Pozsonyban találkoztak az EU országainak vezetői pénteken, és reggeltől estig arról beszélgettek, hogyan szedjék össze magukat. Először tanácskoztak úgy, hogy a brit miniszterelnököt nem hívták meg. Egy nagyon fontos tagállam elvesztése, az EU-ellenes pártok megerősödése, a menekültválság, a magas munkanélküliség és egy csomó belső vita miatt bőven volt miről egyeztetni.
A kvótakérdés ugyan csak Magyarországon kardinális ügy, de általában a migráció máshol is fontos, és a pozsonyi csúcs zárónyilatkozatában is hangsúlyos téma lett.
Orbán Viktor a találkozó után azt mondta, hogy
sajnos nem történt változás,
maradt az unió önsorsrontó és naiv politikája, mert „most is többet beszéltek a szétosztás gyorsításáról, mint a migránsok megállításáról”.
A zárónyilatkozat azonban egyáltalán nem szól a migránsok szétosztásáról. Az viszont szó szerint benne van, hogy:
Tehát, ha igaz is, amit Orbán mondott, hogy keveset beszéltek a migránsok megállításáról, ettől még dönteni azért döntöttek róla. Migránsügyben a magyar kormánnyal teljesen egyetértő lengyel miniszterelnök például kifejezetten elégedett volt a csúcs menekültes részével. Beata Szydlo ezt mondta:
„Egyetértés volt abban, hogy változtatni kell az eddigi európai migrációs politikán. (…) A jelenlévő európai politikusok elismerték, hogy a migrációs politika eddigi modellje nem vált be.”
Robert Fico szlovák miniszterelnök is látta a változást: „Sikeres volt a pozsonyi csúcstalálkozó abban a tekintetben, hogy sikerült megegyezni abban, hogy abszolút mértékben összpontosítani kell a külső határok védelmére”.
Donald Tusk, a tanács elnöke pedig ezt mondta: „Az emberek biztosak akarnak lenni abban, hogy képesek vagyunk megújítani a határok védelmét”.
Ehhez képest Orbán ugyanerről:
„Ma nem változtatták meg a bevándorláspolitikát. Sőt, továbbra is a korábbi önsorsrontó és naiv bevándorláspolitika uralkodik.”
Elég nyilvánvaló, hogy nem lehet egyszerre igaza Orbánnak és a többieknek, és a záródokumentumból fent idézett pontok inkább arra utalnak, hogy nem a magyar kormányfő az, aki kibontotta az igazság minden szeletét.
Kvótaügyben Orbán szerint mindenképpen szükség lesz a magyar népszavazásra, azonban a záródokumentumban van egy erős utalás arra, hogy a tanácsban ezentúl nem akarnak olyan eszközökkel élni, amelyekben nincs teljes konszenzus:
„Elköteleztük magunkat, hogy közös megoldásokat keressünk azokban az ügyekben is, amelyekben megosztottak vagyunk” – áll a szövegben. Ez alapján nem valószínű, hogy a közeljövőben megismétlődhet az a tavaly szeptemberi helyzet, amikor több tagállam, köztük Magyarország ellenszavazata ellenére is átnyomta a belügyminiszterek tanácsa az eddigi egyetlen olyan kvótadöntést, ami kötelező Magyarországra nézve.
Angela Merkel német kancellár a menekültek befogadásáról szóló vitáról pedig ezt mondta a csúcs után:
„Ha valamilyen elképzeléssel szemben túlságosan széles körű ellenállás mutatkozik, akkor más módokat kell keresni, hogy felül tudjanak kerekedni a nehézségeken.”
Ez is világos utalás arra, hogy nem erőltetik tovább a hatalmas magyar és lengyel ellenállást kiváltó kötelező kvótát.
Orbán egyébként nem is azt kifogásolta a csúcs után, hogy újabb kvótákat akartak volna a többiek, hanem azon méltatlankodott, hogy a görögök nem tesznek eleget a menekültek megállításáért, és a németek nem hajlandóak megmondani, hogy maximum hány embert fogadnak be.
Orbán simán ünnepelhetné magát, hogy mostanra az EU-s vezetők a határok keményebb védelmét, a menekültek megállítását akarják, és ezzel lényegében átmentek a legfontosabb tavalyi javaslatai. Ehhez képest tovább támadja kollégáit, nehogy kiderüljön a magyarok számára, hogy egy értelmetlen népszavazásra vezényli őket két hét múlva.
Pozsonyban a miniszterelnökök arra jutottak, hogy a következő fél évben majd kitalálják pontosan, hogy mit is kellene tenni, hogy az európai polgárok jobban bízzanak az EU-ban, és hogy egy hanyatló puha hatalom helyett egy erős szövetségnek nézzenek ki.
A zárónyilatkozatba meglehetősen önkritikus mondatok is kerültek, például ezek:
„Javítanunk kell a kommunikáción – a tagállamok között, az EU-s intézményekkel, de leginkább a polgárainkkal. Világosabbá kell tenni a döntéseinket. Tiszta és őszinte nyelvet kell használnunk. Figyelnünk kell a polgárok elvárásaira, és határozottan ki kell állni a leegyszerűsítő megoldásokat hirdető szélsőséges vagy populista politikai erőkkel szemben.”
A zárónyilatkozat így kezdődik:
„Habár egy ország a távozásról döntött, nekünk, maradóknak az EU-ra feltétlenül szükségünk van. Háborúk és mély megosztottság után az EU békét és demokráciát hozott kontinensünkre, és biztosította országaink virágzását. Sok ország az EU-n kívül legfeljebb törekszik ilyen eredményekre.”
És aztán ez is benne van:
„Az EU nem tökéletes, de a legjobb eszköz az előttünk álló új kihívások megoldására.”
A nyilatkozat bevezetője egyszerre vezeklés és bizonygatás, hogy sok rossz dolog történt ugyan, de ha nem lenne ez a problémás EU sem, akkor minden sokkal rosszabb lenne.
A pozsonyi csúcson abban is megállapodtak, hogy Bulgária 200 embert, 50 járművet és 108 millió eurót kap határvédelemre. Ez a legkonkrétabb döntése a megbeszélésnek.
Nagy vonalakban megállapodtak a közös határőrizeti szerv megerősítéséről, a terrorizmus elleni küzdelem összehangolásáról, újabb gazdaságélénkítő befektetésekről és az európai közös katonapolitika megerősítéséről is. Mindezek részleteit azonban a következő csúcsokon dolgozzák csak ki.
A terv az, hogy az EU megalapításának 60. évfordulójára, vagyis jövő tavaszra zárják le a pénteken indított vitát, vagyis azt, hogy min kellene változtatni, hogy az EU népszerűbb és sikeresebb legyen.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.