Egy szabolcsi vállalkozó lőhette le a svájci vándorfarkast
2023 április 13., 12:57
Orbán titkára elrettentésül letöltendő börtönt adna a svájci farkast kilövő vadásznak
„Bízom abban, hogy a magyar nyomozó hatóságok és igazságszolgáltatási szervek mindent megtesznek, hogy kivizsgálják ezt a szerencsétlen ügyet, és a kirívó természetkárosítást szigorúan megbüntetik - akár letöltendő börtönbüntetés kiszabásával is. Nem azért, mert ezzel szegény állatot fel lehetne támasztani, inkább azért, hogy a jövőben ilyen esetek ne forduljanak elő.”
Ezt Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár írt a ki a Facebookra, miután kiderült, hogy egy szabolcsi vállalkozó lőhette le az M237 néven ismert, svájci vándorfarkast.
Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos kommentben azt írta: „Kedves János, teljesen egyetértek Veled. Ezért szerintem letöltendő börtönbüntetés jár, példát statuálva a jövőre nézve.”
Az ügy tehát már a miniszterelnök közvetlen környezetében is téma.
Ember embernek farkasa
Régen érintette meg bármi ilyen komolyan a véleményvezérek és -követők lelkét.
A HVG-s Kovács Bálint azt írta: „Azért zaklat fel mindenkit annyira a farkas esete, mert egy olyan ország képét mutatja, amiben nem lehet élni. Ki akar ilyen országban élni? Ki akar Európa Mordora lenni? Ki akar azzal szembesülni, hogy valaki mindig ránk erőszakolja, hogy de igenis azok vagyunk? Fázunk, éhezünk, átlőve oldalunk, részünk minden nyomor, és még szabadok sem vagyunk.”
A debreceni Lénárt Csaba a dolognak kevésbé a társadalmi, inkább a személyes oldalát fogta meg a 29 ezer megosztásnál járó posztjában, többek között így: „Isten veled😥 A te vándorlásod most véget ért 😥 De ha már itt a földön nem sikerült, kívánom neked hogy találd meg a társadat az örök vadászmezőkön....🖤 Pilinszky János Fabulájával búcsúzom tőled.”
Kardos Gábor filozófus pedig az Indexen megjelent cikkében azt a kérdést teszi fel: „Hogyan lettünk mi is magányos farkasok?”, és ezzel szembesíti olvasóit:
„Itt érkezünk el a legmélyebb, leginkább tudattalanul működő rétegekhez, melyek azt mutatják meg, hogy miért vált ki olyan mély és heves érzelmeket a magányos farkas lelövése. Sokan olvastak ugyanis róla, hogy azért kóborol, hogy valahol végre párt találjon és családot, falkát alapítson. Ezen a ponton még mélyebb érzelmeket kiváltó módon tudnak azonosulni mindazok, akik hovatovább a társadalom normatív többségét képezve szingliként szintén valami nagyon hasonlót szeretnének megtalálni az életben. Titkon bíztak benne, hogy talán ennek a magányos farkasnak sikerülhet az, ami nekik valahogy egyre reménytelenebbnek tűnik; ami minden vonatkozó kutatás és statisztika alapján egyre általánosabb probléma: mára gyakorlatilag a szingliség lett a társadalmi norma, és a hagyományos család hosszabb távon egyre inkább kivételnek tűnik.
A magányos emberek tömegeiből álló szinglitársadalom hőse is lett tehát ez a farkas. Lelövése a magány reménytelenségét jelzi sokaknak.
Nem csak a barbár közállapotokról és az ország kultúrájának színvonaláról szól ez a történet. Arról van már szó, hogy legfőbb ismérveit és funkcióit tekintve amit itt látunk magunk körül, egyáltalán nem működik mint társadalom. A magányos farkas barbár kilövése tehát sok tekintetben a végső reményvesztés történetévé nőtte most ki magát. Állampolgárként és publicistaként ugyanúgy magányos farkasnak érezheti magát az ember, amikor épp erről ír, vagy arról, hogy ha így folytatjuk tovább, holnap talán nem lesz termőtalajunk megtermelni az élelmet, és vizünk, hogy öntözzük. Ha pedig a barbárság eluralkodásának jegyében még azokat a magányos farkasokat is kilövik, akik próbálják legalább életben tartani a szabad és értelmes élet eszméjét, akkor végképp nem lesz értelme az egész sztorinak.”