A vakmerő rádióamatőr
Egyik legutóbbi adományozónk, Martin Djemil élettörténete annyira lenyűgözött bennünket, hogy elhatároztuk, a fordulatokban és profán helyzetekben gazdag életművet megosztjuk a Fortepan közösségével is.
A török anyától és német apától származó furcsa nevű gyermek Konstantinápolyban született a századfordulón. A fiú gyermekéveit Berlinben töltötte, ez érződött is élete végéig akcentusán, majd hogy-hogy nem a család Budapestre költözött. Djemil fiatal éveiről ezidáig nem sok derült ki, annyi bizonyos, hogy határozott érdeklődést tanúsított a rádiótechnika és az ezzel kapcsolatos elektroakusztikai produkciók iránt. A 20. századi progresszív elektroakusztikai zeneművészetről, pontosabban az orosz Leon Theremin nevéhez fűződő gerjesztett rádióhullámos zenei produkcióról van szó, amelynek a Szovjetunióban és Európa-szerte számos követője akadt. Az elv lényegében közös volt, mégis mindenki valamit bütykölt a konstrukcióján, hogy önállóan szabadalmaztathassa instrumentumát, rendszerint a saját neve alapján. Így kapta Djemil hangszere a szabadalmi keresztségben a „Martinophon” nevet. Míg a többiek sokszor csak nehezen emészthető önálló kompozíciókra ragadtatták el magukat, Djemil a tradicionális műfajra, ezzel együtt a biztos piacra épített: magyar nóták és könnyűzenei örökzöldek egész sorát tanulta be, többnyire élőzenés zongora, vagy hanglemezes zenekari kísérettel.
Ezen a játékáról egyedüliként fennmaradt filmfelvételen is egy ilyen műdalt ad elő, édesanyja zongorakísérete mellett, Kossuth Lajos utcai lakásukon. Érdemes megfigyelni a technikát, amely az egyszerű kézmozdulaton alapszik és amely tökéletesen utánozza az „éneklő fűrész” hangját. Produkciója, melyet bátran nevezhetünk az akkori hazai viszonyok között egyedülállónak, a rádió műsorában is gyakran helyet kapott.
Martin Djemilről egy másik híradófelvétel is fennmaradt, ez azonban még nem elérhető a Nava online filmhíradós adatbázisában. Ezen az 1943-as felvételen mint hangutánzó parodista csillogtatja tehetségét, hiszen leginkább ebbéli minőségében aratta legnagyobb sikereit. Még a közelmúltban elhunyt Szilágyi György is, mint a Fényes Cirkusz tehetséges artistájára emlékezett vissza, amikor szóba került a „kép nélküli hangos filmhíradók” és a második világháborús hangképek kiagyalójának és előadójának személye. A műfaj a háborús viszonyok közepette annyira profán és hihetetlen volt, hogy még Sándor Pál is beemelte Miss Arizona című filmjébe ennek a híradóriportnak a hanganyagát.
Szerencsére Martin Djemil azonban alapos ember volt és gondolt az utókorra, amikor a harmincas években megvásárolta félmázsás hanglemezvágó berendezését, amit a lakásában állított üzembe. Nem lévén még magnó akkoriban, kénytelen volt hangutánzásait és Martinophon-felvételeit 78-as fordulatú ún. gramofonlemez-formátumúra vágni, melyekhez a nyersanyagot kórházakból kunyerált használt röntgenfóliákkal biztosította. Ezeken a tumorokat, borda- és csigolyatöréseket bemutató mellkasi felvételeken olyan remekművek és dokumentumok maradtak fenn, amelyekről bátran állíthatjuk, hogy túlmutatnak egy műkedvelő ember hóbortos szenvedélyén.
Hangfelvételeinek sorozata jó helyre, a nagyszerű lemezgyűjteményt magáénak tudó Kiss Gábor Zoltánhoz került, aki várva a néhány éve elkezdett Gramofon Online újraindulását, bizonyára megosztja majd Martin Djemil valamennyi amatőr-hangfelvételét a weben. Ebből a gazdag hangarchívumból tudjuk, hogy Djemil aktívan foglalkozott amatőr rádiózással is. És míg nappal a Magyar Filmiroda alkalmazásában játékfilmek és híradók hangfelvételezésével volt elfoglalva, addig szabadidejét a potméterek és antennák mellett töltötte.
Egy kép a harmincas évekből. A Filmiroda műtermében a „Tisztelet a kivételnek” forgatásán a rendező, Ráthonyi Ákos és a női főszereplő Tolnay Klári társaságában. A kép bal alsó sarkában Martin Djemil néz a kamerába.
A Délvidéki bevonuláson is a Magyar Filmiroda hangmérnökeként volt jelen, ekkor készítette haditudósító bajtársaival azt a fényképalbumot, amit hagyatékának gondozói megosztottak a Fortepan archívummal. A feliratok nélkül készült fényképalbum felvételeinek helyszínére már régen rájöttek a Fortepan lelkes megfejtői. Az itt látható képek között igyekeztünk olyanokat bemutatni, amik a Fortepan válogatásából kimaradtak, és amelyek szoros kapcsolatban vannak történetünk hősével.
A „Dél felé… (Honvédek előre!)” című egyórás dokumentumfilm stábja a felvételeket készítő kamerával, mellette a rendező Cserépy László.
Ezeken a képeken mindennapi munkája közben láthatjuk, a Filmiroda vágószobájában. Aki gyakran látogatja a Filmhíradók Online gyűjteményét, munkáival és nevével is sűrűn találkozhat az olyan híradóeseményeknél, ahol a feliratszövegben alkotóként a „Marton” név szerepel.
Talán ez a kép is a bevonuláskor készült, riporter-szereplője pedig alighanem a Magyar Rádió munkatársa, aki az eseményeket élőben közvetítette.
Martin Djemil útban Belgrád felé a dunai uszályon a semmibe tekintve nem sejtette 
mennyi kaland vár még rá. Az ostrom idején, amikor a bátrabbak a pincében szénkupacból előkapart rádión Londont és Moszkvát próbálták befogni, Djemil a belvárosi lakásában felépített rádióadóján távoli országokkal diskurált. Az oroszok persze azonnal bemérték és le is kapcsolták. Mint ellenséges kémet azonnal a szovjet birodalomba deportálták, ahol bő 10 évig volt különböző kényszermunkatáborok lakója. Egy magával hozott plakát tanúsága szerint hangutánzóként sikerült az ottani viszonyok között is némi sikert aratnia, legnagyobb sikerként mégis azt könyvelhette el, hogy egyáltalán életben maradt és az ötvenes évek végén valahogyan hazakerült.
Veleszületett vidámsággal, humorral és optimista jó kedéllyel megáldott ember lehetett, ez sugárzik legalábbis a róla fennmaradt képeken és ezt bizonyítja további sorsa is. Ott folytatta, ahol abbahagyta: újonnan épített huhogó berendezésével bejárta a keleti blokk országait, hangutánzó-számait pedig ügyesen igazította a megváltozott világrendhez. Túl az ötvenen szép és fiatal feleséget talált magának, aki a hanganyagot és a fotóalbumot Djemil halála után értő kezekre bízta, hogy életművét minél többen megismerhessék.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.