Neked mit jelent Bécs?

hirdetés
2015 november 05., 13:27
comments 70
ad

Princz Gábor, Mátyás király, Hernádi Zsolt - sok honfitársunknak van egy-egy érdekes sztorija Bécsről. Lehet is! Mert Bécs egy tuti hely, az állandóság  és a nyüzsgés paradox metropolisza, a jólét és a biztonság fővárosa, ahol mindig minden megnyugtatóan ugyanolyan, és mégis egyfolytában történik, változik, alakul valami. 

Az ötven dolláros valutakeret idejében Bécs és a Mariahilfer Straße volt minden földi jó forrása, innen érkeztek a Commodore-ok és a dobozos üdítők annak a magyar generációnak a gyermekkorába, amely aztán később elsőként találkozott az internet szabadságával. Kicsit később innen indult el a nagyon is materiális szabadság másik szimbóluma, a tetőcsomagtartóra kötözött Gorenje-hűtőládák áradata, mely negyven év után furcsa jelképévé vált az új lendületet kapó hazai polgárosodásnak. Most pedig, negyedszázaddal a rendszerváltás után még mindig Bécs az a város, ami úgy működik, úgy él, ahogy mi szeretnénk, és talán-talán egyszer majd fogunk is.

Bécs egyik arca: patinás réz, kőcsipkés katedrális, klasszikus polgári jólét
photo_camera Bécs egyik arca: patinás réz, tetőkert, kőcsipkés katedrális, klasszikus polgári jólét

Alig 240 kilométerre az újra és újra átadott, de soha el nem készülő Várkert Bazártól, állandóságával, kedélyes megbízhatóságával, felhőkarcolóival és sok évszázados jólétet bizonyító polgári és császári-királyi épületeivel ott boldogít-szomorít minket ez a nagyszerű város. A mi Dunánk partján zakatol, forr és fénylik, épp úgy, mint Budapest, csak Bécsben valahogy minden egy kicsit fényesebb, élesebb, mélyebb, valódibb.

Nincs az a bódéváros, ahol olyan hiteles természetességgel melegítené a kezet a bögrében markolt puncs vagy forralt bor, mint az egyszerre végtelenül nyugodt és pezsdítően nyüzsgő Christkindlmarkt idején a bécsi Rathaus előtt sétálgatva. A hivalkodó Skyline legalább olyan jelentőségteljesen mutatja: itt aztán komoly dolgok dőlnek el, mint a ronda, szürkén gubbasztó OPEC-székház, ami a világgazdaság szíveként pumpálja az ipar és kereskedelem vérét, az olajat. 

photo_camera Bécs másik arca: a Skyline, a felhőkarcoló-negyed, ahol a nagy dolgok történnek manapság
photo_camera És a ronda OPEC-székház, ahol aztán tényleg a legnagyobb dolgok dőlnek el időnként

Kétszáz évnyi működés után nemrég szanált Vidámparkunk emléke elevenedik fel a kedélyesen proli, de proliságában is jólétet sugárzó, 1766 óta népi szórakoztató központként működő Práterben. A Budai Várba készülő miniszterelnöki hivatal, a még mindig bizonytalan helyű-sorsú múzeumi negyed-koncepció valamiféle furcsa bohózatnak tűnik az állandóságot, megingathatatlanságot, optimista polgári jólétet árasztó bécsi kulturális és történelmi épületek parkjaiban üldögélve, termeikben járva.

photo_camera A Christkindlmarkt, ami felett tényleg mindig ott lebeg a Karácsony Szelleme

Konflisok és Porschék előzgetik egymást a Ringstraßén, öreg piros villamosok és car-sharinges Smartok osztoznak az utakon a mindig tiszta, sosem alapfelszereltségű magánautókkal. Közöttük találunk évtizedek óta megbecsült öreg állólámpás Mercit, amin még mindig az egykori fekete alapon fehér betűs W-s plakettet viseli: Bécsben valahogy nem kell állandóan visszamenőlegesen megváltoztatni még az autók rendszámát is, ha az ország államformát vált vagy belép az EU-ba. És látunk sok-sok hangtalanul suhanó vadiúj Teslát is, amelyek kölcsönös udvariassági alapon suhannak együtt a vén Mercikkel, mert Bécsben stresszmentesen él együtt a múlt és a jövő.

Bécs büszke, gazdag és szerencsés város, amely képes békében élni történelmével, képes nagyzolástól mentesen élvezni a jólétet, képes élhető méretűnek megőrizni magát, parádésan szabályozni a forgalmát, mindig frissen tartani kulturális életét. És képes újra és újra megadni nekünk, pechesebbeknek a bizodalmat a jövőben: lám, lehet ilyen is egy közép-európai kis ország fővárosa.

photo_camera Johann Strauss szobra a Stadt Parkban

Bécs egy kicsit mindig a miénk is, ezer szállal kötődünk hozzá. A címlapképen bearanyozva hegedülő ifjabb Johann Strauss, a Kék Duna keringő szerzője is magyarországi zsidó dédapától származik - szóval a legendás Tom és Jerry videóban egy kicsit ott vagyunk mi is:

Szeretem Bécset, na. És te? Te hogy vagy ezzel?

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.