb pártszövetsége nagyrészt ezzel kampányolt, és megnyert magának több ismert közszereplőt is, akik néhány évvel ezelőtt az úgynevezett szociális tüntetéseken demonstráltak Izraelben.

A választási kampányban megerősödni látszott egy harmadik blokk is, az izraeli arab pártok ugyanis ezúttal közös jelöltlistát állítottak, úgy is hívták ezt, hogy Közös Lista. Az arab pártok támogatottsága a kampányidőszakban hagyományosan nehezen mérhető Izraelben, az exitpollok alapján azonban látszik, hogy erősödtek: a Közös Lista nagyjából 13 helyet szerezhetett a Knesszetben. Ezzel ők lehetnek a harmadik legnagyobb erő. Az arabok eleve nem számítottak Netanjahu barátainak, de a keddi választási napon a miniszterelnök még tovább rontotta a viszonyt. Mikor az első hírek beérkeztek arról, hogy az izraeli arab közösségen belül a szokásosnál magasabb a részvételi arány, Netanjahu elkeseredett üzenetben kérte támogatóit, az „igazi izraelieket”, hogy szavazzanak a Likudra, mert a baloldal arabokat buszoztat az urnákhoz, hogy megdöntse Netanjahu nacionalista kormányát.

Eredmény: minden szem a Kulanun

A legtöbb exitpoll szerint a Likud növelni tudta támogatottságát és 27 helyet szerzett meg a Knesszetben. Velük fej-fej mellett végzett, azaz szintén nagyjából 27 mandátumra számíthat a baloldali Cionista Unió, az arab lista 13, Jáir Lapid liberális pártja 11, Móse Káhlon Likudból kivált Kulanu pártja 10, Naftali Bennett Zsidó Hazája 8, a vallásos Shasz 7, a másik vallásos párt 6-7, a zöld-szocdem Meretz és Lieberman cionistái 5-5 mandátumot szereztek.

This is the average of the exit polls. See if you can put together your own coalition http://t.co/7yy8nH6jCl pic.twitter.com/ljnMCNVlTw

— Haaretz.com (@haaretzcom) 2015. március 17.

Netanjahu koalíciója tehát: Likud (27) + Zsidó Haza (8) + Lieberman (5). Ezen kívül valószínűleg meggyőzhetők a vallásos pártok és a Likudból kivált Kulanu, ez meg már elég a többséghez. Netanjahu épp ezért az exitpollok publikálása után azonnal felhívta leendő koalíciós partnereit, majd bejelentette, hogy nagy győzelmet aratott a Likud, ezután el is húzott a párt tel-avivi győzelmi bulijára.

A Cionista Unió vezetése egyelőre annyit mondott, hogy Netanjahu megint megtéveszti az országot, hiszen még semmi sincs eldöntve. Ők abban bízhatnak, hogy Móse Káhlon Kulanu nevű pártja nem azért vált ki a Likudból, hogy most újra a Likudot támogassa, így átcsábítható a baloldalra, így pedig ezen az oldalon is megalapozható lenne a többség.

De hogy pontosan hogyan is zárulnak a koalíciós tárgyalások, az csak hetek múlva derül ki. A legégetőbb kérdés most az, hogy hová áll a Kulanu. Ha a forgatókönyv szerint Netanjahuékhoz, akkor sok változás nem várható a jövőben sem az egyre fagyosabb amerikai-izraeli, sem a mérgesedő izraeli-palesztin viszonyban. Utóbbival kampányolt is a Likud vezetője, Netanjahu azt mondta, amíg ő a miniszterelnök, semmiképp sem jöhet létre palesztin állam. (Az eseményeket a Guardian és a Haaretz tudósításán érdemes követni)

UPDATE

A cikk első verziójában azt írtam, hogy Izraelben nincs parlamenti küszöb, de az igazság az, hogy már van, csak alacsony. Bocsánat, benéztem.