Az Eötvös Károly Intézet (Ekint) munkatársai gyanakodtak, hogy megfigyelik az irodájukat. Konkrét jel ugyan nem utalt erre, de amióta Lázár János a sorosozás közben arról beszélt, civil szervezetekről szóló titkosszolgálati jelentéseket látott, több más szervezethez hasonlóan úgy érezték, rájuk is figyelnek.

Mágnes helyett ragacs

Átnézették az irodájukat, és az általuk megkeresett szakértő különös dologra lett figyelmes az internetkábelek körül.

A kábeleket sokszor úgynevezett kábelárnyékoló fogja össze, aminek mágneses belseje van, ezen a képen látható, hogy néz ki egy ilyen alapesetben:

Az tűnt fel, hogy az irodában lévő kábelárnyékoló nehezebb a szokásosnál. Kívülről nem látszott rajta semmi különös, avatatlan szem semmiképp sem venné észre.

Kinyitották, és a szokásos mágnes helyett fekete ragacs volt a belsejében. A ragacs alatt viszont áramkörök voltak, amik kapcsolódtak az internetkábelhez.

Ezt az eszközt vitték el megvizsgáltatni egy szakértőhöz, aki nyilvánosság elé nem akart állni, de az Ekint állítása szerint azt mondta, a teljes internetforgalom, a telefon és a beszélgetések rögzítésére alkalmas. (A ragacs azért kell, mert ezen utólag látszik, ha valaki hozzányúlt.) Az eszközt hatástalanították, ezután álltak a nyilvánosság elé.

Az utóbbi időben egyre több lehallgatós sztori kerül elő: kiderült, a Blikk újságíróját lehallgatták, ahogy az MTVA vezérigazgatóját is, Pintér Sándor belügyminiszter pedig azt mondta, törvényesen bárkit le lehet hallgatni.

Nem a sarkon veszik

Két alapkérdés van: az egyik, hogy pontosan mi ez az eszköz, a másik, hogy ki tette oda. Az egyikből pedig következhet a másik.

Megkerestük a Belügyminisztériumot a következő kérdésekkel:

• Tudnak-e arról, hogy megfigyelték az intézet munkatársait?
  
• A minisztérium bármelyik hivatala végzett megfigyelést az Eötvös Károly Intézetben?
  
• Mi a véleményük az esetről?

A BM közölte:

“A készülék kiskereskedelmi forgalomban húszezer forintért beszerezhető. A jogszabályok keretei között a titkos információgyűjtés, illetve a titkos adatszerzés eszközeivel szolgáltatást végző belügyi szervezet saját eszközeit nem internetes portálon, és nem a sarki boltban vásárolja meg.”

Vagyis a BM-ben a kép alapján felismerték, milyen eszközről van szó, és nem tartják sokra azt. Visszakérdeztünk, hogy ha már ők tudják, mi ez pontosan, árulják el nekünk, erre még nem kaptunk választ. (Az Ekint által megkérdezett szakértő épp az ellenkezőjét mondta, szerinte nehezen beszerezhető eszközről van szó.)

Ha az Eötvös Károly Intézet feljelenést tesz, a nyomás során igazságügyi szakértők bevonásával kiderül, milyen eszköz is ez valójában.

Amire máris sokan értetlenkedhetnek:

ha valaki azt gyanítja, hogy az állam lehallgatja, hogy bízhatna ugyanebben az államban?

Ebben valóban van kockázat és ellentmondás. Ugyanakkor ha valaki kifejezetten kéri a saját ügyében, hogy több szakértő, esetleg konkrétan megjelölt külső cégek is végezzék el az eszköz vizsgálatát, akkor jó esély van rá, hogy összességben nem születik nagyon torz eredmény. (Ha valaki ilyen helyzetbe kerül, és még feljelentést is tesz, azzal kell számolnia, hogy az eszközt le fogják foglalni, ezért érdemes minél részletesebben dokumentálni azt.) Ha a vizsgálat során az eszköz eltűnne, vagy az állami szekértők nagyon látványosan mást állapítanának meg, mint a külsők, az elég árulkodó jel lenne.

Ha mi lettünk volna, azt nem találják meg!

A vizsgálat végén az eszköz pontos azonosítása után kiderülhet, hogy magyar állami szerv telepítette-e azt. Bakondi György belbiztonsági tanácsadó szerdán azt mondta, a poloska nem lehet a titkosszolgálaté, mert akkor nem találták volna meg ilyen könnyen. A BM is azt közölte, hogy nem az övék. Ha nem magyar titkosszolgálaté, akkor a feljelentés végén nyomozás kell, hogy induljon, mert súlyos bűncselekmény gyanúja merül fel.

Ha mégis az derülne ki, hogy állami szervezethez tartozik, érdekesebb a helyzet. Ebben az esetben meg kell vizsgálni, hogy jogosan vagy jogszerűtlenül zajlott-e a megfigyelés. Szél Bernadett LMP-s politikus, a nemzetbiztonsági bizottság tagja kérdésünkre elmondta, ez mindenképp téma lesz a jövő heti ülésen, ő biztosan fel fogja tenni a kérdést, valamelyik szolgálat eszköze volt-e az Ekint irodájában. És az ülésen erre ugyan válaszolni is fognak neki, csakhogy ez a válasz nem lesz nyilvános.

Ha netán mégis az lenne a helyzet, hogy állami eszközről van szó, akkor legalább az illetékes parlamenti bizottság előtt ki kellene derülnie, ki adott engedélyt a lehallgató eszköz telepítésére. Mert a jelenlegi jogszabályok szerint ehhez vagy bírói engedély kellett, vagy miniszteri megbízás. Ekkor viszont meg kellene magyarázni, hogy miért volt szükség lehallgatásra egy olyan szervezet esetében, ami teljesen nyíltan működik.

(Hogy ha kiderülne, az rendkívül kellemetlen lenne a titkosszolgálatoknak, hiszen lelepleződne egy akciójuk. Ebből a szempontból tanulságos Bakondi és a BM válasza - egyikük sem azt kérte ki magának, hogy miért figyelnének meg egy civil szervezetet, hanem azt, hogy ilyen amatőr húzással gyanúsítják őket.)

A strasbourgi bíróság éppen ezen a héten mondta ki, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményét sérti a magyar állam azzal, hogy független szerv kontrollja nélkül, csak miniszteri megbízás alapján lehetővé teszi a telefonlehallgatást és más titkos információszerzést. A pert (amit egyébként az Ekint volt munkatársai, Szabó Máté és Vissy Beatrix indítottak) már januárban megnyerték, de a magyar állam fellebbezett. Most viszont elbukták a fellebbezést, így hivatalosan törvényt kellene módosítani.