Nincs hiány drámai nyilatkozatokból a legújabb Földközi-tengeri hajókatasztrófa után, amiben legalább 650 ember halt meg. Ami csak a jéghegy csúcsa:

• tavaly 3500 bevándorló halt meg a Földközi-tengeren,
• idén eddig 900-an vesztek a tengerbe,
• közben tavaly 218 ezer bevándorló jutott át a tengeren, idén pedig még 31,5 ezer.

Az Európai Tanács válságülést hívott össze a kül- és belügyminisztereknek, az erről szóló nyilatkozatban arról beszélnek, hogy emberi életek forognak kockán, ezért "az EU erkölcsi és humanitárius kötelessége", hogy valamit határozottan lépjen.

Federica Mogherini, az európai külpolitikai főember úgy fogalmazott, "túl sokszor mondtuk már, hogy soha többet", ezért késedelem nélkül csinálni kellene valamit. A máltai miniszterelnök, Joseph Muscat még keményebbet mondott: szerinte

"a történelem rossz véleménnyel lesz azokról a vezetőkről, akiket hidegen hagy a most folyó tömeggyilkosság."

Kevesebb pénz ment a megfigyelő-rendszerre

Sokan úgy látják, hogy a mostani katasztrófa elkerülhető lett volna, ha a tavaly még működő megfigyelő-program ment volna.

A 2013-as, több mint kétszáz életet követelő lampedusai katasztrófa után Olaszország felállított egy nagyobb tengeri megfigyelő-rendszert, Mare Nostrum néven, havi 9,5 millió eurós költségvetéssel és több mint ezer fős létszámmal. A Mare Nostrum program keretei között szinte az egész Földközi-tengert figyelték drónokkal, repülőkkel és hajókkal, és több mint százezer menekültet mentettek ki a vízből.

De csak egy évig működött ez a program: annyira népszerűtlen volt politikailag az általános bevándorlóellenes hangulatban, hogy inkább nem hosszabbították meg a finanszírozását. Úgyhogy most már az EU finanszíroz egy sokkal kisebb és alulfinanszírozottabb programot.

Tavaly november óta felváltotta a Mare Nostrumot egy költségvetésben és területi hatókörben is lényegesen kisebb program, a Triton-program. Ez csak a Líbia, Málta és Olaszország közötti vizekre koncentrál, a költségvetése is kisebb, a Mare Nostrum harmada csupán, és csak néhány helikopterrel és part menti hajóval működik. Tavaly november óta így is megmentették húszezer ember életét.

Egyes uniós politikusok képesek voltak azt mondani, hogy a Mare Nostrum azért nem volt jó, mert gerjesztette a bevándorlást: a bevándorlók abban a tudatban indulhattak útnak, hogy nagy eséllyel ki fogják menteni őket a vízből.

Ha valami biztos, akkor az az, hogy ez az embertelen érvelés nem állja meg a helyét: attól még, hogy kevesebb pénzből finanszírozzák az életmentő programot, nem indulnak útra kevesebben.

Ez se megoldás

Kérdés viszont, hogy önmagában a tengeri megfigyelés vezethet-e egy ilyen komplex humanitárius válság megoldásához. Vagyis nem kérdés, a válasz nyilván az, hogy nem: nem elég visszafordítani a hajókat Líbiába, vagy visszatoloncolni a süllyedő hajókról kimentett bevándorlókat. Akik olyan elszántak, hogy bármi áron be akarnak jutni az EU-ba, azok ha tehetik, újra fognak próbálkozni.

Megoldás nyilván az lett volna, ha nem hagyták volna az európai országok, hogy miután szétbombázták Líbiát és megdöntötték Kadhafi ezredes rezsimjét még 2011-ben, azután simán szétessen az egész állam a törzsi harcokban. Most ugyanis az embercsempészek teljesen szabadon működhetnek arrafelé. Továbbá amíg Afrika és a Közel-Kelet jelentős részében nincsenek működő államalkulatok vagy teljes a nyomor, addig nem kellene csodálkozni azon, hogy sokan át akarnak szökni oda, ahol nem lehetetlen az élet.