Öt éven át játszott Vona Gábor kottájából Orbán Viktor, és négy éven át úgy tűnt, a Fidesz sikerrel fogja ki a szelet a Jobbik vitorlájából: a radikális párt népszerűsége tartósan nem tudta megugrani a tízszázalékos küszöböt a teljes népesség körében.

Aztán eljött 2014 ősze, majd 2015 eleje, és a közvéleménykutatások azt mutatják, a Jobbik viathatatlanul a második legerősebb párt lett Magyarszágon. Sőt a teljes népesség körében behozta a Fideszt. A Medián legutóbb harminc százalék körüli eredménnyel a második legerősebb pártnak mérte a biztos pártválasztók körében.

Miért tudott éppen most megugrani a Jobbik?

Azzal már az előző ciklusban is előszeretettel kérkedtek a jobbikos képviselők a Parlamentben, hogy a Fidesz-KDNP a Jobbik programjából kormányoz. És ha elővesszük a Vonáék 2010-es programját, korábbi nyilatkozatait, akkor tényleg arra a meglepő eredményre juthatunk, hogy szinte alig találunk olyan kormányintézkedést, ami nem szerepelne valamilyen formában a jobbikos kommunikációban, anyagokban.

Néhány a fontosabbak közül:

• Új alkotmány.
• A Szent Korona szerepeltetése az alkotmányban.
• Wass Albert-kultusz, Tormay Cécile, Prohászka Ottokár, Nyirő József etc. hangsúlyos emlegetése.
• Magánnyugdíjpénztárak megszüntetése.
• Kettős állampolgárság.
• Szabadságharc az EU ellen.
• Kommunista luxusnyugdíjak eltörlése.
• Keleti nyitás.
• Iskolarendőr.

[collapsible title="Mit akart a Jobbik, és mit valósított meg a Fidesz? Katintson, és megnyílik a gigantikus lista!"]

[/collapsible]

Vona kottája

Nyilván nem meglepő, hogy egy jobbközép és egy szélsőjobboldali párt programjában, nézeteiben vannak hasonlóságok vagy akár átfedések, közös értékek és vélemények. Az viszont feltűnő, hogy a Fidesz-KDNP szinte az összes olyan jobbikos ötletet is felvállalta, ami talán a hagyományos jobbközép számára nehezen vállalható, inkább radikálisnak nevezhető. A klasszikus konzervatívok vagy nemzeti liberálisok (ilyenek mindig is voltak és vannak a Fideszben) számára aligha könnyen emészhető a Horthy-korszak népi-nemzeti romantikus mitológiájának feltámasztása a Wass Albert- és a Tormay Cécile-kultusszal, vagy éppen Orbán plebejus-forradalmi retorikája, az EU-val szemben indított szabadságharca, bank- és piacellenessége, és végül látványos elfordulása a Nyugattól, barátkozása Putyinnal az ukrajnai háború árnyékában.

Úgy tűnik, a Fidesz tudatosan húzodott ki jobbra, hogy a Jobbiknak levegővételre se nagyon legyen lehetősége.

Miért is akarna bárki a Jobbikra szavazni, ha egyszer itt a Fidesz?

A Fidesz arra játszott, hogy ne hagyjon rést a jobboldalon. És jól taktikázott, mert gond nélkül vette az első ciklus akadályait, annak ellenére, hogy a gazdasági eredmények katasztrofálisak voltak.

Fidesznek lenni, de Jobbiknak látszani

Sokan csalódhattak a Fideszben 2011 januárjában-feburájában, amikor az adórendszer és szociális juttatások zajos átalakítása után kiderült, hogy a szegényebbek bizony kevesebbet kaptak kézhez, mint előtte. Mindez a 2010-es kampány megszorításellenes, ígérgetős szólamai után.

Ha egy párt támogatókat veszít, akkor egy másik párt elvileg támogatókat nyer. A legfontosabb kérdés, hogy hova áramlanak a kiábrándultak. A hitelességi válságából kilábalni képtelen, megosztott, saját belhatalmi harcaiben elvesző baloldal nem jelentett komoly vonzerőt, a Fidesznek nem is kellett komoly figyelmet fordítani balra, simán elég volt néhány hangos elmúltnyolcévezés, Gyurcsány és embereinek be-berángatása mindenféle bírósági ügyekben.

A Fidesz-támogatókra a Jobbik, amelyik egyben is van, és mivel eddig sosem került a kormányzás közelébe, hitelességi problémáik sincsenek.

Logikus volt tehát, hogy a Fidesz a Jobbik kormányzását megalapozó programot hajtotta végre, folyamatos ötletelésre késztetvén a radikálisokat.

Mit csinált eközben a Jobbik?

Gárdamellénytől a kiskutyáig

Az, hogy a Fidesz megzavarta a Jobbik mozgását, elég jól látszik népszerűségi görbéket összesítő ábránkon, amelyen nemcsak a nagyobb pártok népszerűségének alakulását mutatjuk be, hanem azokat az eseményeket, politikai trendfordulókat, amelyek befolyásolhatták a támogatottság változását.

A Jobbik a Fidesz-kormány első négy évében nem tudott tartósan kitörni a tízszázalékos támogatottságból. A trendforduló a 2014-es választások előtt következett, a párt ekkor váltott arculatot és kommunikációt, megvált több, legradikálisabbnak tartott politikusától.

A ciklus első felében, körülbelül a Szegedi Csanád-ügy lezárásáig Vonáék megpróbálkoztak a radikális irány maxolásával.

Miközben az ember kapkodta a fejét, hogy az ellenzékben még nyugatosságát hangoztató miniszterelnök a bankok és az EU ellen uszít, a Jobbik olyat ment a Parlamentben, hogy az még talán a híveket is meglepte:

• Vona Gábor pártelnök gárdamellényben vonul be a nyitóülésre. (2010. május)
• A párt hónapokon át a "gyöngyöspatai káoszról" beszél, miután a faluban meggyilkolnak egy idős asszonyt. Bakancsosokat masíroztatnak a település utcáin, majd sikerül is kiprovokálniuk egy komolyabb összetűzést („Alex”) a településen, végül az így kierőszakolt polgármesterválasztást meg is nyerik (Molnár Oszkár). (2011. február-április-július)
• Hiába cseréli le a Fidesz rohamtempóban a kulturális szektor vezetőit saját embereire, Novák Előd nyíltan homofób több hétig tartó kampánnyal támadja az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházat. (2010. december)
• A mérsékeltebb jobbikosok közül Pősze Lajos, volt Szerencsejáték Rt.-vezér elhagyja a pártot, a párt szélsőségességével indokolva távozását. (2012. december)
• Jobbikos képviselők naturalisztikus részleteséggel olvasnak vidéki bírósági jegyzőkönyekből a parlamentben, amely egészen bizarr szexuális bűncselekményről szólnak, ezzel is burkoltan utalgatva arra, hogy a mélyszegénységben élőkkel valami komoly baj van, és rendet kell tenni. (2010-2011.)
• A külügyérnek készülő, több nyelven beszélő Gyöngyösi Márton „elszólja magát”, miszerint a párt a zsidó képviselőket listázná a parlamentben. (A javaslat valójában a többes állampolgárságot vizsgálta volna az Országgyűlésben, de akkor valószínűleg nem keltett volna akkora feltűnést. Akkorát, hogy a világsajtó hetekig foglalkozott a magyar parlamentben feltűnt antiszemitizmussal.) (2012. november)

Hiába akart jobbikabb lenni a Jobbik a Jobbiknál, nem sikerült átugrani a bűvös tízszázalékot, ellépni az MSZP mellől.

Bár 2013 lesz végül a fordulat éve, 2012-ben már érezhető a változás szele: ekkor derül ki a párt brüsszeli képviselőjéről, Szegedi Csanádról, hogy zsidó származású. Az ügy mögött valószínűleg a Jobbik BAZ megyei szervezetének hatalmi villongásai állhattak, az mindenesetre kulcsfontosságúnak tűnik, ahogy a történet véget ért. Szegedi Csanád kvázi közös megegyezéssel távozik a pártból annak ellenére, hogy esetében felmerült a korrupció gyanúja is. A pártvezetés azonban nem akar fejlelentést tenni, Lenhardt Balázs képviselőt pedig már egyenesen azért zárják ki a frakcióból, mert feljelentést tesz Szegedi Csanád ellen.

2013-ban aztán bekövetkezik a Jobbiknál a teljes arculatváltás: a 2014-es választásnak már úgy futnak neki, mint egy divatos, esztétikus, kifejezetten mérsékelt, a kiskutyákkal mély barátságot ápoló párt. Eleinte csak az a feltűnő, hogy Vona Gábor pártelnök mint jó svádájú fiatalember és mint dolgozó kisember jelenik meg a párt kommunikációjában (főként a Facebookon szaporodnak a Vonáról készült divatfotók), aztán vele együtt a párt is igyekszik új arcot ölteni.

A 2013 októberében elkészült kampányfilmjük aztán pontot tesz a látványos fordulat végére, mindössze egy háttérben felbukkanó régi plakát utal a Jobbik  bakancsos, fekete gyakorló ruhás imázsára. Hatalmas a kontraszt a régi és az új Jobbik között:

Ugyan Novák Elődnek van még 2013 nyarán egy melegellenes kirohanása Alföldi Róbert színházigazgatói kinevezése ügyében, és időnként előkerülnek szélsőségesen megnyilvánuló jobbikosok (Vona a kémiai kasztrációról - de már a halálbüntetés ellenében! - beszél, vagy gondoljunk a hardcore jobbikosok paródiájára Molnár Oszkárra), a pártvezetés a korábbi védelemnyújtás helyett látványos kanosszajárásokkal bünteti a kilengőket.

Orbán és Vona tehát nagyjából ezt az utat járja be a 2010 és 2014 között:

A Jobbik tehát 2014-re már elindul a fideszes értelemben vett néppártosodás útján. És akkor még úgy tűnik, hogy ez a fordulat nem jön be: szétzilálja a párt belső egységét, de sok plusz szavazót nem hoz. Hiába a Jobbik az egyetlen párt, amelyik nem rontott a 2014-es válasuztáson a 2010-es eredményéhez képest, számottevően nem változik támogatottságuk. A választás éjszakáján Vonáék olyan arccal állnak a mikrofonok előtt, mintha megsemmisítő vereséget szenvedtek volna.

Ekkor még még úgy tűnhetett, hiba volt visszavenni a radikalizmusból: a mérsékelt fordulat elbizonytalanított több régi Jobbik-rajongót, míg a Fidesz sikerrel játszotta meg a radikális témákat, és nem hogy veszített volna emiatt a népszerűségéből, de talán még szavazókat is tudott szerezni.

A két párt szinte helyet cserél a politikai palettán – legalábbis a kommunikációs stratégia néhány meghatározó eleméből ez a trend látszik.

„A társadalomnak ahhoz a részéhez tartozom, amelyik visszaállítaná a halálbüntetést”

- ezt már nem egy jobbikos politikus, hanem Lázár János mondogatja a választások előtti lakossági fórumokon 2014-ben.

Aztán hirtelen, miután lefutnak a választások, és berendezkedik második ciklusára az Orbán-kormány, a Jobbik hirtelen elindul fölfelé.

A kitörés

Mit volt képtelen megvalósítani a Fidesz a Jobbik programjából?

Egyetlen ilyen dolgot látunk. A korrupció elleni hiteles fellépést. Ezen csúszott el a Fidesz.

2014 ősze az a pillanat, amikor a Fideszre végérvényesen ráég a korrupt jelző.

Nyáron még Orbán uralja terepet: az ukrán konfliktus egyik legsötétebb periódusa, a maláj utasszállító lelövése után pár nappal meghirdeti minden jobbikos politikus álmát, az illiberális állameszményt, és nyíltan példaként állítja Oroszországot és Törökországot, két radikalizálódó nacionalista autokráciát.

Ezután jön a rettenetes ősz. Az amerikai kitiltási botrány – amelyet balfasz módon a Fidesz thinktankje, a Századvég robbant ki – hónapokra uralja a sajtót; a reklámadón berágott RTL Klub híradója már nem az állatkert újszülött zebráit vagy alpakkacsikóit, hanem a kormány kínos ügyeit ismételgeti, előkerülnek Rogán Antal és a Belváros ingatlanpanamái, Szjjártó, Lázár, Habony lakásai, órái, autói, Orbán Viktor környezetének anyagi sikerei, és éleződik a hónapok óta tartó belháború, még a fideszes vezetők is fölösleges urizálásról beszélnek nyíltan. (Kín a diadal után című cikkében Magyari Péter az eddig kivívott imázs ellentétéről, a kínosan magyarázkodó fideszesről, mint új jelenségről ír.)

Ez lehetett az a pont, ahol a Jobbik ellépett a Fidesztől, mert ez volt az egyetlen olyan „programpont”, aminek teljesítésére a választók 2010-ben elég határozott felhatalmazást adtak. Másra szinte nem is tudtak volna felhatalmazást adni, hiszen 1998 óta a jobb- és baloldal egyesült erővel a kampány és egyáltalán a közbeszéd, a politikai vita szinte kizárólagos témájává tette a korrupciót. A MÁSIK korruptságát.

Egészen 2014 nyaráig úgy tűnt, hogy a korrupciós vádakat a Fidesz sikerrel hárítja az elmúlt nyolc évre, a szocialista kormányokra. A földbérleti ügyeket és a tarfikmutyit (talán már sokan elfelejtették: bizonyító erejű hangfelvétel is volt arról, hogy politikai alapon osztják a koncessziókat), a Közgép sokszáz megnyert közbeszerzését simán, gond nélkül hárították. A kitiltási ügy aztán, valószínűleg nem függetlenül az időközben bedurvuló Orbán-Simicska belharctól, váratlanul megfordította a dolgok addigi menetét.

Már nem hogy a korrupcióellenes küzdelem eredményeit nem tudta felmutatni a Fidesz, de durvábbnál durvább korrupciós ügyek borultak rá sorban.

Az év végi vesszőfutás Orbán még többször megpróbálja visszavenni a kezdeményezést a kommunikációs harctéren: bedobja a vasárnapi nyitvatartást, és némi meglepetésre egy klasszikus szélsőjobboldali témát, ami Magyarországon eddig szinte egyáltalán nem okozott feszültségeket: a bevándorlás kérdését.

De hiába, nem sikerült hosszabb ideig elterelni a figyelmet, máris robbantak a brókerügyek, és a Quaestor-sztoriban nyakig benne van a kormány.

Korszakváltás helyett

2006-ban az őszödi beszéd lezárt egy korszakot: egy magyar miniszterelnök beismerte, hogy hazudozással jutott hatalomra.

Függetlenül attól, hogy nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy a mindenkori magyar pártvezetők és kormányfők időnként nem mondanak igazat, erről nyíltan nem beszélt még senki. Ez a mondat végleg kiölte az emberekből azt a hitet, hogy a rendszerváltó garnitúra képes beváltani bármilyen ígéretét.

Az új korszak első kormányát csak olyan párt volt képes megalakítani, amely még tagja ennek az elhiteltelenedett rendszerváltó garnitúrának: a Fidesz.

Orbánék is tisztában lehettek azzal, hogy hitelességi téren komoly deficitjük van a két új erővel, az LMP-vel és a Jobbikkal szemben, ezért aztán nagyon is komolyan vették a korszakváltást – legalábbis a kommunikációját. Nyomaták a szimbolikus intézkedéseket, egyiket a másik után, minden korszakváltónak tűnő gesztust megtettek: átnevezték az országot, az utcákat és a tereket, újjáépítettek, szobrosítottak, áthelyeztek, de az elmúlt 25 év helyett csak az elmúlt nyolccal akartak leszámolni.

Bámul, mint fideszes a korrupcióra

Még az alkotmányozás után, 2011 tavaszán arról faggattuk Plankó Gergővel Rétvári Bence igazságügyi államtitkárt a Parlamentben, hogy szerinte hogyan lehetséges, hogy nem tudjuk, ki a tendereken remekül szereplő Közgép tulajdonosa, miközben épp pár napja rögzítették az alkotmányban, hogy közbeszerzésen nem indulhat olyan cég, amelynek ismeretlen a tulajdonosi háttere.

Az államtitkár nem tudott elfogadható választ adni.

Ez a kis közjáték nyilván nem sokaknak tűnt fel, de ehhez hasonló ellentmondások tömegét szolgáltatta a Fidesz az elmúlt években, ezt játszotta el a NAV-botrányban, és most a Quaestor-ügyben dönti meg saját álszenteskedési és szerencsétlenkedési csúcsát egyszerre.

Dobnak egy Roszatomot a Jobbikra?

A Fidesz tavaly decemberben 900 ezer szavazót vesztett el, azaz a választók elkezdtek más lehetőség után nézni, a következő a sorban pedig az immár mérsékelt arcot mutató, és hitelességi problémákkal egyelőre nem küszködő Jobbik.

Az Index a minap hosszasan beszélgetett Lázár Jánossal, aki szerint megvan a Fidesz csodafegyvere a Jobbikkal szemben, ez pedig a radikális párt és orosz kapcsolatainak feltárása lesz.

„...a Jobbikot Oroszországból pénzelik. Ez szuverenitási kérdés, ami minden nemzeti érzelmű szavazónak fontos, különösen a jobbikosoknak...”

Ez megint érdekes helyzet lesz. Az elműlt két évben Orbán is teljes erőből keletre tekerte a kormányt, és hagyományosan oroszellenes (van ennek egy viszonylag hosszú, majdnem kétszáz éves hagyománya a magyar nemzeti romantikában) táborát oroszbaráttá hangolja át, erre most megint „atlantista” logikával akar érvelni, azzal, hogy a Jobbik kiárusítja az országot az oroszoknak.

Egy tűzön-vízen átvert Paks-deal után.

Vonáéknak nem lesz nehéz dolguk. Csak rá kell mutatni Szijjártó Péterre, Kiss Szilárdra, Tarsoly Csabára vagy Orbán Viktorra.