A Kazinczy utcai Teslában rendezték meg csütörtökön a Kreatív szaklap éves médiakonferenciáját, a helyszínválasztás pedig tökéletesnek bizonyult: a belvárosi szórakozóhely belső fényei az ibizai Heart klubbot idézték, egyedül a mennyezetre erősített infracsövek világították meg a teret, a szünetekben könnyed lounge duruzsolt, így már reggel 9-kor egy mediterrán night clubban érezhette magát a médiapiac. 

Minket az a panelbeszélgetés érdekelt igazán, ahol a Nemzeti Kommunikációs Hivatal megatenderének három győztese ült asztalhoz és vitatta meg, hogy 

hogyan befolyásolja a 25 milliárdos állami költés a médiapiacot?

A kiválasztott vezetők, Csetényi Csaba (HG360 reklámügynökség), Kuna Tibor  (Young and Partners és a Trinity Communications) és Somlói Zsolt (Mindshare médiaügynökség) mind elfogadták a meghívást és személyesen mondták el a piacnak, miért jó, ha az ő konzorciumaik csinálhatnak állami cégeknek kampányokat. A Kreatív főszerkesztője, Román Balázs által vezetett beszélgetés kicsit kínos hangulatban, másodperces hallgatásokkal indult – sokáig ott lógott a levegőben, hogy „hát nem mi találtuk ki a rendszert, csak nem ugrottunk el a pénz elől”. De el kellett jönniük, mert mégiscsak ez A szakmai mustra, és egyébként sincs mit szégyellni azon, ha az ember az államnak dolgozik. 

Csetényi Csaba Rogán Antal Pasa parki szomszédja, ő üzemelteti a belvárosi trafikok jelentős részét, Krskó Tiborral közös vállalata, a HG360 szervezi a bevándorlás- és kvótaellenes kampányt, és népszerűsíti a kormányablakokat. A Habony-Rogán körrel közeli viszonyt ápoló Csetényi jelenleg a kormány egyik elsőszámú médiaembere – szinte minden szakmabeli biztosra vette, hogy vállalata ott lesz az NKH tender győztesei között. 

Csetényi szerint sokan nem pontosan értelmezik az NKH-tendert, itt ugyanis nem az állam szerződik a cégekkel, a hivatal csak közvetíti a megbízásokat feléjük, nekik pedig a legkülönbözőbb méretű, és tevékenységet végző állami cégeknek kell dolgozniuk. Ez nagyon kemény munkát jelent: az első két hónapban például olyan sebességgel jöttek-mentek a tenderek, hogy nem volt idő szomorkodni, ha valamit nem nyertek meg, mert néha „napok sincsenek a teljesítésre”. Arról már igazán nem a HG360 tehet, hogy rajta kívül csak két másik cég versenyezhet ezekért a munkákért, ezért ők kénytelen megszakadni. Csetényi nem tudott választ adni arra, miért volt szükség az NKH felállítására, de szerinte annyira gyerekcipőben jár a rendszer, hogy még nem lehet látni, jól fog-e működni.

Hasonlóan érvelt Kuna Tibor, aki Szijjártó Péter külügyminiszterrel és Seszták Miklós fejlesztési miniszterrel ápol közeli viszonyt, és jövőre 12 milliárdos bevételre számít.

Kuna szerint azért indulnak kevesen a közbeszerzéseken, mert ez kemény meló,

az NKH-pályázat esetében például 1200 tételhez tartozó árazási sémát kellett benyújtani. „Az nem úgy van, hogy előveszek egy kockás papírt, hogy nyerni szeretnék” – mondta, és nyilván tudja miről beszél: 2010 és 2014 között az állami munkái 80 százalékát nyerte el úgy, hogy ellenfele sem volt, a nagyobb tenderek kiírásai pedig elég jól passzoltak a Young személyi állományához. „Hol vannak a többiek?” – idézte a lelkészt a Kuna, de aztán inkább elengedte az egyszer már alaposan túltolt vallási vonalat.

Kuna két évig készült arra, hogy a legjobb legyen a „közszolgálati PR-vonalon”, ami kemény pálya, mert a társadalmi üzenetek más logikával működnek, mint a piaciak. Szijjártó barátja mindenképp akart valami szakmai magyarázatot adni arra, hogyan tízszerezte meg bevételét három év alatt. 

Somlói Zsolt – a kakukktojás, akinek nincsenek ilyen jól körülírható kormányzati kapcsolatai – becsületére legyen mondva, ő legalább nem bullshitelt azonosulásról és  érzésvilágról. Tíz évig dolgozott egy nagy sörgyárnak úgy, hogy utálja a sört – elvégzi a munkát ahogy az ügyfél kéri, és kész. Amikor a moderátor megkérdezte tőle, a legutóbbi Kreatív-interjúban miért mondta azt, hogy „az esélyetelenek nyugalmával” indult el, inkább nem akart válaszolni. Egy ilyen asztaltársaságnál nyilván szarul hangzott volna, hogy 

nekem nincsenek miniszter barátaim. 

Somlói azt sem titkolta, hogy „egy jobban tervezhető folyamatnak jobban örült volna”, mert a jelen állás szerint az sem világos, miként oszlik el a 25 milliárdos keretösszeg. Simán lehet, hogy valakinek csak néhány morzsa jut, és nagy aránytalanságok lesznek a rendszerben. 

A vége felé a beszélgetés végre a politika felé vette az irányt, és ezért a pár mondatért már érdemes volt eljönni. Kunától például megtudtuk, csak azért nem perelte be a Kreatívot, amiért a grandiózus Simicska-Orbán médiacikke szerint a Young and Partners is részt vett a pénzosztásban, mert a lap iránti tisztelete határtalan. Amikor pedig Román arról kérdezte Csetényit, miért tolják a Kormányablak-kampányt olyan kevéssé látogatott oldalakon mint a 888, vagy a Magyar Idők, a cégvezetőről kiderült, hogy 

ilyen részleteiben nem ismeri a médiaterveiket, ami egy kimondhatatlan nagyságú lepedő.

Különben is, várjuk meg, mi lesz ezekből az új médiaprojektekből, nagyon az elején vagyunk még a folyamatnak. Csetényi utolsó eldugott mondatai között mesélte el a legérdekesebb sztorit. Román a megszólalók szakmai-társadalmi felelősségét firtatta, a HG360 vezetője pedig egy májusi esetet hozott fel példaként. Nyár elején 120 dolgozójának kellett elmagyaráznia, hogy ők csak médiavásárlóként vesznek részt a megosztó bevándorlás-ellenes kampányban – a kreatív munkához semmi közük, ezért senkinek nem kell rossz érzéssel hazamennie a családjához. 

Egy pillanatra tényleg úgy tűnt, mintha valaki kényszerítené, hogy részt vegyen ebben az egészben.