Olyan ipari forradalom jön, amilyet még nem látott a világ
2014 augusztus 14., 06:15
Aki az Ubernek dolgozik, azért dolgozik, hogy megszűnjön a munkája
- Mondjuk egyébként is megszűnik, ha emberek szállításával foglalkozik.
- A budapesti taxi vs. Uber-vita eddig főleg szabályozási kérdések körül forgott, pedig ennél jóval többről van szó.
“Nem a kocsi miatt drága néha az Uber, hanem mert a kocsiban ülő másik arcot is ki kell fizetni. Ha majd nem lesz másik arc, olcsóbb lesz így közlekedni, mintha saját autód lenne.”
Ezt Travis Kalanick, az Uber vezérigazgatója mondta 2014-ben, azzal együtt, hogy szerinte a vezető nélküli robotautók jelentik a jövőt, nem pedig a sofőrök.
Az Uber célja azóta is teljesen egyértelműen és deklaráltan a robotautó-hálózatra való átállás. Sorra vásárolják fel az ezzel foglalkozó fejlesztőcégeket, Kalancik pedig azóta azt is mondta, azért van szükség az átállásra, mert ha az Uber nem teszi meg ezt, jön majd valaki, aki azt csinálja velük, amit ők a taxikkal.
Verseny a robotautókért
A Silicon Valleyben persze nemcsak az Uber akar nagyot dobni ezen a piacon, robotautókra hajt a Google, az Apple és a Tesla is. Illetve az Uber egyik vetélytása, a Lyft, ami nemrég kötött együttműködési szerződést a General Motors-szal.
Fontos különbség viszont, hogy amíg (a Lyftet leszámítva) a többi cég nem alkalmaz autóvezetőket, addig világszerte több százezren dolgoznak ebben a munkakörben az Ubernek - hogy munkájukkal végső soron azt érjék el, hogy erre a munkakörre előbb-utóbb ne legyen szükség.
Kalanick arra számít, az átállás még évtizedeket vesz igénybe (“Vegyünk egy nagy levegőt és beszéljünk majd erről 2035-ben”, írta.). Ez valószínűleg túlzás, a Google szerint például 2020-re elterjedhetnek már a vezető nélküli autók.
Látványos változások jönnek
Szalay Sándor, a Johns Hopkins Egyetem professzora a 444-nek nemrég arról beszélt:
“A leglátványosabb talán az önvezető autók megjelenése lesz. Már komoly modellkísérleteket végeztek, és látszik, hogy a sofőr nélküli autók megjelenése drámaian csökkenteni fogja a városok közúti forgalmát. Az elmúlt évtizedekben a teljesen az autóforgalom köré épült, arra szerveződött városaink hirtelen egészen máshogyan fognak kinézni.
A mobilok GPS-adataiból, a közlekedési rendszerekből és máshonnan egyre pontosabb adataink lesznek a városlakókról, egyre inkább megjósolható lesz a viselkedésük, vagy hogy éppen mire lesz szükségük.”
Oké, munkavállaló, csak nem lesz rá szükség
Amikor tavaly nyáron egy kaliforniai munkaügyi hatóság kimondta, az Uber nem játszhatja el azt, hogy sofőrei nem munkavállalók, csak vállalkozók (igaz, csak egy konkrét esetre vonatkozott a döntés), az elemzések arra jutottak, lehet, hogy ez rövid távon nem jó a vállalatnak, de hosszabb távon lényegében mindegy, mert előbb-utóbb úgysem lesz téma, mivel egyszerűen nem lesznek sofőrök.
A vezető nélküli autók természetesen nagyon izgalmas technológiai fejlesztések, és alapvetően forradalmasíthatják a városi közlekedést. Abban viszont kétségtelenül van ellentmondás, hogy a cég olyan emberek munkájából gazdagodik meg, és valósítja meg mindezt, akiknek ennek eredményeképp megszűnik a munkája.
Csak a taxisokkal szemben tűnik jófejnek, de nagyon nem az
Pedig az Uber éppen a munkahelyteremtés üzenetével próbált javítani az egyébként nem túl jó imidzsén, miután 2014-ben politikai-stratrégiai vezetőnek szerződtette David Plouffe-t, Barack Obama egykori vezető tanácsadóját. A PR-akciókra azért is volt szükség, mert, bár magyar nézőpontból, pláne az agresszív taxisokkal szemben, az Uber jófej vállalatnak tűnik, a valóság ettől nagyon távol áll. Az 51 milliárd dollárra értékelt cég egyik vezetője, Emil Michael például arról beszélt, a cégnek dollármilliókat kellene költenie arra, hogy a céggel szemben kritikus újságírókat mocskolják, amiből óriási botrány lett. Kiderült az is, könnyedén hozzáférnek utasaik naplójához, szabotálják vetélytársaikat, és sok esetben veszélyes bűnözők lehettek Uber-sofőrök. (Ezekről az esetekről bővebben itt írtunk.)
“A vezető nélküli autók jönnek, semmit sem tehetünk ez ellen. A személy- és teherszállításban búcsút intenek a vezetőknek.”
Ez egy átlagos hozzászólás a sofőrök egyik oldalán, az Uberpeople.net-en, az Ubernek dolgozók többsége pedig nem is gondolja azt, hogy hosszú távon ezzel tud foglalkozni. Egy kicsit hasonló a helyzet azzal, mint amikor a gépi erő kiszorította a korábban kulcsszerepet játszó lovakat a gazdaságból. És ahogy akkor is az autó jelezte a lovak korszakának végét, most megint az autó mutatja a változás irányát.
Amikor Kalanickot arról kérdezték, mit mond majd a sofőröknek, ha eljön ez az idő, annyit mondott: “Erre megy a világ. És a világ nem mindig nagyszerű.”
Átlépnek a szabályokon, az állam meg kövesse, ha tudja
A budapesti taxis-Uber vita eddig elsősorban szabályozási részletekről, a kínált szolgáltatás minőségi különbségeiről szólt, illetve arról, hogy nem igazságos, ha egy piac szereplőire nem ugyanazok a feltételek vonatkoznak. Pedig ennél jóval többről van szó.
Az Uber teljesen tudatosan lép át világszerte a szabályokon. A felhasználókat ez jellemzően nem zavarja, egyszerűen mert egy legtöbbször olcsóbb és jobban működő szolgáltatást kapnak, és igazából nem is az ő dolguk, hogy ezzel törődjenek. A cég pedig úgy gondolta, nem várnak az (ő szempontjukból) pepecselő államra, ami úgyse tudja követni a tempót, hanem kikényszerítik ezeket a változásokat, és ők maguk fogják diktálni a szabályokat.
Hosszabb távon viszont, ha bejön az Uber számítása, mindez csak epizód lesz egy nagyobb ívű történetben.
A másik arc vége
A lezárt budapesti utcákon demonstráló dühös taxisok szempontjából tehát (és hogy milyen dühösek, azt például a hvg.hu videója jól megmutatta) nem egyszerűen arról van szó, hogy le kellene mondani a monopolhelyzetről vagy jobb szolgáltatást kéne nyújtani. Hanem hogy az a munka, amit most végeznek, belátható időn belül megszűnhet, rájuk pedig (“a másik arcra a kocsiban”) nem lesz szükség.
Ettől még a követeléseik nem lesznek szimpatikusabbak vagy jogosabbak. Az utasok pláne nem járnának jobban azzal, ha ezek teljesülnének. De olyan erővel állnak szemben, ami akkor is maga alá gyűrné őket, ha ők lennének a világ legjobb taxisai.
Ha pedig valaki azt hinné, hogy a privilegizált nyugalomból írom ezeket: újságírókra sem lesz ennél sokkal tovább szükség, és ahogy a Facebook algoritmusa egyre látványosabban szorítja ki a hagyományos médiát, hogy a saját felületén előállított tartalomnak csináljon helyet, úgy jönnek majd a hidakat elfoglaló szerkesztőségek, akik az algoritmus visszaállítását követelik, tisztességes elérést a posztjaiknak, végső soron pedig a Facebook betiltását.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.