GYŐZELEM!

Február 23-án fordult nyílt levélben a tavaly decemberben még a hálapénz elleni tiltakozásként indult 1001 orvos a hálapénz nélkül Facebook-csoport az egészségügyi kormányzathoz a kórházi fertőzések ügyében. Az elmúlt három hónapban a csoport orvosaival gyakran egyeztetve több cikkben is foglalkoztam a témával, melynek mélyére ásva három lényegi problémacsoportot sikerült azonosítani:

1. Nem megfelelő a kórházi fertőzések jelentési rendszere

A csak nagy késéssel, és akkor is csak éves szinten, ömlesztve közölt adatsorokból nemhogy a laikus, de még a szakértő is nehezen deríti ki, hogy valójában mennyi kórházi fertőzés volt az országban, és ebben hányan haltak meg. Pedig évente több ezer áldozatról beszélünk.

2. Nem jut elég forrás a kórházi higiéniára

A szakértők szerint a kórházi fertőzések 50-70 százaléka lenne megelőzhető pár alapvető higiéniai szabály betartásával. Ehhez persze biztosítani kéne megfelelő mennyiségű kézfertőtlenítőt, és nem a takarításon kéne spórolni, ahogy az manapság gyakran megesik. Összességében az egészségügy viszonylatában filléres, pár milliárd forintos kiadásról beszélünk.

3. Nem használjuk megfelelően az antibiotikumokat

Magyarországon szerencsére még mindig nem jellemző az, ami Nyugaton problémát okoz, hogy okkal-ok nélkül antibiotikummal próbálnak kezelni mindent. Nálunk a nem megfelelő antibiotikum-használat okoz problémát, ami részben szintén a spórolásra, illetve a jelentési rendszer hiányosságaira vezethető vissza: ha egy kórházban fertőzés alakul ki, sokszor spórolásból nem végeznek tenyészetet, hogy megállapítsák, mi okozza azt. Ez egyrészt rontja a jelentési rendszer megbízhatóságát, másrészt gyakran nem megfelelő antibiotikumokkal kezelik az ilyen fertőzéseket.

Három hónappal a nyílt levél megjelenése után nagyon fontos siker született:

a Szegedi Egyetem Általános Orvostudományi Karának Klinikai Központja

Klinikai Infektológiai Intézkedési tervet dolgozott ki és vezetett be.

Ez az intézkedési terv mindhárom felvetett problémára választ ad. A terv szerint

minden osztályon biztosítani kell a kézfertőtlenítő szereket,

ráadásul nemcsak az egészségügyi személyzetnek, hanem az ellátott betegeknek is, ami legalább ilyen fontos. Ahogy az is, hogy az immár rendelkezésre álló fertőtlenítő fogyását osztályra lebontva ellenőrzik, mert ebből következtetni lehet, hogy a gyakorlatban is használják-e ezeket a szereket. Emellett rendszeres képzéseket is tartanak majd kézihigiéniáról a kórházi személyzetnek, ennek intézeti szinten felelőse is lesz.

Képzéseket tartanak a kórházi fertőzések ellátásáról, izolációjáról és dokumentációjáról.

Ezek közül az első fontosságát nem kell magyaráznom. Az izoláció oktatása azért lényeges, mert egy kialakuló fertőzés terjedését így lehet megakadályozni - fertőzés pedig bármikor kialakulhat, a megelőzéssel csak a fertőzések gyakoriságát lehet mérsékelni. A dokumentáció is kiemelten fontos, mert ha minden ilyen fertőzést megfelelően dokumentálnak, az alapján azonosítani lehet hibás gyakorlatokat, de akár azt is, ha egy osztályon sikeres gyakorlatot vezettek be ezek elkerülésére.

Prezentációs anyagokat készítettek az adott osztályokon leggyakrabban előforduló kórházi fertőzések korrekt antibiotikumos kezeléséről,

vagyis arról, hogy egy adott fertőzést hogyan kell ellátni. Az már csak hab a tortán, hogy ebben a prezentációs anyagban azt is feltüntetik, hogy az antibiotikumos kezelés költségei hogy viszonyulnak a kézfertőtlenítő szerekéhez, ezzel is hangsúlyozva a megelőzés fontosságát.

Az ügyben kerestek a Szegedi Egyetem Klinikai Központját, mert érdekelt volna, hogy önálló kezdeményezésből készítettek-e infektológiai intézkedési tervet, vagy általában is elkezdődött-e valami a magyar egészségügyben. Egyelőre még nem válaszoltak a megkeresésemre.