Marvin rövid beszámolója laikus szemmel a novemberi előadásokról.

A Budapest Science Meetup deklarált célja többek közt, hogy a félig vagy teljesen szakmai közönség mellett a laikus befogadó előtt is népszerűvé tegye a tudomány és technika legújabb vívmányait, sőt esetleg kedvet is csináljon hozzájuk. Mennyire sikerült ez a harmadik alkalommal? Az egy egész főből álló kísérleti csoport, vagyis az én reprezentatívnak távolról sem nevezhető mintám alapján nagy következtetéseket levonni nem lehet, kicsiket viszont igen.

Orgel Csilla fejtegetései a marsi és földi gleccserek hasonlóságairól, meg persze különbségeiről (a legfőbb mondjuk az, hogy a Marson ilyenek már nincsenek, egykori tevékenységükre lehet csak következtetni) megfelelő felütésnek bizonyultak, mivel nem éltek vissza a kívülállók könnyen lankadó érdeklődésével, ugyanakkor vélhetően szakértőknek is tudtak újdonsággal szolgálni. Galántai Zoltán a könnyebb végén fogta meg a dolgokat, jó értelemben vett könnyed átvezető műsorszáma a jövőben egyre bonyolódó szerelmi életünkről a szórakoztató ismeretterjesztés remek példája, főleg hogy egyszer sem engedett az olcsó poénok csáberejének, elkerülte a bulvárgagyit, és persze az is elsőre feltűnt, milyen rutinos előadóval állunk szemben.

Ezután következett a sűrűje, a tudomány és laza érdeklődő szempontjából egyaránt. Persze könnyebb a dolga annak, aki az emberformájú géppel szőtt románc jogi következményeiről hipotetizál, mint annak, akinek az esőerdők lombjában tenyésző, fán lakó növények magánéletét kell vonzóvá tenni a hallgatóság előtt. Az utolsó két előadó úgy döntött, inkább a komolyság javára téved. Vashegyi Ildikó közép-amerikai megfigyelései a fenti témáról sajnos többnyire megmaradtak belső poénnak, legalábbis e sorok szerzőjének korlátolt nézőpontjából, míg Dóczi Róberttől legalább annyi kiderült, hogy a növények reakciói a külvilág stresszhatásaira ugyanannak a génkészletnek a különféle megnyilvánulásai - elnézést a pontatlan, netán hibás fogalmazásért, messziről nagyjából ennyi esett le. Az összhatás, mármint az egész estéé tehát inkább végletes, mint közérthető/középutas. A további sikeres működéshez, azt hiszem, a két végpontot kellene közelíteni, így az alulművelt nézőnek se kéne néha az értelmesen maga elé bámulás végső eszközéhez nyúlni, és a szakmai köröknek is jutna érdemi anyag.