Van két módszer, amivel elvehetik a pénzünket, ha nem fogadunk be menekülteket

Egymás után jönnek azzal a menekültkvótát támogató nyugati vezetők, hogy el kellene venni a pénzt azoktól az országoktól, amelyek egyáltalán nem hajlandók befogadni menekülteket. Matteo Renzi olasz miniszterelnök hétfőn Rómában egy nemzetközi sajtótájékoztatón többek között ezekkel a szavakkal fordult a visegrádi országokhoz:

„Ha nem szolidárisak a migráció ügyében, akkor szerintem teljesen legitim, hogy a nagyobb országok ne legyenek szolidárisak az EU-s hozzájárulásokban. (…) Nem képzelhetik, hogy Németország, Ausztria, Olaszország a migránsok és menekültek összes terhét magukra veszik, és közben gazdasági segélyt adnak a többieknek.”

Renzi már a múlt heti EU-s csúcson is előadta ezt, Orbán Viktor és a többi miniszterelnök jelenlétében. Orbán Viktor élesen reagált is rá, amikor az Eurologus megkérdezte, hogy mit gondol Renzi fenyegetéséről: 

"Az ilyen típusú fölvetéseket a sok puskaport szagolt veteránok türelmével és nyugalmával szoktam fogadni. Majd meglátjuk, ki hol lesz 2020-ban, és mit fog akkor csinálni.”

Orbán arra célzott ezzel, hogy a 2020-ig érvényes támogatási szerződéseket menet közben már nem lehet elvenni, és mire a következő ciklus pénzeiről kell dönteni, addigra Renzi úgyse lesz már miniszterelnök. Renzi szerdán egy cseh lapnak aztán ismét előadta, hogy a 2020-26-os költségvetés tárgyalásakor elő kell venni a szolidaritás ügyét.

Renzin kívül azonban mások is felhozták már ezt a témát. Például Werner Faymann osztrák kancellár és Thomas de Maiziére német belügyminiszter is azt mondta korábban, hogy aki nem működik együtt a befogadásban, az ne számítson pénzügyi támogatásra sem.

Amióta Orbán Viktor bejelentette, hogy népszavazást ír ki a kormány a kötelező kvóták ellen, még kiélezettebb a helyzet, bár az alább bemutatott módszerekről már jóval azelőtt hallottunk, hogy a miniszterelnök szólt volna a népszavazásról.

Nagyon kell ez a pénz

Az EU-s támogatások nélkül a magyar gazdaság hanyatlana. Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere, most a Corvinus egyetem professzora a múlt héten a Magyar Nemzetnek ezt mondta az EU-s pénzekről:

„E pénzek nélkül nem lenne növekedés a magyar gazdaságban, illetve csökkenne a bruttó hazai termék.”

Tényleg jók vagyunk 2020-ig?

Hogy a 2020-ban kezdődő EU-s pénzügyi ciklusban mennyi pénzt kapnak majd a keletiek, arról tényleg korai még tippelgetni is. Abban is igaza van Orbán Viktornak, hogy addig pedig érvényben van a 2013-ban jóváhagyott költségvetés, aminek folyósítását jogilag nem lehet összekötni a menekültüggyel.

Csakhogy az EU-s intézmények működését belülről látó emberekkel beszélgetve két lehetőségről is hallottunk, hogyan vehetnék el a nyugatiak a keletiek apanázsát már ebben a ciklusban is, ha tényleg idáig fajulna a vita Nyugat-EU és Kelet-EU között. Egyik sem elegáns megoldás, de elvben lehetségesek. Az egyik megoldás nagyon durva, a másik pedig kicsit macerás.

A durva módszer

Az EU költségvetésébe a tagállamok évente fizetik be a tagdíjat. Ebből adja tovább a bizottság a támogatásokat. Elvben elképzelhető egy olyan helyzet, hogy a nagy befizetők egyszerűen kevesebbet adnak majd, arra hivatkozva, hogy 

ha más nem teljesíti a kötelezettségét, akkor ők sem fogják.

Magyarország kötelezettsége itt abból adódhat, hogy 120 ezer menekült kvóta szerinti elosztása minden tagállam számára kötelező. A kötelezettség alól az sem mentesít, hogy Magyarország a kvóta ellen szavazott. Az sem kizárt, hogy a tagállamok minősített többséggel újabb kötelező kvótákat szavaznak még meg, és akkor azok is kötelezőek lesznek, akkor is, ha például Magyarország tiltakozna. Egy ilyen helyzetben merülhet fel az, hogy a nyugatiak azt mondják,"ha ti leszarjátok a közös szabályokat, akkor majd mi is leszarjuk".

Ez a típusú nyugati nyomásgyakorlás beláthatatlan következményekkel járna. Ha elkezdődik egy olyan kör, hogy a tagállamok nem tartanak be megállapodásokat, akkor vége van az EU-nak. Attól kezdve nagyon nehéz lesz számon kérni a tagállamokon kötelezettségeiket, és bizonytalanná válna minden megállapodás, és így az egész rendszer értelmét vesztené. Már így is vannak jelek, amelyek az EU szétesésére utalnak, nagyon rossz üzenet lenne tovább rombolni a kölcsönös bizalmat.

A macerás módszer

A 2014-ben záródó ciklusban nem sok lehetősége volt az EU-nak büntetni a tagállamokat a támogatások elvételével. A 2014-2020-as ciklusban viszont bővült a brüsszeli mozgástér. Az általános rendelkezések itt olvashatók el, a büntetéses rész a 23. cikkelyben van.

Itt lényegében az szerepel, hogy ha az Európai Bizottság gazdaságpolitikai ajánlásait egy tagállam nem hajtja végre három hónapon belül, akkor a bizottság javasolhatja a támogatások felfüggesztését. 

Az itt számító ajánlások között pedig felsorolják az úgynevezett országspecifikus ajánlásokat is. Amelyek egy részét Magyarország sohasem hajtja végre, sőt már az is előfordult, hogy a kormány felháborodott közleményben utasított el egy-egy javaslatot. (Például azt, hogy a szektoriális különadókat ingatlanadó váltsa ki.) 2013 őszén még az is előfordult, hogy a magyar parlament Rogán Antal javaslatára politikai nyilatkozatban ítélte el az Európai Bizottságot az ajánlások miatt. 

Az országspecifikus ajánlásokhoz a bizottság felülvizsgálja a tagállamok gazdaságpolitikáját, és ha túlköltekezést vagy a versenyképesség akadályozását látja, akkor beavatkozhat. Az eurózóna országait elvben pénzbüntetéssel is sújthatja a bizottság, ha nem veszik figyelembe az ajánlásokat. A zónán kívüliekkel szemben korábban nem volt semmilyen szankció sem. 

A mostani rendszerben viszont már az EU-s támogatások egy részét el lehet venni attól a tagállamtól, amelyik nagyon szembe megy az ajánlásokkal. Ezt nem lenne nehéz rábizonyítani a magyar kormányra az elmúlt évek tapasztalatai alapján. 

Vannak olyan hangok Brüsszelben, amelyek azt sugallják, hogy ha Magyarország nagyon elszigetelődik a kvóta-ellenes hangulatkeltésben, akkor megfontolhatják, hogy a fenti mechanizmust érdemes volna élesíteni. Nem volna elegáns összekötni a két ügyet, de a forgatókönyv tudomásunk szerint létezik.

Ha idáig jut az ügy, akkor a pénzmegvonástól a tanács még megmentheti Magyarországot. Vagyis ez a büntetés csak akkor érvényesíthető, ha a tagállamok nagy többsége is egyetért vele. 

Volt már hasonló

Az országspecifikus ajánlások be nem tartásáért még egyetlen tagállamot sem büntetett meg a bizottság. Nem volna azonban kivételes, hogy éppen Magyarországgal statuáljanak példát. 

Magyarország ugyanis eddig az egyetlen ország, amit pénzbüntetésre ítéltek a túlzottdeficit-eljárásban megfogalmazott ajánlások folytatólagos be nem tartása miatt (vagyis azért, mert a költségvetés hiánya mindig a GDP 3 százalékánál nagyobb volt). A büntetés akkor is a támogatások egy jelentős részének megvonása volt. 

Akkor a büntetés élesítése előtt a magyar kormány kapott néhány hónap türelmi időt, és ezalatt Budapest 9 év nemtörődömség után hirtelen hozta a számokat, amiket Brüsszel előírt. Így a büntetés végül elmaradt

Az akkori példa azt mutatja, hogy az Orbán-kormány kész engedni, ha sok pénz elvesztését kockáztatja, ami motiválhatja a büntetős forgatókönyv iránt fogékony brüsszeli döntéshozókat.

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.