Lóhere, druidák, whiskey - az ír elnökség dióhéjban

Az írek keményfejűsége legendás. Állítólag egyszer maga Sigmund Freud jelentette ki, hogy az ír nép az egyetlen, amelynél a pszichoanalízis hatástalannak bizonyult a lélek belső ellentmondásainak oldására. Ha igaznak bizonyul a közhiedelem, és a január 1-én startolt ír elnökség vakon és érzéketlenül közelít az előttünk álló félév uniós témáihoz, azzal nem csak a saját, de a másik 26 - júliustól 27 - ország életét is megkeseríthetik. Erre azonban az EUrologus, a pszichoanalízis atyja iránt érzett legmélyebb tisztelete mellett sem lát esélyt.

Enda Kenny, ír miniszterelnök már a félévnyitó dublini rendezvényen a brit uniós tagság kapcsán tett nyilatkozatával világosan megmutatta, hogy érti az EU előtt álló kihívásokat. Erről részletesebben itt írtunk. Az írek tisztában vannak vele, hogy az EU jövője szempontjából kulcsfontosságú időszakban veszik át a kormányrudat. A 2013-as évet borús növekedési kilátások, magas munkanélküliség, csökkenő életszínvonal, és ebből fakadóan kemény viták fogják jellemezni. Mindjárt februárban megállapodást kellene elérni a 2014-2020-as időszakra szóló uniós költségvetésről. Hogy ez mennyire nem lesz egyszerű feladat, azt bizonyítja, hogy a néppárti állam- és kormányfőknek még belső körben sem sikerült megegyezniük múlt heti ciprusi mini-csúcsukon. A költségvetési alkut követően jön az igazi nagy falat: folytatódnak a gazdasági unió megerősítéséről szóló tárgyalások. Decemberben már kiderült létrejön az egységes európai bankfelügyelet (Magyarországról valószínűleg csak az OTP tartozik majd a hatálya alá), most arról kellene megállapodni, hogy mikor álljon fel az európai betétgarancia-rendszer, milyen feltételekkel jöjjön létre az eurózóna tagjainak strukturális reformjait finanszírozó pénzeszköz (fiskális kapacitás = eurózóna büdzsé), és miként ellenőrizhetné és adott esetben vétózhatná meg Brüsszel az eurózóna tagállamainak költségvetését. Ezek a viták kivétel nélkül a nemzeti szuverenitás kis szeletkéinek átadásáról szólnak, és az egész folyamat felett ott lebeg az Egyesült Királyság uniós tagságának felülvizsgálata, esetleges megszűnése.

A borús kilátások ellenére az írek nagy optimizmussal vágtak bele a munkába. Az optimizmusra minden okuk megvan, hiszen Írország 1973-as csatlakozása óta elképesztő fejlődésen esett át. Az egy főre jutó GDP a gazdasági válságot megelőzően a második legmagasabb volt az EU-ban. A válság bár jelentős csapást mért az ír gazdaságra, sőt az ország 2010 végén 85 milliárd eurós mentőcsomagot volt kénytelen igénybe venni, a gazdasági helyzet mégis sokat javult az elmúlt két évben, és a statisztikai adatok szerint az írek még mindig az EU harmadik leggazdagabb állampolgárainak számítanak. Az írek talán legszimpatikusabb kezdeményezése, hogy az uniós elnökséggel járó rivaldafényt a világban szétszéledt ír családok hazacsábítására használják. A kormány az ír lakosokat arra ösztönzi (az ösztönzésen túl anyagi és szervezési támogatást ad), hogy szervezzenek családi/baráti gyűléseket, és a személyes kapcsolatokon keresztül csábítsák haza honfitársaikat. Ha valaki beugrana a több mint 1000 összejövetel egyikére, itt választhatja ki a neki szimpatikusat.