Masszív, közel hatszázoldalas kézikönyvben szedte össze az OECD az összes dolgot, amit tudni kell az oktatásról a fejlett világ országaiban. Amit ebből Magyarországról megtudhatunk, az nagyjából mind arra utal, hogy leszakadóban van, elavult és úgy általában, a kor igényeinek nem tud megfelelni az oktatási rendszerünk. (Ez nem jelenthet meglepetést: egészségügyben is tragikusak a magyar számok.)
A formális oktatási idő az általános iskolában Magyarországon a legalacsonyabb az OECD-országok között: 5553 óra, míg az OECD-átlag 7570 óra.
Ráadásul sok az olyan tanulnivaló, ami nem szükséges az alapkészségek tanulásához. Ugyanis az eleve alacsony óraszám jelentős részében – általános alsóban 41 százalékában, általános felsőben 46 százalékban – oktatnak olyan tárgyakat, amik nem tartoznak a fő tárgyak közé (olvasás, írás, irodalom, matematika, természettudományok, második vagy egyéb nyelvek). Az OECD-átlag ezeknél: 33 illetve 35 százlék.
A mostani trendek alapján a magyar lakosság 22 százaléka szerez diplomát alapképzésben az élete során, doktori címet pedig csupán 0,7 százalékuk. A magyarok mindössze 41 százaléka vesz részt alapképzésben (EU-átlag: 57 százalék). A mesterképzésbe a magyarok 14 százaléka lép be (OECD-átlag: 22 százalék, EU-átlag: 26 százalék).
A fenti arányok mind az egész OECD legalacsonyabb értékei között vannak.
Nagyon nagy egyébként a bérszakadék Magyarországon az alapján, hogy ki végzett felsőoktatásban és ki nem (valószínűleg éppen azért, mert olyan kevesen vannak). De ezen belül még mindig van egy elképesztő nemi szakadék. A 35-44 éves, felsőfokú képzettségű magyar nők mindössze az 59 százalékát keresik az ugyanilyen korú és képzettségű magyar férfiaknak.
Az egy dolog, hogy Magyarországon feleannyit költenek az oktatásra, mint az OECD-átlag – ez érthető, hiszen ebben a társaságban szegény országnak számítunk. De még ez is folyamatosan csökken.
Mindenféle állampolgári szolgáltatásokra kevesebb pénzt költöttek Magyarországon 2012-ben reálértéken számolva, mint a válság előtt, de az oktatás ehhez képest is brutális kárvallott: közel 25 százalékkal zuhant az oktatásra fordított kiadás.
Sokkal rosszabbul teljesítenek a magyar diákok a számítógépen végrehajtott tesztekben, mint amikor papír-ceruza alapon próbálják megcsinálni ugyanazokat a teszteket. Ebben Magyarország az egyik leginkább papír-ceruza-preferáló ország, miközben rengeteg helyen már ráment annyira az oktatás a digitális eszközökre, hogy azokon értik jobban a dolgokat.
Ez arra utal, hogy a digitális munkára egyáltalán nincsenek felkészülve a magyar diákok.
Az általános felsőben tanító tanárok a 48 százalékát keresik annak a jövedelemnek, amit a hasonló képzettségű, teljes munkadidőben dolgozók keresnek. Ez az arány Magyarországon a legrosszabb az egész OECD-ben. (Igaz, tavalytól kezdve nőnek a tanári bérek, szóval ez változhat.)
Nem túl vonzó pálya ez, jellemző, hogy a magyar tanárok mindössze 30 százaléka fiatalabb 40 évesnél.
Ugyanakkor a tanárok viszonylag kevés időt töltenek oktatással, és az egy főre jutó diákok száma is alacsonyabb az OECD-átlagnál (Magyarországon 11, az OECD-ben 15).
(Itt találja az egész kézikönyvet PDF-ben, ez pedig a magyar rész magyarul.)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.