Ömlik ki a pénz a külkerbankból, mintha nem lenne holnap

Mire gondol az ember, ha elhangzik az, hogy „Eximbank”? Talán egy szürke, unalmas kis állami külkereskedelmi bankra.

Hát, ez már a múlté, a mai magyar Eximbank már nem egy külkereskedelmi szakbank, hanem rengeteg adófizetői pénzt elnyelő, még annál is több pénzt a nemzetközi piacról állami garanciával beszívó, és egyre furább, belföldi ügyleteket hitelező bankgömböc lett.

Az Eximbank – illetve a vele együtt Exim brand alatt tevékenykedő Magyar Exporthitel Biztosító, a Mehib – célja az lenne, hogy a külföldre termelő cégeket kedvezményesen hitelezze, és ezzel is egyengesse útjukat a nemzetközi versenyképesség rögös útján, sok más ország eximbankjához hasonlóan. Erre külön törvény is van. Azaz volt.

Az utóbbi időben az Eximbank teljesen nyíltan kezdett hitelezni olyan dolgokat, mint Andy Vajna TV2-vásárlása, vagy Garancsi István CSOK-áremelkedést tökéletes időzítéssel kihasználó Kopaszi-gátas lakópark-projektje, miközben Kuna Tibor cége szervez rendezvényt, a Századvég ad tanácsot és még egy Duna Aszfalthoz kötődő cég is megjelent beszállítóként – azaz megjelentek a bank körül az állam más részeinél máshol már megszokott pénztalicskázó érdekcsoportok.

Gyanús dolgok

Akkor sokan felkapták a fejüket, amikor 2014 nyarán egyszer csak kinevezték az Eximbank vezérigaztó-helyettesének a nagyjából nulla banki tapasztalattal rendelkező Puskás Andrást, aki korábban Rogán Antal helyettese volt az V. kerületben.

Puskás András.

Innentől kezdve tényleg felgyorsultak a dolgok a bank körül. Nem sokkal később, 2014 decemberben leváltották az akkori, világbankos hiteleket letárgyaló vezérigazgatót, Nátrán Rolandot a korábbi MFB-s Urbán Zoltánra. Igaz, ebben szerepet játszhatott egy szövevényes ügy, amiben Nátránék, legalábbis az új vezetés szerint, hátrányos, hűtlen kezelést kimerítő (sőt, a büntető feljelentés szerint „bűnszervezetben elkövetett”) szerződést kötöttek az Eximbank új, Lánchíd Palotában létesítendő székházáról Nobilis Kristóf Döb-68 nevű cégével. A per egyelőre tart, addig is, a bérleti díjat mindkét helyre fizeti az Eximbank, adófizetői pénzből.

A banknak a jelek szerint már kevés volt a korábbi szerep, tehát hogy kísérgessék a külügyminisztert a keleti nyitás soron következő állomásaira, és a bankokon keresztül pénzeljék a kis exportőrcégeket. Csak jöttek és jöttek a fura gigahitelek:

  • 11 milliárd forint (35 millió euró) egy diósgyőri vasműre egy szlovákiai szír üzletembernek, Aksam Barakatnak, amiből a mostani helyzet szerint nem lesz semmi. (Bejelentés: 2015. április.)
  • A 9,2 milliárd forintos közvetlen állami támogatáson túl nagyjából harmincmilliárd forintos hitel a Kárpáti László agrárvállalkozó Tisza-TK Projekt Kft-jének egy óriási gabonafeldolgozó üzemre Tiszapüspökiben. (Bejelentés: 2015. július.)
  • Ismeretlen összegű hitel az időközben Csányi Sándor befolyása alá került egykori Olajterv, ma már OT Industries százhalombattai gumifeldolgozó üzemére – azóta az ötlet, legalábbis ebben a formájában, kútba esett. (2015. január.)
  • 6,7 milliárd forint (21 millió euró) Andy Vajna kormánymegbízott-kaszinókedvezményezettnek, hogy meg tudja vásárolni a TV2 tévécsatornát. Ez csak 2015 decemberben derült ki.
  • 16 milliárd forint (52 millió euró) Garancsi István Market Építőjének Kopaszi-gáti építkezésére (ezt nem jelentették be, sőt, a pletykák szerint az Eximbanknál és a Marketnél is meg voltak lepődve).

Ami Vajna és Garancsi beruházásait illeti, azok nem csak azért furák, mert hát mégiscsak a miniszterelnök folyamatosan a kedvükre módosított jobszabályokkal és milliárdokkal jutalmazott barátairól van szó, hanem azért is, mert

egy tévécsatorna-vásárlásnak vagy egy budapesti lakópark-építésnek a világon semmi köze nincs az exporthoz.

Korábban nem is adhatott volna ilyen hitelt az Eximban, egészen 2014 szeptemberéig, amikor is módosították az Eximbankot szabályozó törvényt (a sok fura dolgot tartalmazó költségvetési salátatörvény módosításának részeként). Bekerült az Exim által folyósítható hitelek közé a „nemzetközi versenyképességet javító befektetés”, ami lehetővé tette, hogy belföldi cég exporthoz nem kapcsolódó beruházásait is finanszírozzák. Ahogy a törvény fogalmaz, akkor, ha az OECD módszertana szerint „számszerűsíthető előny” mutatható ki az adott cégnél a finanszírozott fejlesztési beruházással, ami aztán segíti a nemzetközi piacra lépést.

Ezek miatt a megkötések miatt Vajna és Garancsi beruházásai tényleg csak akkor férnek bele az Exim által finanszírozható körbe, ha a jogszabályt az értelmezhetetlenségig feszítjük.

Az is fura, hogy az Eximbank kötvényeit 2012 és 2014 megvásárló nemzetközi befektetők nem tudhattak arról, hogy nem exportcélú beruházásokat is finanszírozni fognak. Persze ha ezekkel valami gond lesz, akkor nem kell félniük a befektetőknek, egyszerűen csak aktiválódni fog a magyar kormány kezességvállalása. Azaz ha Vajna vagy Garancsi projektjei elbuknak, vagy valami miatt nem teljesítenek, azt a magyar adófizetők fogják kifizetni.

És még csak ez után jött a rejtélyes 10+6 milliárd forintos kockázati alapról szóló pályázat, amit a Forbes által hallott piaci vélemények szerint nem másra írtak ki, mint Rogán Antal első feleségének férje (és így a miniszterelnöki kabinetminiszter első gyerekét is nevelő) Gubicza Ágoston cégére, a GB & Partnersre. Az Eximbank azóta is titkolja a pályázat végeredményét, a szokatlanul szűk határidőre bravúros választ adtak. A Kölcsényi és Némethi Ügyvédi Iroda egyébként írd és mondd

százhatvanmillió (160 000 000 ;-)) forint

értékben adott tanácsot a kockázati tőkealap felállításához. Ez a cég dolgozott az V. kerületnek is, amikor Rogán volt a polgármester, Puskás pedig az alpolgármester.

De a jelek szerint csorog a pénz kormányközelbe egyébként is. Például a Századvég azzal nyitotta az évet, hogy nyert egy-egy – a szokásos eleganciával a 25 milliós értékhatárt éppen hogy alulról súroló – közbeszerzést az Exim-csoportnál: egy 24,4 milliósat a Mehib-nél, valamint egy 24,2 milliósat az Eximbanknál. Erről a Figyelő azt írta, hogy különös, miért kell az exportfinanszírozáshoz az országban valószínűleg mindenkinél jobban értő Eximbank helyett az ezen a területen semmilyen tapasztalattal nem bíró Századvégtől tanácsot kérni?

A Figyelő értesülései szerint feltűnt az üzleti sikereit Istentől származtató Kuna Tibor is az Exim körül, az államtól idén 12 milliárdot betakarító PR-cége, a Young & Partners szervezi a bank rendezvényeit. Igaz, ennek hivatalosan semmi nyoma (ennek a 125 millió forintos közbeszerzésnek például nincs hivatalos eredménye egyelőre), csak a Young & Partners oldalán látható az Eximbank a referenciák között.

De nyert közbeszerzést az Exim csoporttól a Humansoft kft. is, 23,9 millió forintért szereztek be eszközöket, illetve 23,2 millióért bővítték a központi adattárolási infrastruktúrát. A Humansoft a 4ig Nyrt. – korábban Freesoft – tulajdonában áll, aminek számos fura tulajdonosi-cégvezetői összefonódása van. A legnagyobb tulajdonosa Fehér István, aki a Provital tulajdonosaként sorozatos közpénz-nyerő, de jelentős tulajdonos a Tief Terra is, amely több szálon kötődik a Szíjj László-féle Duna-Aszfalt csoporthoz. A Humansoft egyébként a közpénzkereső szerint csak 2015-ben 17 közbeszerzést nyert el, 210 milliárd forint értékben.

Egyszóval egyre vaskosabb csatornákban folyik ki a pénz a bankból.

De hogyan vált ez lehetségessé?

Külkergömböc

Korábban ahhoz lehettünk szokva, hogy az MFB, azaz a Magyar Fejlesztési Bank adja a gyanús állami hiteleket, bár ezekre sokan talán már nem is emlékeznek (nem teljes lista: Rác fürdő, sávolyi motoGP-pálya, gödi golfpálya, pápai húsüzem, szolnoki papírgyár, adonyi magtárbázis, győri Quaestor-beruházás, Malévba öntött vagyonok – mindegyik elsüllyedt adófizetői milliárdokat hagyott maga után). Annyira az MFB diktálta az iramot az állami bankvilágban, hogy egészen 2011-ig az MFB alá volt beszervezve az Exim.

De aztán a Fidesz-korszakban kihúzták az MFB alól a külkerbankot, előbb a Matolcsy-féle Nemzetgazdasági Minisztérium, majd a Szijjártó-féle Külügyminisztérium lett a fölérendelt szerv. (Ekkor keveredett bele az Eximbank a Quaestor-ügybe, amikor kiderült, hogy a tulajdonosi jogokat megtestesítő, piacképtelen Exim-részvényeket Tarsoly Csaba csaló cégénél tartotta a Szijjártó-féle külügyminisztérium – hogy miért, arra továbbra sincs józanul elfogadható magyarázat.)

De ekkorra már hihetetlen tempóban szívták be a forrásokat.

Így alakult a két nagy állami bank mérlege az utóbbi években:

Millió forintban. Balra az Eximbank, jobbra az MFB, fent a forrásai, lent az eszközei, 2008 és 2014 között. (Forrás: MNB.)

A fenti két ábrán azt látjuk leegyszerűsítve, hogy honnan van pénze (források), és mire költi ezt a pénzt (eszközök) a két állami bank.

Az rögtön látszik, hogy az MFB egy sokrétűbb cégcsoport, és sokkal több értékpapír és közvetlenül birtokolt vagyon van a konszolidált mérlegében, mint a lényegében csak hitelezéssel foglalkozó Eximbanknak. De az utóbbi bődületes tempóban nő.

Miből nőtt ekkorára az Eximbank? Mint a felső, a bank forrásait követő grafikonból, azon belül is a zöld sávból látszik, a bank kötvényadósságai ugrottak meg egészen durván. Az Exim ugyanis három komoly devizakötvényt bocsátott ki:

  • 2012 végén 500 millió dollárt (éves kamat: 5,5 százalék, lejárat: 2018),
  • 2013 őszén 400 millió eurót (éves kamat: 2,12 százalék, lejárat: 2019),
  • 2014 őszén megint 500 millió dollárt (éves kamat: 4 százalék, lejárat: 2020).

Összesen tehát mai értéken 412 milliárd forintnyi devizaadósságot halmozott fel a bank egészen rövid idő alatt, a pénzt külföldi befektetők adták össze. Ezek között volt olyan kötvény, a 2013-as, aminek a hitelminősítése AAA, azaz jobb, mint a továbbra is bóvli magyar államé. Ez úgy lehetséges, hogy a Világbank alá tartozó MIGA is beszállt az ügyletbe, az eurókötvények garantálásával. Ez hatalmas sikere volt akkor a magyar gazdaságpolitikának, és az akkor még Nátrán Roland vezette Eximnek.

Nem csak a kötvényeket tolta lelkesen az Eximbank, hanem kapta is tőkét a magyar adófizetőktől. 2013 és 2014 között 36,6 milliárd forinttal nőtt a bank tőkéje, ami elég durva, hiszen korábban éveken át 16-18 milliárd forint volt a tőke. És azóta két évben is kapott 20 milliárd forintos tőkeemelést az államtól, azaz tőlünk. Most már közelíti a százmilliárd forintot az Eximbank tőkéje, ennyi pénzből már lehet rendesen hitelezni. (Összevetésül, a sokkal több dologgal foglalkozó Budapest Bank tőkéje 2014-ben nagyjából ekkora, 113 milliárd forint volt.)

Millió forint. Forrás: Eximbank, költségvetés, Magyar Közlöny.

A kötvényekből bevont forrásokból már 2014-ben is nagyobb hitelállományt tolt ki az Eximbank, mint a korábban sokkal-sokkal nagyobb – 2011-ben még majdnem hatszor annyit hitelező –, de évek óta szűkülő MFB.

Forrás: MNB.

Az MFB 2011 óta 42 százalékkal kevesebbet hitelez (819 milliárd helyett csak 480 milliárdot), és annak is egy kis része, nagyjából 158 milliárd van klasszikus fejlesztési banki hitelprogramban. Eközben az Exim 3,5-szeresére növelte hitelezését 2014 végére (144 milliárd helyett 504 milliárdra), de a bank vezérigazgatója ősszel arról beszélt, hogy most, 2016 elején már 776 milliárd körül lehetnek.

Az Exim hitelállományának nagy része egyébként bankoknak továbbadott hitel (főleg az exportélénkítési hitelprogram keretében), de a bank 139 milliárddal közvetlenül finanszírozza az ügyfeleit. Az Exim szerint ebből 90 milliárd forintot feldolgozóipari cégek kaptak 2014 végén, egy 30 milliárdos része pedig „külföldi” (ez lehet magyar cégek külföldi leányvállalatainak, vagy államközi együttműködés keretében utalt hitelek, esetleg máshonnan megörökölt hitel). A hitelportfólió minősége egyébként – papíron legalábbis – parádés, mindössze 7-8 milliárd forintot tart számon a bank kétes vagy rossz hitelként.

Az Eximbank felfúvódásában szerepet játszhat, hogy a magyar gazdaság exportfüggősége sokat fokozódott az utóbbi években, így nagyobb lehet az Eximbank szerepe, egyre több cég akar és tud élni az exportélénkítési devizahitelekkel. De az is egyértelmű, hogy az Exim fúvódásában tavaly már nem csak exportáló cégeknek, hanem az abszolút belföldre termelő cégeknek adott hitelek játszhatták a főszerepet.

És hogyan érintette mindez az adófizetőt? Már az utóbbi években átutalt tíz-húsz-negyven milliárdos feltőkésítésen túl. Nem mondhatni, hogy jól:

Millió forintban. Forrás: MNB.

A 2009-2012-es évi átlag 2 milliárd után 2014-ben már 4 milliárdot emésztett fel a bank működési költsége, de emellett rendszeresen rontotta a bank eredményét néhány milliárdos „egyéb” eredmény is. Így hiába nőtt jelentősen – a kihelyezett hitelekkel párhuzamosan – a bank kamatbevétele, 6-ról 10 milliárdra, üzletileg mégis veszteséges lett az állami bank.

Ez az egymilliárdos üzleti veszteség egyébként önmagában nem lenne probléma. Az MFB például 2010, 2011 és 2012-ben összesen 81,6 milliárd forintot vesztett. És az Eximnek egyébként sem a pénzügyileg eredményes működés az elsődleges feladata, hanem az, hogy az export élénküljön, hiszen ennek lehetnek még pozitívabb járulékos hatásai.

Az itthoni haveri üzletek finanszírozására viszont bárhonnan nézzük, nincs mentség. Főleg azért, mert ha az egész beomlik, akkor végül az adófizetők fognak fizetni.

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.