A Tham Luang barlangban rekedt gyerekek közül csak egy beszéli az angolt.

Ez önmagában nem különleges, hiszen Thaiföldön csak a lakosság harmada beszéli valamennyire a nyelvet, ám nagyon is kapóra jött, amikor az első nemzetközi búvárcsapat megtalálta a barlangba rekedt diákokat és edzőjüket július 2-án, miután június 23-án bemásztak a barlangba, de a víz csapdába ejtette őket.

Amikor a búvárcsapat rájuk lelt, a 14 éves Adul Sam-on válaszolt, a mentőcsapat kérdéseire: „Adul vagyok, és jól érzem magam!” Angol tudása nagy segítséget jelentett, hiszen a bent rekedt csapatnak azóta is szállítanak ellátmányt, fontos a velük való kommunikáció.

Az sem véletlen, hogy Adul ismeri a nyelvet: ő valójában menekült, a szomszédos Myanmar (Burma) üldözött állampolgára, ugyanis a csak néhány állam által elismert myanmari szakadár tartományban, Wa államban született keresztény szülők gyerekeként.

A szülei kénytelen voltak otthon maradni, de Adult sikerült átjuttatni Thaiföldre, az egyetlen helyre, amely befogadja a myanmari szakadár államok polgárait (ilyenek a rohingyák is), bár állampolgárságot nem ad nekik. 400 ezren vannak az országban ilyen személyek az ENSZ adatai szerint.

Adul viszont fordulatos életének köszönhetően jól beszéli sajátjai, a kínai, a burmai és az angol nyelvet is. A keresztény iskolában, ahova jár, a tanárok nagyon kedves, illedelmes fiúnak ismerik.

Jövője azonban bizonytalan: bár Thaiföld azt ígéri, 2024-re rendezi a jogfosztott menekültek sorsát, Adul Sam-on hiába végzi el az iskolát, legálisan semmihez sem kezdhet Thaiföldön: nem vállalhat munkát, nem házasodhat és nem lehet bankszámlája sem.

Feltehetően azonban most ez a legkisebb gondja, egyelőre ő is, több társával együtt a barlangban van, ahonnan nagyon veszélyes és hosszú az út kifelé. (StraitsTime)