1. Orbán és a Fidesz ismét erejük teljében vannak

Ez pedig akkor igazán szembetűnő, ha azzal hasonlítjuk össze, mi volt a helyzet tavaly ilyenkor. Ha a naptár alapján úgy jött volna ki (kongresszus kétévente van), hogy 2014 végén tartják ezt az eseményt, akkor egy népszerűségét rohamosan veszítő politikai alakulat gyűlt volna össze egy erősen megkopott varázsú vezetővel. De nem ez történt.

Orbán és a Fidesz módszere az volt, hogy nagyjából belátták, nincs értelme vitatkozni azzal a saját szavazóik számára is nyilvánvalóvá vált (és sok szavazót elkedvetlenítő) ténnyel, hogy az ország vezetése körül sokan megmagyarázhatatlanul meggazdagodtak. Nem a lényegében teljesen elveszített polgári identitás visszaszerzésért kezdtek el harcolni. Nem kezdtek el védekezni, egyszerűen támadni kezdtek egy másik, bizonyos szempontból nagyobb pályán. És ez nagyon bejött, amit a közvélemény-kutatási adatok is mutatnak. Orbán pedig úgy állhatott ki vasárnap a színpadra, és jelentkezhetett be 2018-as kormányfő-jelöltnek, hogy ezt a pozícióját a táboron belül, de igazán azon kívül sem vitatják. A problémák persze egyáltalán nem múltak el, az pedig már más kérdés, hogy mi volt ennek az ára. De azt egyértelműen sikerült elérni, hogy ne ez legyen a téma.

2. Elsúlytalanodott a Fidesz elnöksége

Az egész rendezvény egyik legmeghökkentőbb pillanata volt, amikor Orbán a beszéde végeztével maga mellé hívta az elnökség tagjait néhány közös fotó erejéig. Hirtelen egy képen láthatóvá vált, néhány év alatt mennyire kicserélődött a párt vezetése.

Eddig Lázár János, Kósa Lajos, Pelczné Gáll Ildikó és Pokorni Zoltán voltak az alelnökök. Lázárnak azért kellett távoznia, mert az előző kongresszus óta miniszter lett, és a fideszes szokásjog szerint így nem tölthet be alelnöki posztot. Pokorni Zoltán kiszorult az országos politikából, Kósa Lajos Rogán Antal miniszteri kinevezésével átvette a frakció vezetését.

Az igazán meglepő az újak névsora. Németh Szilárd vagy Gulyás Gergely csak néhány éve számít ismertnek a Fidesz környékén, és az elmúlt két évben sokat szerepeltek ugyan, informális befolyásuk nem túl jelentős a pártban. Ugyanez igaz a posztját megőrző Pelczné Gáll Ildikóra. Egyedül Kubatov Gábor mandátuma nem váratlan. Ő pártigazgatóként régóta fontos fogaskereke a Fidesznek, és szervezeti kérdésekben fő illetékesnek számít. Azért is kaphatott helyet az elnökségben, mert a 2018-as kampányban sok feladata lesz a mozgósításban.

Orbán nem szívesen keveri a pártbéli és kormányzati funkciókat - kivéve ha magáról van szó. Miniszterelnökként az ehhez hasonló párhuzamosságokat felszámolta az önkormányzatokban is, amikor tavaly megtiltotta, hogy polgármesterek egyszerre országgyűlési képviselők is legyenek. Mindenesetre feltűnő, hogy politikailag ilyen súlytalanként ismert emberekkel töltötte fel az elnökséget, ahol két választás között érdemi döntések nem születnek. Hivatalosan ez a testület irányítja a mindenkori kampányt, ami most arra utal, hogy Orbán kézi vezérléssel tervezi végigvinni a 2018-ra való felkészülést is (igaz, 2017 őszén elvileg lesz még egy tisztújítás).

3. Orbán hosszú időre helyrerakta a Lázár-ügyet

Lázár János még a csütörtöki kormányinfós tájékoztatón is célozgatott arra, hogy nem lesz feltétlenül baráti hangulat a kongresszuson, és úgy tűnt, odamondós beszédre készül. Ebből aztán csak finom kiszólásokra futotta. A "polgári erkölcsök" felemlegetése valószínűleg Habony Árpádnak és köreinek szólt, de ezen túl csak annyiban kritizálta a Fideszt, hogy egyre inkább a kapcsolatok számítanak a pártban, és nem a teljesítmény - ideje lenne hát nyitni a "vidéki fiatalok" felé. Hatalmi ambícióira nem tett utalást.

Orbán viszont, ha nem is név szerint, de két ponton is üzent Lázárnak. Közvetetten akkor, amikor jelezte, hogy 2018-ban is ő lesz a párt miniszterelnök-jelöltje, és kész akár 2022-ig kitölteni egy esetleges következő mandátumot is. Többeket meglepett Orbán bejelentkezése a miniszterelnöki jelöltségre, mert ezt a szimpatizánsok evidenciaként kezelik. De ez fontos jelzés volt az ambíciózus fideszesek felé is, hogy egyelőre nem jött el az ő idejük. Főként, hogy a deklaráció után Orbán félreérthetetlenül célzott az elmúlt időben gyakran fickándozó Lázárnak:

"(...) szép dolog a vagányság, szép dolog az átütő tehetség, a lendület és a fiatalos fickándozás is, de ha közösségünk érdekéről, becsületéről, erejéről és cselekvőképességéről van szó, akkor senki se léphet át egy bizonyos határt"

Lázár korábban több ponton is kóstolgatta Orbánt. Szólt neki, hogy kicsit sok feladatot kap tőle az energiapolitikában. Aztán jelezte Mészáros Lőrincnek, Orbán legközelebbi földijének, hogy neki is illik elszámolnia vagyonával. És Lázár szerint az sem túl jó ötlet a miniszterelnöktől, hogy vagonszámra önti a közpénzt a profi fociba. Később belengette lemondását arra az esetre, ha Orbán a Miniszterelnökségen ad posztot Rogán Antalnak.

A vs.hu azt írja, hogy Lázár már meg sem várta a miniszterelnök beszédét, hanem saját felszólalása után gyakorlatilag azonnal elhagyta a Hungexpót.

4. Továbbra sincs kritika és verseny a Fideszben

Oké, előbbi alól van kivétel. Egyrészt a párt öregedését és utánpótlási problémáit ketten is felvetették, Lázár János és Kövér László, utóbbi nagyon érzékletesen a “nyugdíjasklubok hálózatává válás” veszélyéről beszélt. Másrészt Lázár János a már említett óvatos belső kritikájával a polgári erkölcsök hanyatlását pedzegette. Előbbi esetben viszont inkább egyszerű gyakorlati, hatalomtechnikai kérdésről, utóbbi esetben pedig inkább személyes politikai harcokról van (nem beszélve a szintén vitatható polgári erkölcsökről.)

Ezt leszámítva viszont különböző vélemények és elképzelések ütközése, versenyeztetése, vagy egyáltalán megjelenése helyett a kongresszus egy szanaszét brandingelt nagyvállalati állománygyűlésre hasonlított, ahol a beszédek döntő többsége olyan pontosan követte a központi narratívát, hogy a legtöbbször fel sem tűnt volna, ha valamelyik szöveget egy másik szereplő mondja el. Ez persze nem újdonság a Fidesz-kongresszusok történetében (legutóbb Fónagy János vallott emlékezetesen arról, hogy ő nem a versenyben, hanem a kipróbált emberekben hisz), de most az ellentmondás azért volt még feltűnőbb, mert ezek a beszédek sokszor a sokszínűségről, a szellemi frissességről, a vélemények szabadságáról szóltak (szemben az állítólagos európai véleménydiktatúrával). Majd mindenki elment szavazni a szavazólapokkal, ahol szigorúan csak annyi név van a posztokra, ahányat megválasztanak.

Igaz, van ennek politikai realitása is. Egyrészt nem úgy működik a politika, hogy minden problémát nyilvánosan kell megbeszélni, másrészt még konkrét rossz példa is lebeghet a Fidesz szeme előtt: a baloldal komolyanvehetőségének semmiképp sem tett jót a nyilvános civakodás.

5. Ha a Fideszen kívülről buktatnak meg, nem buksz meg. Ha belülről, akkor vagy bajban

Érkezéskor Orbán Viktoron kívül egyetlen ember kapott tapsot: Schmitt Pál. Azt persze eddig is tudtuk, hogy a fideszes narratíva szerint Schmitt soha nem volt igazán bukott ember, csak egy adott pillanatban egyszerűen praktikusabb volt nyilvánosan elengedni, de a kezét azóta is fogják. Most pedig már beszédet is mondhatott a kongresszuson. Volt persze ennek apropója, a budapesti olimpiai tervről beszélt, de a lényeg mégsem ez volt, hanem annak ismételt demonstrálása, hogy ebben a rendszerben külső ok miatt nagyon nehéz igazán megbukni. (Orbán név szerint említette Farkas Flóriánt is, amikor a Fideszen belüli sokféleségről beszélt, ami szintén erős kiállás.)

Kontrasztnak ott volt Hende Csaba, aki nem azért bukott meg honvédelmi miniszterként, mert nyilvánosan probléma lett volna vele, hanem mert nem Orbán Viktor politikai ambícióinak megfelelő tempóban építette a kerítést a határra. Hol volt most ő? Szomorúan majszolta a szendvicset a hátsó sorok egyikében, fizikailag és politikailag is messze azoktól, akik valóban számítanak. Az üzenet elég világos. Ha neadjisten megbuknál külső ok miatt, megvédenek. Ha viszont Orbán Viktornak nem tetszel, onnan nehéz lesz visszajönni.

Plankó Gergő - Rényi Pál Dániel