Máig titok, milyen pénzből segítették ki az egyik leggazdagabb magyar bankárt

  • A pénzügyileg megrendülő FHB-t 2012-ben egy rejtélyes kötvény húzta ki a gondból.
  • Egyre több jel mutat arra, hogy ez a kötvény kerülőúton a magyar államnál landolt, pedig ilyen esetben az állami kötvényvásárlást (mivel ez tiltott állami támogatás) tiltják az EU-s szabályok.
  • Az FHB pedig negyedik éve nem hajlandó megmondani még a saját részvényeseinek sem, kié ez a kötvény.
  • Közben gőzerővel igyekeznek felpumpálni a bankot, hogy visszavásárolhassák a gyanús papírt.

A Magyar Nemzeti Bank a múlt héten megadta a szükséges engedélyt, ezzel pedig befejeződött az FHB Nyrt. tavaly decemberi tőkeemelése. Ebben a Takarékbank és 29 takarékszövetkezet pumpált összesen 30,5 milliárd forintot a Spéder Zoltán vezette bankba. Négy éven belül ez a harmadik alkalom, amikor az FHB-csoport 30 milliárd forint közeli értékben kényszerül tőkebevonásra.

Ennek oka azonban nemcsak az, hogy a piaci vélemények szerint az FHB 2011 óta krónikus tőkehiánnyal küzd, de az is, hogy a bank valószínűleg szeretne visszavásárolni egy 2012-ben kiadott titokzatos kötvényt.

A kötvénysorozat története nagyon fordulatos sztori, és sok mindent megmagyaráz abból, ami a Fidesz kormányra kerülése óta az FHB környékén történik.

null
Spéder Zoltán Orbán Viktor évértékelőjén (Fotó: Botos Tamás)

Pénz kellett, bárhonnan

2008-ban a gazdasági világválság minden Magyarországon működő bankot két vállra fektetett. De míg a külföldi tulajdonú pénzintézeteket kisegítették az anyavállalataik, addig a hazai bankoknak a magyar állam segítségére volt szükségük. Ekkor a két legnagyobb magyar bank az OTP és az FHB volt, és mindkettő kapott IMF-forrást a pénzügyminisztériumon keresztül. Az FHB-ban 2009-ben 30 milliárd forintért tőkét is emelt az állam.

Az Európai Bizottság azonban szaglászni kezdett az FHB 30 milliárdos tőkejuttatása körül, mert attól tartottak, hogy a bank nem volt stabil, amikor állami mentőövet kapott. Bekérték az FHB szerkezetátalakítási tervét, és vizsgálni kezdték, hogy jogszerű volt-e a tőkeemelés.

Az FHB ezért – elkerülve a további huzavonát – idő előtt, 2010-ben visszafizette a 30 milliárdot az államnak.

A cégcsoportot azonban megviselte ez a kifizetés, a saját tőke alakulásán látszik is, hogy 2010 óta lényegében egyszeri tőkejuttatásokból él, két ilyen injekció között pedig csak csökken az FHB saját tőkéje.

null
A ábrán pirossal kiemelve a titokzatos 2012-es kötvénykibocsátás, és a Magyar Posta 2014-es bevásárlása.

A hitelvisszafizetés után az első nagy tőkeinjekciót 2012-ben kapta az FHB: 2012 júniusában kibocsátott két alárendelt kölcsöntőkekötvényt. Egy 15 milliárd forint és egy 50 millió euró (akkor árfolyamon kb. 14,7 milliárd forint) értékűt. Ez a kettő együtt nagyjából 30 milliárd forintot ért.

2012 decemberében követte őket egy 102 millió eurós alárendelt kölcsöntőkekötvény, majd 2013 tavaszán egy kisebb, 10 millió eurós.

Az alárendelt kölcsöntőkekötvény egy speciális értékpapír. Ha egy banknak sikerül ilyet eladnia, akkor a papírért kapott pénzt azonnal beleszámíthatja az alaptőkéjébe. Azért hívják alárendeltnek, mert egy esetleges bankcsőd esetén nincs biztosítva, ezért aki lejegyzi ezt a kötvényt, komoly rizikót vállal. A nagyobb kockázatot általában magas kamattal honorálja a kötvény kibocsátója.

2012-ben tehát összesen 152 millió eurót és 15 milliárd forintot szerzett az FHB a kötvényekkel, de ennyi pénz azért nem kellett: 2013 februárjában vissza is vásárolta a 2012 nyarán kibocsátott kötvényeket (az 50 millió euróst és a 15 milliárd forintost). A 2012 végén kiadott 102 millió eurós, majd a 2013-ban kibocsátott 10 millió eurós viszont még mindig kint van a piacon.

De az FHB nem hajlandó megmondani, kinél.

Senki nem tudja, ki a befektető

Pedig a 2012 végén kibocsátott 102 millió eurós kötvényért kapott pénzre elképesztően nagy szüksége volt a banknak, hiszen ebből sikerült stabilizálnia a tőkehelyzetét.

Éppen ezért érdekelt mindenkit, hogy ki lehetett az a titokzatos befektető, aki hajlandó volt ennyi pénzt adni a jól láthatóan küszködő FHB-nak. A bank azonban a mai napig nem fedte fel, hogy ki a titokzatos a befektető.

Ez egyébként jogellenes is, mert az FHB Nyrt. egy tőzsdén jegyzett cég, így pedig jogszabályok kötelezik arra, hogy a gazdálkodását érintő minden fontos információt megadjon a részvényeseinek. Az FHB igazgatósága pedig nemhogy nem hozza nyilvánosságra a befektető kilétét, de még akkor sem hajlandó megnevezni, ha a saját részvényesei érdeklődnek erről.

Így tehát az utóbbi négy évben a kisrészvényesek úgy kereskedtek az FHB papírjaival a tőzsdén, hogy nem volt információjuk arról, ki birtokolja ezt a hatalmas alárendelt kölcsöntőkekötvényt. A befektető kiléte azért is iszonyatosan fontos, mert egy ilyen alárendelt kölcsöntőkekötvény adott esetben részvénnyé, azaz tulajdonrésszé alakítható. Ha a részvényesek nem tudják, kié a kötvény, akkor teljesen váratlanul éri őket, ha esetleg a kötvény részvénnyé alakul, és megjelenik mellettük egy új, nagyon befolyásos tulajdonos a cégben.

A bankpiacon hamar elkezdtek pletykálni arról, hogy a kötvények valamilyen közvetítőn keresztül az államnál kötöttek ki, de erre senkinek nem volt bizonyítéka. Megkérdeztük a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt, hogy volt-e valaha a tulajdonukban a 2012 decemberében kibocsátott 102 millió eurós FHB-kötvény.

Azt válaszolták, hogy ez minősített adat, és ezért nem adhatnak róla információt.

Az erre vonatkozó adatok két olyan dokumentumban vannak, amik 2022. szeptember 5-ig „Korlátozott terjesztésű” minősítés alatt állnak. Mindkét dokumentum a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban készült, az egyik 2012. november 8-án, a másik december 15-én, tehát a december 20-i kötvénykibocsátás előtt 5 nappal. Ekkoriban Németh Lászlóné volt a nemzeti fejlesztési miniszter, aki viszonylag szoros munkakapcsolatban van Spéder Zoltánnal, legalábbis a Miniszterelnökségen államtitkárként még most is ő felügyeli a Postával és a takarékintegrációval kapcsolatos ügyeket, ezek pedig teljes egészében Spéder Zoltán és az FHB érdekszférájának számítanak a Posta, a takarékok és az FHB között megkötött stratégiai együttműködési megállapodások óta.

Az NFM-es dokumentumok keltezéséből pedig az is következik, hogy a minisztériumban a kötvénykibocsátás előtt is tudtak már az FHB terveiről. Így a kibocsátás valószínűleg akkor is az állammal egyeztetve történt, ha közvetlenül még nem is az MNV jegyezte le a kötvényt, hanem csak egy közvetítőtől vette.

null
Németh Lászlóné és Spéder Zoltán az egyik takarékgálán (fotó: kormány.hu)

Jelenleg perben állunk az MNV-vel, mert szeretnénk, ha a bíróság kötelezné a vagyonkezelőt a kért közérdekű adatok kiadására vagy annak alátámasztására, hogy a kért közérdekű adatok tényleg minősített adatok, tehát nem hozhatók nyilvánosságra. Ha megnyerjük a pert, akkor esetleg

végre megtudnánk, hogy volt-e valaha a közvagyont kezelő MNV tulajdonában a kötvény, ami életben tartotta az FHB-t.

A 2012 nyarán kibocsátott és 2013 februárjában visszavásárolt 15 milliárd forintos és 50 millió eurós kötvényekkel már könnyebb dolgunk van. Az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) nyilvános mérlegében ugyanis pont 2012 nyarán tűnt fel egy 15 milliárd forintos és egy 50 millió eurós alárendelt kölcsöntőkekötvény. Azt ugyan nem írja az MFB, hogy ezeket melyik bank bocsátotta ki, de a címletek egyeznek az FHB kötvényeivel, és ugyanakkor tűntek fel a papírok az MFB mérlegében, amikor az FHB kibocsátotta őket.

Ha ez nem lenne elég: az MFB mérlegében az is szerepel, hogy a kibocsátó hitelintézet 2013 februárjában visszavásárolta a kötvényeket, azaz pont akkor, amikor az FHB is elújságolta a befektetőinek, hogy visszavásárolta a 15 milliárd forintos és az 50 millió eurós alárendelt kölcsöntőke kötvényeit egy meg nem nevezett befektetőtől. Erről kérdeztük a Magyar Fejlesztési Bankot, de egyáltalán nem válaszoltak.

Az MFB mérlegeiben ráadásul úgy tűnik, hogy ezekért a kötvényekért egyáltalán nem kapott semmilyen kamatot, mert lejegyzési értéken adták vissza őket a kibocsátónak. Ha tehát ezek a kötvények valóban az FHB kötvényei voltak, akkor az azt jelenti, hogy

a közvagyonnal gazdálkodó állami bank 2012 júniusa és 2013 februárja között ingyen bocsátott kicsit több mint 30 milliárd forintot az FHB rendelkezésére.

A 2012 decemberében kibocsátott 102 millió eurós kötvény azonban továbbra is megvan, az FHB igyekszik mihamarabb visszavásárolni, hogy a gyanús papír eltűnjön a könyveiből. Ez azonban azért nehéz, mert az FHB-csoport nem nagyon produkál nyereséget.

Tovább kell pumpálni

2014-ben a csoport ezért újabb tőkeinjekciót kapott: az állami tulajdonú Magyar Posta Zrt. vette meg 28,5 milliárdért az FHB Zrt. 49 százalékát. A Postát rengeteg támadás is érte, hogy miért adott ilyen rengeteg pénzt egy olyan bank feléért, ami soha egyetlen forint nyereséget sem termelt, de ők azzal takaróztak, hogy ekkorra már beindult a Magyar Posta, a takarékok és az FHB integrációja, ezért megéri elmélyíteni az együttműködést. Az FHB Zrt. 49 százaléka azonban a legtöbb szakértő szerint messze nem ért annyit, amennyit a Posta adott érte.

Ekkorra már a takarékok irányítószervezetei és a Magyar Posta élén is az FHB-ből átigazolt üzletemberek álltak, akik korábban Spédernek dolgoztak a bankban. Így tehát arról is az új vezetők döntöttek, hogy a Posta 28,5 milliárd forintnyi közpénzzel beszálljon Spéder Zoltán küszködő bankjába.

Az FHB lényegében a Posta-takarék integrációt is a kormányzati akaratnak megfelelően, pályázat nélkül kapta meg.

Tóth Bertalan MSZP-s képviselő kérdésére Németh Lászlóné február 25-én a parlament törvényalkotási bizottsága előtt elismerte, hogy az FHB-t a kormányban választották ki a Magyar Posta kiemelt partnerének, és semmilyen pályáztatás nem volt a döntés előtt. Némethné ezt zavarosan azzal magyarázta, hogy

„A 2013. évben, amikor ez a megállapodás megköttetett, nagyon gyors döntést kellett meghoznunk.”

null
Németh Lászlóné (Botos Tamás fotója)

A tőkehiányos FHB tehát kapott két, viszonylag tőkeerős partnert, az állami tulajdonú postát és a szövetkezeti-állami tulajdonú takarékintegrációt. Vannak arra utaló jelek, hogy ebből a két cégcsoportból több csatornán is áramlik pénz az FHB felé.

Tóth Bertalan rengeteg kérdéssel fordult emiatt a Magyar Postához, de ezekre sosem fog választ kapni, mert a parlament a múlt héten úgy módosította a postatörvényt, hogy ezeket az adatokat ne kelljen kiadnia a cégcsoportnak.

De még ez a pénz sem volt elég a 2012-es kötvény visszavásárlásához: 2015 végén a takarékok is benyomtak 30,5 milliárdot az FHB-csoportba tőkeemelés formájában. Itt sem teljesen világos, hogy miért érte meg ez a tőkeemelésben résztvevő takarékszövetkezeteknek, ugyanis a 30 érintett közül 10 takszöv egymilliárd forintnál is többel szállt be, ami a HVG szerint minden esetben elérte vagy meghaladta a saját tőkéjük felét. A 10 takarék közül 3 ráadásul komolyan veszteséges volt 2014-ben.

Az ilyen kis szövetkezeteknek iszonyatosan nagy kockázatot jelent ennyi pénzt betenni bárhová, nemhogy a nyereséget nem nagyon termelő FHB-csoportba.

A takarékok befektetőkedvét magyarázná, ha esetleg külső forrásból pénzt kaptak volna a tőkeemelésre. Erről szintén szólnak piaci pletykák, de bizonyítéka itt sincs senkinek. A HVG azt írta, hogy nem világos, kaptak-e esetleg házon belülről, azaz az FHB Kereskedelmi Banktól vagy a Takarékbanktól hitelt a takarékok a tőkeemelésre. Ez azonban nem valószínű, hiszen a tőkeemelés során megszerzett részvényeken nincs zálogjog.

Mi rákérdeztünk a Magyar Postánál, hogy tőlük áramlott-e bárhogyan annyi pénz a takarékszektorba, amennyit a takarékok a tőkeemelésre használhattak fel.

A Magyar Posta egyáltalán nem reagált a kérdéseinkre. Megkérdeztük a Takarékbankot és a takarékok integrációs szervezetét, az SZHISZ-t is, arról, hogy kaptak-e pénzt valahogy a Magyar Postától, azonban ők sem reagáltak.

-------------------------------------------------------------

A bíróság arra ítélt bennünket, hogy a cikkel kapcsolatban jelenítsük meg ezt a helyreigazítást. Lentebb elmondjuk azt is, miért tartjuk baromságnak ezt az ítéletet.

„2016. március 9-ei ››Máig titok, milyen pénzből segítették ki az egyik leggazdagabb magyar bankárt‹‹ című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy az FHB jogellenesen járt el, illetve jár el, amikor nem hozta nyilvánosságra, hogy kinek a tulajdonában van a cikkben szereplő kötvény. A valósás ezzel szemben az, hogy az FHB-nak nincs olyan kötelessége, hogy informálnia kell a nyilvánosságot arról, hogy melyik időpontban ki a kötvény tulajdonosa, mert az az információ magának az FHB-nak sem áll rendelkezésére.

A cikk azt is valótlanul állította, hogy az FHB nem fizetett kamatot az általa kibocsájtott kötvényekre. A valóság ezzel szemben az, hogy az FHB a forint kötvényre, 7,3712%, az Euro kötvényekre 5,8333% kamatot fizetett.

Azt is valótlanul állítottuk, hogy a korábban az FHB-ban dolgozott személyek döntöttek a Magyar Posta Zrt. FHB Kereskedelmi Bank Zrt.-ba történő befektetéséről. A valóság ezzel szemben az, hogy a kérdésekről a Magyar Posta Közgyűlése döntött, amelyben a részvényesek döntöttek.

A cikkben valótlanul állítottuk, hogy a Posta-takarék intergációt az FHB pályázat nélkül megkapta. A valóság ezzel szemben az, hogy az FHB 2015. szeptember 23-án a szövetkezeti integráció tagja lett, és az integráció tagságára más esetben sem került sor pályázat kiírására.”

És akkor néhány szó arról, hogy miért is baromság ez.

1. Olyan perben adott igazat a bíróság az FHB-nak, amire a 444-et nem is hívták.

Az FHB a cikk megjelenése után sajtó-helyreigazítási kérelmet küldött a szerkesztőségbe. Az ebben foglaltakkal mi (a lentebb kifejtettek miatt) nem értettünk egyet, ezért nem hoztuk le a kért helyreigazítást.

Később viszont az FHB pert indított ellenünk, de erről a szerkesztőségünkbe soha nem érkezett semmilyen értesítés. A bíróságon azt állítják, hogy küldtek faxot, de ha küldtek is, az hozzánk soha nem érkezett meg. Az első levél, ami ezzel kapcsolatban eljutott a szerkesztőségbe, a bíróság első fokú ítélete volt, amiben elmarasztaltak bennünket, és köteleztek a helyreigazítás megjelentetésére.

A 444 ügyvédje fellebbezést nyújtott be, de a másodfokú tárgyaláson ezt nem vette figyelembe a bíróság, azt mondták, hogy ez mind szép és jó, de a védekezésünket elsőfokú tárgyaláson kellett volna előadnunk. Az első fokon, ahová ugye nem is hívtak bennünket.

2. Az FHB-nak nincs igaza a helyreigazításban sem.

a.) Azt írják, valótlanul állítottuk, hogy az FHB jogellenes állapotot tart fenn azzal, hogy nem mondja meg, ki a tulajdonosa a cikkünkben szereplő kötvényeknek. Ezt mindenki döntse el maga, de azért vegyük hozzá az is, hogy a 444 cikke fejtette ki elsőként az FHB kötvényügyét, és ezek a kötvények fontos szerepet kaptak, amikor hónapok múlva a Fidesz és az állam rászállt Spéder Zoltán érdekeltségeire.

A Magyar Nemzeti Bank júniusban 105 millió forint piacfelügyeleti bírságot rótt ki a kötvények miatt az FHB-re sőt, személyi felelősségre vonási eljárást is indított. A jegybank a bírság indoklásában leírta, hogy az FHB félrevezető információkat tett közzé a kötvénybirtokosok kilétéről, és ezzel megsértette a tőkepiac megfelelő működéséhez elengedhetetlen transzparenciára vonatkozó szabályokat. Tehát lényegében a jegybank is a mi cikkünknek adott igazat, az FHB pedig kénytelen volt befizetni a bírságot.

b.) Az FHB szerint valótlanul állítottuk, hogy több jel szerint nem fizettek kamatot a kötvények után. Azóta a hvg.hu is megírta, hogy Köbli Gyula, az FHB vezérigazgatója elismerte egy közgyűlésen, hogy 2015-ben valóban nem fizettek kamatot ezekre.

Ráadásul az FHB egyik kisrészvényese pert is indított a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) ellen azért, hogy az MFB mondja meg, mekkora kamatokat kapott a 2012-ben vásárolt, majd 2013-ban eladott, valószínűleg az FHB által kibocsátott kötvényeikre. (Az MFB dokumentumaiban nem szerepel, hogy ki volt a kibocsátója ezeknek a kötvényeknek, de az MFB és az FHB beszámolóit összevetve látszik, hogy az FHB épp akkor bocsátott ki egy 15 milliárd forintos és egy 50 millió eurós alárendelt kölcsöntőkekötvényt, mikor az MFB tulajdonába került két ugyanilyen címletű papír. Ráadásul az MFB épp akkor adta el ezeket, mikor az FHB a mérlegei szerint visszavásárolta a kötvényeit.)

A kisrészvényes által indított perbe azonban beavatkozott az FHB és kérte a bíróságot, hogy ne adja ki a kamatfizetésre vonatkozó adatokat.

Ezzel az FHB egyrészt elismerte, hogy valóban volt köze azokhoz a kötvényekhez (máskülönben nem avatkozott volna be a perbe, hiszen nem az FHB-t, hanem az MFB-t perelték). Másrészt viszont az FHB magatartásából az is kikövetkeztethető, hogy a kamatfizetésükkel sincs minden rendben, hiszen a kötvényeik kamatozása nyilvános: ha a rendes kamatot fizettek volna utánuk, akkor még perelni sem kellett volna az adatokért, nemhogy az FHB-nak beavatkoznia, nehogy kiderüljön az igazság.

c.) Az FHB szerint azt is valótlanul állítottuk, hogy korábbi FHB-s bankárok döntöttek arról, hogy a Magyar Posta tulajdonrészt szerezzen az FHB Zrt.-ben. Az FHB azt írja, hogy a Magyar Posta közgyűlése döntött erről a befektetésről. De akkor nézzük meg, voltak-e ex-FHB-s bankárok a Magyar Posta közgyűlésében. Mit ad isten: voltak. Ha a Posta ex-FHB-s vezetőit nem számítjuk, akkor is ott voltak az Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetét (SZHISZ) irányító ex-FHB-sek, hiszen az SZHISZ 2013-ban 25 százalék mínusz 1 szavazatnyi részesedést szerzett a Magyar Posta Zrt.-ben.

d.) Az FHB szerint valótlanul állítjuk azt is, hogy a Posta-takarék integrációt pályázat nélkül kapták meg. Az tiszta sor, hogy a Postával pályázat nélkül kezdtek együttműködést, ezt még a Posta vezetői és a céget felügyelő Miniszterelnökség sem tagadja. Később egyébként a Posta és az FHB között fennálló együttműködés volt az egyik fő indoka annak, hogy miért kell mélyíteni a kapcsolatot az FHB és a takarékok között is.

Az FHB első komoly befolyásszerzése a takarékszektorban akkor volt, amikor az általuk dominált Magyar Takarék Zrt. megszerezte a Takarékbankban birtokolt állami részesedést. Ekkor valóban volt valami pályázat-féleség, azt viszont minden szempontból kifejezetten a Magyar Takarék Zrt.-re szabta az állam. Olyannyira, hogy végül csak a Magyar Takarék tudott érvényes ajánlatot tenni. Volt is ebből elég nagy hiszti akkoriban, hiszen más vevők is jelentkeztek volna.

Az így megkezdett együttműködés egyre mélyült, a takarékokban elkezdtek értékesíteni az FHB-csoporthoz kötődő pénzügyi termékeket is. A takarékok régi vagyonkezelőjét pedig a takarékszektor ex-FHB-s vezetői lecserélték az FHB vagyonkezelőjére. Ezt is pályázat nélkül tették, márpedig az alapkezelőn keresztül jelentős összegek áramoltak a takarékoktól az FHB-csoportba. Ráadásul az FHB vagyonkezelője nem dolgozik különösebben olcsón a takarékoknak, tehát indokolt lett volna pályázatot kiírni, hogy az egymással versengő ajánlatokon spórolhasson a szektor. De ez ugye, nem történt meg.