A Quaestor nyakig benne volt a keleti nyitás legzsírosabb üzleteiben
2015 március 10., 14:15
Az állam toborzott külföldi befektetőket a Quaestor irreális ingatlanprojektjéhez
- A magyar állam sok különböző területen működött együtt Tarsoly Csabával és a Quaestorral.
- A legjobb viszony talán a Külügyminisztérium környékén volt.
- A Quaestor vitte a török és az orosz kereskedőházat, ők üzemeltették a moszkvai vízumközpontot, és a külügy egyik cége is sok pénzt tartott náluk.
- Ezekre az együttműködésekre ha valaki nagyon akar, talán még találhat külön-külön valamilyen racionális magyarázatot.
- De vajon a külügyhöz tartozó Nemzeti Befektetési Ügynökség miért kaserolta a cégcsoport ingatlanfejlesztési projektjét?
„A Dunacity egyik nagy előnye, hogy a városrész mellett fut majd az új Duna-híd, meg az 5-ös metró, ami 2012-re tuti kész lesz”
- ilyesmiket lehet kiolvasni a soroksári Duna-ág mellé álmodott 1 milliárd eurós ingatlanberuházás reklámfilmjéből. A Dunacity története valamikor 2006 környékén kezdődött, de az említett szpot nem egy ilyen Youtube-on felejtett kis hülyeség: ha valaki most felmegy a beruházás oldalára, akkor ez lesz az első, amit lejátszanak neki.
Persze 2006 óta óriásit változott az ingatlanpiac, és alapvetően senkitől nem lehetne elvárni, hogy egy lassan 10 éves beruházás oldalát karbantartsa. Azért érdekes, hogy mi van a honlapon, mert a Külügyminisztériumhoz tartozó Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) még 2014-ben is pörgette a terveket, és próbált külföldi befektetőket toborozni a Quaestor legnagyobb ingatlanprojektjébe.
Ha 2014-ben ez egy reális, sőt állami hátszéllel tolt óriásberuházás, akkor viszont egy picit érthetetlen, hogy az elmúlt pár hónapban hogy nem volt idő átfésülni a régi anyagokat. Biztosan véletlenről van szó, mert egy olyan megbízható cég, mint a Quaestor csak nem vezetné félre szándékosan az állami segítséggel szerzett, messziről jött befektetőket mindenféle nemlétező metróvonallal meg Duna-híddal.
Ahogy az elmúlt hetekben belemerültünk az állam és a Dunacity különös kapcsolatába, úgy derült ki, hogy ezek a 2006-ban készült, de 2014-ben picit talán már félrevezető reklámanyagok még a történet bevehetőbb kanyarjai közé tartoznak.
A várható profit szám szerint? Kiváló!!!
Április 7-én volt egy hosszú háttérbeszélgetés a Külügyminisztériumban, ahol a Quaestor és Szijjártóék mindenféle kapcsolatáról volt szó. Ezen a beszélgetésen a külügyesek maguktól jöttek elő vele, hogy a korábban megismert kapcsolódási pontokon (a kereskedőházak üzemeltetése, vízumközpont, számlavezetés) kívül volt még egy közös története a minisztériumnak és az addigra őrizetbe vett Tarsoly Csabának. A Quaestor Budapestre álmodott 1 milliárd eurós ingatlanos beruházásához a külügy próbált befektetőket szerezni. Magyar Levente külgazdasági államtitkár pedig nem sokkal a Quaestor március 9-i borulása előtt is vitt oda arab üzletembereket.
Ezek után kezdtünk el érdeklődni, hogy pontosan mit is csinált az állam a Dunacity körül.
Kézenfekvőnek tűnt, hogy a Nemzeti Befektetési Ügynökség (angol rövidítéssel: HIPA) oldalán nézelődjünk először, az ő dolguk meggyőzni a pénzes külföldieket, hogy jó helyen lenne a tőkéjük Magyarországon. A HIPA oldalán viszont, még a különböző befektetési brossúrák között sem akadtunk a Dunacity nyomára, hiába kerestünk a site-on a projekt vagy a Quaestor nevére, nem kaptunk eredményt. Végül az oldalról, a Google gyorsítótárának segítségével sikerült előhalászni egy 2014 őszén készült, 40 oldalas prospektust, amiben a Quaestor 300 milliárdos beruházását, minden más ingatlanos befektetést megelőzve, első helyen tolta az állam.
A „HIPA Real Estate” című kiadvány 5 magyar ingatlanos beruházás mutat be, elsőként hat oldalban a Dunacityt. A külföldi befektetőknek szánt, angol nyelvű anyagban írnak róla, hogy az új városrészhez 500-1000 millió euróra lesz szükség, röviden bemutatják a többségi tulajdonos Quaestort, mint a magyar tőkepiac veterán szereplőjét, és Budapest ékkövének nevezik a fejlesztésre kijelölt területet a soroksári Duna-ág mellett. Ez nyilván egy marketinganyag, de a Nagyvásártelep körüli lepusztult területet csak az nevezi ilyesminek, aki még életében nem látott ékkövet, vagy még sosem járt Budapesten.
Vannak gusztusos látványtervek is, látszik, hogy egymilliárd euróból milyen szép iroda- meg lakóházakat, kikötőket, közösségi tereket építene a Quaestor a Csepel-sziget közelében. Ki nem?
Jópofa rész az anyagban, amikor ilyen kis táblázatokban összefoglalják a legfontosabb számokat a potenciális befektetőknek. Ez azért érdekes, mert már itt elég jól kijön a quaestoros Dunacity és a többi projekt közötti különbség.
Míg a többi beruházásnál mind van legalább valami számszerű becslés a megtérülésre, addig a Dunacity-nél csak annyi olvasható, hogy
„mivel ez Budapest ékköve, és különlegesen jó a terület elhelyezkedése, ezért kiváló megtérülés várható a befektetők számára.”
Ha keleti milliárdos lennék, akkor tuti ilyen ékköves konkrétumok láttán kezdenék el kapkodni a pénztárcám után.
Ez kérem nem reklám, hanem hozzájárulás az ország gazdasági teljesítményéhez
Ha egy pillanatra eltekintünk attól, hogy a Dunacity 2014-ben mennyire volt reális projekt, akkor is felmerül a kérdés, hogy a HIPA és a külügy miért pont a Quaestor beruházását tolja a külföldieknek, és hogy Tarsolyék, akik ilyen-olyan szolgáltatásaikért azért szedtek ki közpénzt a rendszerből, fizettek-e az államnak bármit a reklámért.
Mint a Nemzeti Befektetési Ügynökségtől megtudtuk ezzel a gondolatmenettel teljesen rossz vágányra tévedtünk, ugyanis a prospektus meg a potenciális befektetők hurcibálása egyáltalán nem állami reklám.
"A HIPA nem reklámozza az általa kezelt projekteket, hanem a megfelelő, erre szakosodott csatornákon, fórumokon, szakkiállításokon keresztül professzionális eszközökkel (iparági szakértők véleménye, világpiaci trendekkel történő összehasonlítás, helyszínbejárás szervezés, stb…) befektetőket próbál keresni az egyes projektekhez, ezáltal közvetve munkahelyeket teremteni, hozzájárulni az ország gazdasági teljesítményéhez."
A fentiek miatt van az is, hogy a Magyarország egyik legnagyobb gazdasági bűncselekményének középpontjában lévő cég, a Quaestor egy árva fillért nem fizetett a reklámért „befektetőkeresésért”.
Itt mindenki egy oldalon állt, mindenki csak a munkahelyekért ment csatába, akkor meg barátok között minek is garasoskodni.
A HIPA válaszából az is kiderült, hogy miért pont Tarsoly Csabáék 300 milliárdos álma mögé sorakozott fel az állam. Nem, nem a vállalkozó politikai kapcsolatai miatt, hanem mert egy nemzetközi hátterű szakértői társaság pont őket is kiválasztotta, mint akik érdemesek az ilyen segítségre. Azt is hozzátették, hogy
„a HIPA teljes mértékben díjmentesen kínálja szolgáltatásait, melyek szabadon, bárki számára elérhetőek”,
de lehet, hogy ezt csak viccből írták, a levelükből nem tudtam biztosan eldönteni.
Nem csak építkezéssel lehet ám nagy pénzeket keresni
Több ingatlanpiacon jártas, kifejezetten nagy, nemzetközi beruházásokkal is foglalkozó szakemberrel beszéltünk a Dunacityről, és arról, hogy mennyire volt ez a projekt reális az indulásakor, és mennyire mondjuk 2014-ben, amikor az állam benyúlt Tarsolyék hóna alá.
Úgy tűnik, hogy egy ekkora, 1 milliárd eurós beruházás már 2008 előtt is rizikós volt, de a gazdasági világválság beütése után már tényleg inkább a tudományos-fantasztikus kategóriába került.
Az egyikük azt mondta, hogy egy ekkora dobás csak állami segítséggel képzelhető el (ő egyébként önmagában a HIPA-s befektetőszerzést sem tartja elvetemült gondolatnak), az a kérdés, hogy a projekt gazdájának van-e valamilyen előzetes tudása, garanciája arra, hogy az állam besegít. Ha például Tarsolyék tudták volna, hogy mondjuk egy új kormányzati negyedet szívesen látna a területen a Fidesz, akkor lehetne értelme belevágni egy ilyen beruházásba is. Arról is beszélt, hogy ezen a piacon a konkrét fejlesztéseken (építkezésen, ingatlaneladáson) kívül a különböző uniós és állami támogatások megszerzésével is szép pénzt lehet keresni, abban viszont nem akart állást foglalni, hogy a Dunacity szerinte inkább az „építkezős” vagy inkább a „támogatós” kategóriába tartozik.
A másik szakember ennél kevésbé volt megengedő, ő arra emlékeztetett, hogy más, Budapestnél jóval erősebb pozícióban lévő európai nagyvárosok hasonló beruházásai, mint a hamburgi Hafencity vagy a rotterdami Kop van Zuid is sok problémával küszködik. Szavaiból úgy tűnt, hogy ő egy fillért nem tenne a Quaestor projektje mögé, többek közt mert
- rossz az elhelyezkedése,
- nincs rá piaci igény
- és mert a Quaestor pénzügyileg sem elég erős egy ilyen beruházás levezényléséhez.
Lehetett volna sokkal rosszabb is
Abban egyébként, hogy az állam próbálja megmutatni a külföldi befektetőknek, hogy vannak itthon izgalmas lehetőségek, semmi rossz sincs.
Az már nyilván fura, hogy az ingatlanpiacon egy olyan óriásberuházást ajánlanak első helyen, amiben 2006 óta nincs érdemi előrelépés, és ami ezen kívül is nagyon sok sebből vérzik. Az viszont tényleg szinte hihetetlen, hogy ebben az ügyben is pont a Quaestorral állt össze a külügy, és hogy az állam itt is azt állítja, hogy nem valamilyen személyes kapcsolat, politikai machináció volt a döntő, hanem csak a szikár szakmai érvek. Még mindig arról a Quaestorról van szó, amiről jó ideje tudható volt, hogy ingatag lábakon áll, és ami aligha működhetett volna a hatóságok félrenézése nélkül.
A HIPA-nál azt mondták, hogy két befektetőjelöltnek mutatták meg a Dunacity-t, a külügyben pedig azt, hogy nem tudnak róla, hogy a projekt állami segítséggel jutott volna pénzhez.
Ez egyébként mindenkinek szuper jó hír.
Ha bárki egy percre is komolyan tudja venni a keletinyitásosdit, akkor nem nehéz elképzelnie, hogy milyen hatása lehetne, ha egy külföldi befektető a magyar állam tanácsára pármillió euróval beszáll Tarsolyék ingatlanálmába, majd az ő pénzével a zsebben megy csődbe a Quaestor-csoport. Azokban a keleti diktatúrákban, ahonnan a kormány mostanában sok pénzt remél, az ilyesminek nem csak politikai ára lehet.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.