Kinga és Nándi két éve költöztek Dániába tanulni. Jól alakultak a dolgaik, mert gyorsan találtak olyan munkát, amiből tanulás mellett is el tudják tartani magukat, hamarosan össze is házasodtak, tavaly novemberben pedig megszületett kislányuk, Zorka.

Úgy tervezték, hogy idén nyáron hazajönnek, mert a rokonok és az ismerősök, már nagyon szeretnék látni a kislányukat, azonban ezt belátható időn belül nem fogják tudni megtenni, mivel a magyar hatóságoktól fél éve nem kapják meg Zorka magyar okmányait, pedig hivatalosan ezt két hónapon belül teljesíteniük kellene.

Miközben a kormány százmilliókat költ a külföldön élő magyarok visszacsábítására, addig Kingáék története jól mutatja, hogy vannak helyzetek, amikor éppen a magyar állam tud a legjobban keresztbe tenni annak, hogy hazatérjenek.

Kinga és Zorka várják, hogy hazajöhessenek

Magyar az, akinek papírja is van róla

Az Alaptörvény elvben biztosítja, hogy a magyar állampolgár gyereke már születésével magyar állampolgárnak számít, és ezt az sem befolyásolja, hogy Zorka Dániában született. Azonban ahhoz, hogy ezt személyigazolvánnyal vagy útlevellel igazolni is tudja, a szülőknek előbb itthon is anyakönyveztetniük kell, hogy összeházasodtak és gyerekük született. Ez a törvény szerint két hónapon belül meg is lenne, ők azonban már január óta  hiába várnak.

Addig ugyanis nem indulhat el az anyakönyvezési eljárás, amíg a külföldi házasságkötésüket le nem papírozzák a hazai hatóságokkal. Ezt Kingáék már január elején kezdeményezték a konzuli hivatalban, a szabályok szerint egy ilyen eljárásnak nem kellene tovább tartania két hónapnál, ők azonban még most, fél évvel később sem kaptak erről semmit. Mivel a kislány magyar nevével először a dán hatóságok nem tudtak mit kezdeni, ezért a születés anyakönyveztetésére vonatkozó kérvényt ekkor még nem tudták leadni, mert előbb engedélyeztetniük kellett, hogy  a Zorkának hívhassák a kislányukat.

Kinga édesanyja végül személyesen is megkereste az üggyel foglalkozó Fővárosi Kormányhivatalt, mert már kétségbe volt esve, hogy az unokája ügye nem halad sehova. Május végén, tehát 5 hónappal a beadás után, mondták neki, hogy az okirat elvileg már bekerült a postázási rendszerükbe, valamikor majd megérkezik Dániába.

Ez azonban még mindig csak csak a házasságról szóló papír volt, amit a magyar közigazgatás csak a törvényben megadott határidő kétszeres túllépésével tudott kiszorítani magából. Ezen túl még anyakönyveztetni kellene Zorka szülési anyakönyvi kivonatát is.  Ezt április közepén tudták beadni a magyar hatóságoknak, miután a dánok rábólintottak a Zorka névre.

Kingáék bíztak abban, hogy itt már a kormányhivatal tartani tudja a két hónapos határidőt, azonban mikor Kinga édesanyja erről érdeklődött a héten, kiderült, hogy ez az ügy még be sem került a hivatal rendszerébe. Így az előbbi eljárásnál tapasztalt csúszások után megjósolhatatlan, hogy ezt az okiratot mikor kaphatják meg.

Viszont amíg Zorkának nincs magyar születési anyakönyvi kivonata, addig magyar útlevelet sem igényelhet, és anélkül haza sem tud jönni. Kingáék szerint ugyan kérhetnének a magyar konzulátuson ideiglenes igazolást, azzal viszont nem tudnának visszatérni Dániába.

Jó ez a Dánia, de Zorka már megnézné Magyarországot is

Közben Kinga 90 éves nagyanyját, aki már állandó ápolásra szorul, a család még azzal igyekszik biztatni, hogy még találkozhat a dédunokájával, de mivel az ügy intézése megakadt a túlterhelt kormányhivatalnál, ezért azt már nem tudják megmondani neki, hogy ez mikor történhet meg.

Ennyit ért az Államreform

Kingáék számára a legrosszabb hír az, hogy

a kormányhivatal ügyintézői szerint akár több ezer hasonló anyakönyvezési ügy is beragadhatott már a rendszerben.

A kormányhivatal egyik dolgozója szerint van olyan, aki már több mint egy éve vár arra, hogy elintézzék az ügyét. Egy Berlinben élő magyar pár is arról számolt be, hogy a tavaly augusztus elején beadott kérvényüket csak december közepére tudták elbírálni a magyar hatóságok. Egy Münchenben élő olvasónk is azt mondta, hogy a konzulátuson az ügyintéző csak széttárta a kezét, mikor az okiratok elkészülésének idejéről kérdezték. 

Ráadásul a rendszert idén még át is szervezték, ugyanis  az Államreform 2 program keretében április 1-től a külföldön élő magyarok anyakönyvezési ügyeit már nem Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, hanem a Fővárosi kormányhivatal intézi. A hivatalos indoklás szerint ezzel a „Kormány legfontosabb célkitűzése a közigazgatás hatékonyságának növelése, az eddigieknél összefogottabb, ellenőrzöttebb és költségtakarékosabb területi államigazgatás megteremtése"  volt, azonban érdemben semmi sem változott.

Azt ugyan még lehet költséghatékonyságnak nevezni, hogy szerdán délelőttönként három és fél órán át, mikor a hivatal ügyfeleket fogad, a Fővárosi Kormányhivatal Károly körúti irodája előtt az összezsúfolódott emberek kézről kézre adják egymásnak az előre kinyomtatott sorszámokat, mert még külön gépet sem állítottak be erre.

Viszont hatékonyságnak már nehéz lenne beállítani, hogy az átszervezés után sem működik a megfelelően az anyakönyvi osztály informatikai rendszere és nincs elég munkatárs sem, akik az rengeteg megkésett ügyet kezelni tudnák. Ezért alakulhatott ki az a helyzet, hogy több ezer Kingáékéhoz hasonló ügy halmozódott fel.

Csak haza szeretnének jönni

Kinga most nagyon csalódottnak érzi magát, mert a kislánya megszületésekor gondolni sem mert volna arra, hogy a család csak féléves kora után találkozhat vele először. Eredetileg úgy tervezték, hogy amint lehet, megismertetik a családtagokkal és a barátokkal. Mikor kiköltöztek Dániába tanulni és dolgozni, nem gondoltak arra, hogy az EU-n belül előállhat olyan helyzet, ami miatt hosszabb ideig nem tudnak hazatérni Magyarországra, így egy év után már nagyon hiányzik nekik Budapest és az itt élő ismerőseik.

Kinga és Nándi Zorkával

Az előtt is teljesen értetlenül áll, hogy a 21. században egy ilyen viszonylag egyszerű ügyben is ennyire elhúzódhat az ügyintézés, és még fél év után sem tudják, mikor kaphatnak magyar iratokat. Abban Kinga sem bízik nagyon, hogy ez a rendszer valaha is jobban fog működni:

„Nagyon szeretnék évente háromszor hazalátogatni, és nem szeretném, hogy még egyszer előforduljon, hogy fél évet kelljen várni egy jogosan járó útlevélre. De megmondom őszintén, előre félek, hogy ezt minden egyes gyermekünknél végig kell majd csinálni."