Kegyelmet adhat a hét évre ítélt Julija Timosenkónak Viktor Janukovics ukrán elnök, hogy cserébe aláírhassa az EU és Ukrajna közötti társulási és szabadkereskedelmi megállapodást.
Berlusconi megszégyenülve visszavonulót fújt, és nem tudta megbuktatni Enrico Letta koalíciós kormányát. Hogyan jutott ide - teszi fel a kérdést az EUrologus.
Bokros bajusza, Gurmai szoknyája vagy Deutsch odamondásai rángatnak el jövőre az urnáig voksolni? Click and play á lá Európai Parlament!
A napokban illegálisnak bélyegezték jogászok az uniós pénzügyi tranzakciós adót (FTT). De vajon tényleg az?
A Philip Morris nem sajnálja a pénzt, hogy késleltesse az európai dohányszabályok szigorítását.
A házigazda Putyin és a főszereplő, Obamának Szíria ügyében kellene egységet összehozni. És akkor még szóba sem kerültek az orosz homofób törvények.
Mi lenne, ha egy nagy központi rendszer egyszercsak lelassítaná a száguldozó járműveket? Elkezdtek ezen gondolkodni az Európai Bizottságban.
A 2014-es EP választáson a Fideszé lehet az EP képviselői helyek fele, de a baloldali Szocialisták és Demokraták Frakciója 1999 óta először az EP legnagyobb politikai erejévé nőheti ki magát - áll egy friss EP választási esélylatolgatásban.
Elfogyott a németek türelme és megnyesnék az keleti blokkot segítő uniós támogatásokat. Berlin a válság nyomán befelé fordulna és több nemzeti kompetenciát követelne?
Ismét jól felidegesítették belga szomszédaikat a hollandok a marihuánakereskedelem terén is mindent felülíró libertáriánizmusukkal. Ezúttal három belga falu lázad a határ mellé tervezett holland “feltankoló” coffeeshopok nyitása ellen.
Óriás hiszti tört ki az európai napelemgyártók közt, miután Brüsszel német nyomásra dömpingárazást hagyott jóvá a kínai exporttermékekre.
A közös politikák legnépszerűbbikével támad megint Brüsszel, jövőre teljesen felszámolnák a roaming tarifákat.
Minden mélymagyar legnagyobb brüsszeli kedvence, Viviane Reding ezúttal a bolgár fővárosban állt a negyven napja tartó korrupcióellenes tüntetők mellé.
Vurstlira, eufemizmussal majálisra emlékeztetett leginkább a belga föderális parlament és a királyi palota közti brüsszeli parkban megrendezett össznépi királyváltó hepaj – melyet az EUrologus is emelt fényével.
Zombibankok szívják el az európai gazdaság erejét. Van megoldás, csak nagyon fázik tőle az Unió.
Ébredezik a brit EU-lobbi. Megnéztük milyen tényekkel indul csatába a kilépést szorgalmazók ellentábora. Sok adat, közérthetően tálalva.
Az EUrologus meglelte a magyar kormány elleni titkos zöld összeesküvés csodafegyverét, melyet ráadásul titkolnak!
Véget érhet a Kánaán a balkáni országokból az EU-ba utazók számára, miután megállapodás született a vízumkötelezettség ideiglenes visszaállításának lehetőségéről.
Egyre több jel mutat arra, hogy az amerikai Nemzetvédelmi Szolgálat végezte a piszkos munkát több európai titkosszolgálat helyett.
Ismét a politika bizonyult erősebbnek az EU átláthatóbbá tételét célzó törekvésekkel szemben, igaz ezúttal legalább az utóbbi tábor is szerzett pontokat.
Gondolhatják mennyire fajsúlyos EU-csúcs volt a mostani, ha Merkel kifestőfüzettel szórakoztatta magát!
Merkel berántotta kéziféket a beígért török uniós csatlakozási tárgyalások folytatása helyett. Nemzeti érdekek mindenek felett?
Arnold Schwarzeneggerrel az oldalán exponálta magát Barroso elnök hétfőn! De tényleg testőr-castingra jelentkezett volna a Terminátor?
Ebben a forróságban már csak tétlenül henyélni képesek erős belga sörök mellett az eurokratak? Mítoszt rombol az EUrologus!
A franciák megvétóznák az EU-USA szabadkereskedelmi tárgyalások megkezdését, ha az európai audiovizuális ágazattal nem kivételezhetnek.
Kemény EP képviselők című új rovatunkban elsőként egy pozícióját büszkén hirdető magyar EP képviselőről írunk.
Kifulladni látszik a Tobin adó néven emlegetett pénzügyi tranzakciós adó (FTT) terve, vagy csak a szabad piac szószólói mantrázzák önbeteljesítőnek szánt jóslatukat? – teszi fel a kérdést az EUrologus.
BRÉKING! Az EUrologus megszerezte Barroso EB-elnök Orbán Viktor születésnapjára küldött köszöntő-levelét! Portugál érzelgősség és fejmosás, csak nálunk!
Magyarország ma kikerült a a túlzottdeficit eljárás alól,az EUrologus ezért infógrafikába gyűjtötte kormány gazdasági teljesítményét az utóbbi 4 év tükrében.
Júniusban, még az ír elnökség alatt megnyithatják a regionális politikáról szóló fejezetet a Törökország és az EU közti csatlakozási tárgyalások keretében.
Üres oldalakat írt alá 1957-ben hat kormányfő az EU elődjének számító Európai Gazdasági Közösség létrehozásakor. Az aláírásakor a jelenlévők beszámolói szerint a Római Szerződésből csak az első és az utolsó oldalt nyomtatták ki, a kettő között üres oldalak voltak. Szakállas sztorit rángat elő rejtekhelyéről az EUrologus, mentségünkre szolgáljon, hogy a magyar sajtóban még nem találkoztunk vele.
A BBC még 2007-ben készített interjút a mai Európai Unió kiindulópontjának tekinthető Római Szerződés fogalmazásakor, tárgyalásakor és aláírásakor jelen lévő Marie-Helene Von March-al. Von March titoktartási kötelezettség mellett dolgozott a kormányközi egyeztetések során betűről betűre kialkudott szövegen. Az európai projekt legnagyobb rákfenéje már akkor is az volt, hogy a nyilvános összeveszések elkerülése érdekében a kormányok a közvélemény kizárásával, a színfalak mögött igyekeztek megegyezni arról, hogyan is nézzen ki a második világháborús horrorból kikecmergő Európa jövője. Ráadásul a nacionalizmusból kiábrándult vezetők attól tartottak, hogy a nemzeti szuverenitás megerősítésével kampányoló, és az 58-as francia köztársasági elnökválasztáson legesélyesebb De Gaulle hatalomra kerülésével az egész terv mehet a levesbe.
A nyugat-német, francia, olasz, belga, holland és luxembourgi vezetés ezért 1956 nyarán a belgiumi Val Duchesse kastélyban hat magas szintű tárgyalódelegációt zárt össze, akik rákövetkező tavaszra elő is álltak a Római Szerződés szövegével. A cél, az 50-es években létrehozott Európai Szén- és Acélközösséghez, illetve az EURATOM szerződéshez hasonlóan az volt, hogy az évszázadok óta egymással harcoló országok között olyan erős gazdasági összefonódások jöjjenek létre, amelyek egyszerűen lehetetlenné teszik a jövőben az európai háborúk kirobbantását.
Az utolsó pillanatokig egyeztetett, és négy nyelvre lefordított szöveg aztán az olasz állami nyomdában akadt el. A nyomda egyszerűen nem teljesítette határidőre a feladatot, ezért az aláírási ceremóniára csak hat címoldal és hat aláírási ív érkezett meg. A szerződés érvényességét ettől függetlenül senki, még a hamarosan valóban hatalomra lépő De Gaulle sem kérdőjelezte meg. Talán majd valaki a 2014-es kampányban?
Pom-Pom meséjében egészen Gombóc Artúr beavatkozásáig kellett várni egy megvadult háztartási eszköz megfékezésére, a valóságban a veszélyesnek talált árucikkekre az EU külön riasztórendszert üzemeltet. A neve RAPEX.
Ha egy tagállamban veszélyes terméket találnak, ez a rendszer biztosítja, hogy az információ a lehető leggyorsabban eljusson az Unió összes tagállamába. Veszélyes termékekből sajnos nincs hiány Európában: 2012-ben 2278 esetben történt valamilyen intézkedés, vagyis naponta több, mint féltucatnyi árucikk ellen kellett megvédeni a gyanútlan európai polgárokat.
Bár lesből támadó ruhaszárító-kötél csak a mesében létezik, Csukás István érzékét mutatja, hogy a legtöbb esetben (az összes bő egyharmadában) ruházati cikkek illetve divatáruk voltak veszélyesek. Ráadásul a sérülésveszély és a kémiai kockázatok – vagyis mérgező anyagot tartalmazó áruk – után a legtöbbször a fulladási veszély miatt kellett lépéseket tenni. (Az élelmiszerek nem ebbe a rendszerbe tartoznak.)
Valószínűleg keveseket lep meg, hogy messze a legtöbb veszélyes áru Kínából származik (58%), hiszen a távol-keleti óriás az egyik legnagyobb ipari termelő a világon. Az már inkább meglepő, hogy a rendszer legaktívabb használója 2012-ben Magyarország volt.
Az Európai Bizottság hetente teszi közzé, hogy milyen cikkek ellen milyen lépéseket kellett tenni, és miért. Amennyiben Ön szeretné megtudni, mi mindentől kell félnie, itt tanulmányozhatja, de előre szeretnénk mindenkit figyelmeztetni: bármi lehet veszélyes. Adott esetben akár egy ruhaszárító-kötél is.
A megtévesztő European Privacy Association (kb. Európai Magántitok Szövetség, EPA) név alatt lobbizik saját érdekeiért a Microsoft a Google és a Yahoo - állítja az uniós transzparenciáért küzdő Corporate Observarory Europe (CEO). A brüsszeli civil szervezet szerint a három technológiai óriás az uniós adatvédelmi szabályozás kapcsán a fent nevezett szövetség mögé bújva iparági érdekeiket képvisel. Teszi ezt annak ellenére, hogy az EPA nem tüntetett fel egyetlen céges támogatót sem tagjai közt az uniós lobbi regiszterben.
Mindez azért kifogásolható, mert a regiszterben szereplő érdekképviseletek vállalják, hogy felfedik ki pénzeli őket, milyen célokat szolgálnak és milyen ügyfeleknek végeznek lobbi tevékenységet. Az EPA az agytrösztök, kutató intézetek és akadémiai szervezetek között van számon tartva a lobbi regiszterben és azt állítja magáról, hogy mindössze 10 magán (nem céges) tagja van. Ezzel szemben a EPA igazgatója Pietro Paganini újságírói kérdésre megerősítette, tagjaik közt tartják számon a Googlet, a Yahoot és a Microsoftot.
Olivier Hoedeman, a CEO képviselője szerint átnézve a EPA tevékenységét világosan látszik, hogy a személyes adatok védelmének enyhe szabályozása mellett szállnak síkra, ami arra utal, hogy az informatikai cégek érdekében lobbiznak. Mint ahogy az is, hogy a szervezet oldalán nemrég még évi 10 ezer eurós tagsági díj szerepelt, amiről nehéz elképzelni, hogy aggódó magánszemélyek fizetnék ki.
Az átláthatóságért harcoló szervezet vezetője szerint az EPA neve megtévesztő módon azt a benyomást kelti, hogy a magántitok és a személyes adatok védelmét támogatja, miközben valójában éppen ellenkező érdekeket képvisel. Ráadásul a CEO-nak bizonyítékai vannak arra is, hogy az EP szoros kapcsolatokat ápol két másik lobbi céggel, a Competere Geopolitical Managementtel és a DCI Group-al, amelyekkel karöltve iparágbarát adatvédelmi szabályozáson dolgoznak. Ez a jogvédők szerint aláássa az európai polgárok online szabadságjogait.
A EPA vezető Paganini ezzel szemben visszautasítja a vádakat, szerinte az EPA ugyan figyel a tagjai ötleteire és aggodalmaira, de jelentéseit függetlenül készíti el. A lobbiszervezet képviselője szerinte az, hogy a uniós lobbi regiszterben nincsenek feltüntetve a támogató cégek, mindössze tévedés. A fentieket ráadásul a három tech óriás közül egyik sem óhajtotta kommentálni a sajtó megkereséseire.
Az EUrologus pedig azon mereng – miközben maga is elkötelezett a magántitok online védelme mellett – hogy vajon hány olvasója nézte át pl. a Facebook, vagy a Google ingyenes szolgáltatásainak adatvédelmi nyilatkozatait, vagy az internetes webáruházak felhasználási feltételeit. Ugyanis fontos, hogy a civil szervezetek aggódnak adataink védelméért, de azért mégiscsak az lenne a jó, ha egy kicsit mi is odafigyelnénk, hogy kivel milyen adatot osztunk meg.
Botrány körvonalazódik az Európai Parlamentben, amelyben a fideszes Gál Kinga is érintett. Két hete EP-képviselőkből álló delegáció járt az indiai Kalkuttában.
A hivatalos program keretében ellátogattak egy kalkuttai kórházba, ahol HIV-vírussal fertőzött nőket kezelnek. Pontosabban szólva csak a delegáció fele volt jelen, ugyanis a néppárti lengyel Lena Kolarska Bobinska, a fideszes Gál Kinga, és a szinté a jobboldali pártcsaládból való német Birgit Collin Langen az érkezes után rögtön le is léptek a helyszínről. A vádak szerint azért, mert attól tartottak, hogy elkapják a HIV-vírust, és inkább elmentek shoppingolni.
A képviselők tagadjak a vádakat. Azt állítják, hogy a kórházban más, egzotikus betegségekkel kezelt betegek is voltak, és nem a HIV-fertőzés, hanem a közelebbről meg nem nevezett trópusi nyavalyák késztették menekülésre őket. Hogy pontosan mi, azt nem lehet tudni, így azt se, hogy az indiai utazáshoz elrendelt fél tucat kötelező védőoltás vajon immunizálta-e őket a veszélyekkel szemben. A képviselők viselkedése azért is kifogásolható és váltott ki megrökönyödést az EP-ben, mert a HIV Indiában máig stigmának számít és éppen ez ellen igyekezett volna tenni a delegáció látogatása szimbolikusan.
Ráadásul a képviselők ellen emelt panasz szerint a három politikusnő a többieket a kórházban hátrahagyva felült a delegációt szállító 50 fős buszra, és vásárolni indult a városba. A távozók válasza erre az, hogy a vásárlásra csak a hivatalos programban szereplő időpont után került sor, a delegáció programja azonban megcsúszott, egyébként is meleg volt és fáradtak voltak.
A panasz az EP politikai vezető testületnek (Elnökök Értekezlete) csütörtöki ülésének napirendjén szerepelt, ahol Martin Schulz EP-elnök ígéretet tett az eset kivizsgálására. Az ügyre június 6-án a következő ülésen térnek vissza.
Az EUrologus megkereste az ügyben a Fidesz EP frakcióját, választ a képviselőasszony irodája később ígért, melyet mihelyt megkapunk közölni fogunk.
UPDATE: Gál Kinga, másik két érintett párttársával tisztázó levelet hozták nyilvánosságra, mely szerint: egy kis szobában találkoztak a kórház illetékeseivel, melybe csak a betegek zsúfolt váróján áthaladva lehetett bejutni. Állításuk szerint a látogatásuk a kórházban másfél órán át tartott és csak azért döntöttek végül a hirtelen távozás mellett mert, megbeszélt találkozójuk egy orvossal késett és a látogatott SAAHTI projekt jogi tanácsadójával elmaradt.
Egy uniós tisztiveslő kezdő fizetése 1,2 millió forint, ezért heti 37,5 órát kell dolgoznia. A tagállamoknak szúrja a szemét a sok jól tartott eurokrata.
Attól függ, milyen pénz. Jelen esetben arról a mintegy 46 milliárd darab 1 és 2 eurócentes érméről van szó, amit az Unióban senki sem használ.
Na jó, nem senki: az eurózóna kereskedői használják a visszajáró kifizetése során, hogy aztán az érmék eltűnjenek. Az egy- és kétcenteseknek ugyanis minimum negyede, de van, ahol 100 százaléka soha nem kerül újra forgalomba.
Ennek következtében ma már csaknem minden második európénzérme egy- vagy kétcentes. Ami persze nem lenne baj, ha ez nem lenne egy igen drága mulatság: a kibocsátott, mintegy 714 millió euró értékű centek eddig kétszer annyiba, vagyis 1,4 milliárd eurójába kerültek az európai adófizetőknek.
Az Európai Bizottság megpróbálta kideríteni, mégis mitől ilyen drága az eurócent. Nem túl nagy meglepetés, ha eláruljuk: a nyersanyagköltségek teszik ki a kisebb részt, a veszteség alapvetően a tagállami pénzverdéknek köszönhető.
Mit lehet tenni?
Lehet például folytatni, amit eddig. Az amerikaiak is veszteséggel termelik a maguk egycentesét – igaz, az éves veszteség jóval kisebb, mivel ők ezt a hobbit nem 2002-ben kezdték. Esetleg annak ellenére megpróbálják csökkenteni az eurócentek költségeit, hogy a pénzverés alapvetően a tagállamok joga, és az adott országok pénzverde-lobbijai aligha hagynák annyiban forgalmuk sokmilliós csökkenését a nemzeti függetlenség ilyen durva megsértését.
Vagy, a finn és a holland példát követve, meg is lehetne szüntetni akár az egy-, akár a kétcentes előállítását. A hollandok a gazdasági liberalizmus nevében kerekítési szabályokat sem vezettek be – mindenki arra kerekít, amerre akar, és ha három cent miatt nem tud megegyezni, akkor nem lesz üzlet.
A viszonylag lassú európai döntéshozatalban gyors megoldást mindenesetre nem várhatunk pusztán azért, mert egy intézkedés gazdaságilag ésszerű. Az Egyesült Államokban 1980-ban nyújtották be az első törvényjavaslatot, ami az amerikai egycentes megszüntetését célozta. 33 év alatt odáig jutottak, hogy idén Obama elnök is kijelentette, legszívesebben kivonná a forgalomból. Ennél azért nem vagyunk lassabbak.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint sérti a tulajdonhoz fűződő jogot a köztisztviselők fizetésére kivetett 98 százalékos különadó, és mint ilyen ellenkezik az Emberi Jogok Európai Egyezményével. A verdiktet az N.K.M néven azonosított panaszos keresetére hozta a strasbourgi testület.
Emlékeztetőül: a vonatkozó törvényt 2010-ben szavazta meg a parlament, majd októberben alkotmányellenesnek nyilvánította az Alkotmánybíróság. A módosított jogszabály 2011-ben újra elbukott az alkotmányossági próbán, végül újabb módosítást követően 2011-ben lépett hatályba. N.K.M-et 30 év munkaviszony után két hónappal a törvény hatályba lépését követően bocsátották el, a munkaszerződés szerint járó 3,5 milliós végkielégítésből pedig az állam beszedte a különadót. A strasbourgi bíróság elismerte, hogy a magyar kormány a társadalmi igazságérzetet akarta helyreállítani a magas végkielégítések megadóztatásával, de az intézkedéssel aránytalan sérelmet okozott a keresetet indító köztisztviselőnek. A magyar államnak az ítélet értelmében 11.000 euró pénzbeli kártérítést és 6000 euró költségtérítést kell fizetnie N.K.M-nek.
Nem lepődnénk meg, ha ezt követően a hasonló helyzetben lévő magyar köztisztviselők tömegesen vinnék Strasbourgba az elbocsátásukkal kapcsolatos jogvitákat (feltéve, hogy az összes magyar jogorvoslati lehetőséget kimerítették). Az ítélet csak az egyedi esetre vonatkozik, a strasbourgi bíróság nem mondhatja ki a vonatkozó törvény érvénytelenségét, de az ítélet hasonló esetekben iránymutató a magyar bíróságoknak is.
Mondunk egy érdekes adatot, aminek kapcsán az EUrologus is meglepetten rebegteti a pilláit: Brüsszelben vannak a világ legdurvább közlekedési dugói.
Nem a szomszédos Hungária körút, nem is a három gyűrűs moszkvai elkerülő vagy a pekingi töfögés az autók végtelen tengerében, de még Bangkok sztrádaszörnyei sem viszik a prímet.
Az INRIX navigációs szolgáltató vállalat éves közlekedési eredménytáblája szerint, nem tévedés, hogy a világ 10 legjobban beállott közlekedésű városai közt az élen Belgium fővárosa végzett. Brüsszelben az INRIX szerint a világon a legrosszabbak a közlekedési dugók, egy naponta autózó évente átlagosan 83 órával többet van úton a torlódások miatt.
A lista második helyén a belga-holland határ melletti Antwerpen városa szerepel, s csak utána jön sorrendben Milánó, London, Párizs. A hetedik legdugósabb Honolulu után még további két európai nagyváros Rotterdam és Manchester fér fel a tízes listára, melyet San Francisco azért zár, mert lakói évi 49 órát ácsorognak a várost körülölelő sztrádákon és körgyűrűkön. Az INRIX vizsgálatai szerint a jelentős forgalom miatti időkiesés ellenére Európában 18 százalékkal csökkentek a dugók 2011-hez képest, mely tendencia idén tovább folytatódik. Az autóhasználat visszaesése a mérnökök szerint elsősorban a gazdasági válságnak és a magas benzináraknak köszönhető.
Ezzel szemben az Egyesült Államokban két évi visszaesés után az első negyedévben ismét 6,4 százalékkal nőttek a fennakadások a forgalomban.
De, hogy hazai adatok nélkül se hagyjuk a kedves olvasót, az eredménytáblából az is kiderül, hogy a magyarok évi 15 órát ültek 2012-ben a dugóban, 5 órával kevesebbet, mint egy évvel korábban. Ezzel az eredménnyel azonban az európai top 10-be sem kerültünk be, mindössze a 12-ek lettünk Írország után és Portugália előtt.
Akit pedig még több részlet érdekel az böngéssze magát az interaktív eredménytáblát:
http://scorecard.inrix.com/scorecard/
(Az EUrologus ezúton is köszöni a témát K.Á.-nak)
Bede-444-Márton kolléga minapi keresetlen röpkéje nyomán a borús brüsszeli péntekben magát is önreflexióra kényszeríti az EUrologus.
A hétvége közeledtével azonban nem vagyunk szószátyár hangulatban, ezért a lenti, Mennyire bízunk az Európai Unióban infografikával szítjuk tovább a tüzet.
Akárhogy is nézzük ugyanis, mióta 2007-ben az Eurobarometer fenti kérdésére 57 százaléknyian feleltek igennel, az ominózus mutató tavaly már csak csúfos 31 százalékon állt.
A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a hatalmas zuhanás ellenére az EU polgárainak mindössze 18 százaléka gondolja úgy, hogy az uniós tagság rossz dolog, míg 47 százalékuk szerint jó.
Végül ahogy a statisztikák világában lenni szokott mindenki azt olvas ki belőlük amit akar, állon tehát itt egy húrrá optimista szám is, mely szerint: valamivel többen optimisták (49%), mint pesszimisták (46%) az EU jövőjét illetően!
Az EUrologust persze főleg az érdekli, hogy a kedves olvasói mit gondolnak, ezért elő a lájkokkal, kommentekkel.
Tízből hét megkérdezett magyarországi vállalatvezető rendszeresen szembesül korrupcióval a gazdasági életben, illetve a közszférával ápolt kapcsolatai során. Többek között ezt a – sajnos - nem túlságosan meglepő állítást tartalmazza az Ernst&Young audit cég kedden közzétett jelentése. Magyarország a 36 vizsgált ország közül a hetedik legkorruptabb. A vállalatvezetők véleménye egybecseng a Transparency International által készített 2012-es Korrupció Értékelési Indexének eredményével. A TI értékelése Magyarországot a 27 uniós tagállam közül a 19. helyre, tehát az alsó egyharmadba sorolja.
Brüsszelben azonban nem a magyarok évek óta változatlan helyzete keltett feltűnést, hanem az, hogy az Ernst&Young felmérés szerint a most nyáron csatlakozó horvátoknál tizből kilenc, a 2007 óta eurózóna tag szlovénoknál pedig gyakorlatilag az összes megkérdezett korrupciós tapasztalatokról számolt be. Ezzel az eredménnyel Szlovéniának még Kenyát is sikerült alulmúlnia. A két nyugat-balkáni ország teljesítménye komoly háborgást váltott ki. Horvátországot a csatlakozási tárgyalások megkezdése óta rendre minden évben felszólítják az uniós intézmények, hogy lépjen fel a szervezett bűnözés, a feketegazdaság, az adóelkerülés és a hivatali visszaélések ellen. Bár az Európai Bizottság legutóbbi, 2012-es állapotjelentése azt írja, hogy a horvátok rendelkeznek a korrupció ellenes küzdelem intézményi és jogi feltételeivel, arra a Bizottság is külön felhívja a figyelmet, hogy a végrehajtással gondok vannak. Kérdés, hogy mi lesz akkor, ha a horvátok teljes jogú tagként idén júliusban megszabadulnak az állandó ellenőrzési és jelentéstételi kötelezettségtől.
Valószínűleg az, ami Szlovéniában lezajlott a 2004-es csatlakozás óta: az ország a csatlakozás óta eltelt évben visszaesett a Transparency International által készített felmérésben. 2007-ben, az euró-csatlakozás évében a szlovénok még az egész előkelő 27. helyen álltak, az egész régiót maguk mögé utasítva. A tavalyi évre sikerült 10 helyet rontaniuk ezen az eredményen, ami nehezen jellemezhető fejlődésként. Ráadásul az ország a pénzügyi összeomlás szélén áll, és a szlovén bankszektor behajthatatlan adósságállományát 6,8 milliárd euróra becsülik. Persze, nem lehet tudni, hogy tényleg ekkora-e az adósságállománya, hiszen a már idézett Ernst&Young jelentés szerint a szlovén vállalatok tendenciózusan hamisítják a mérlegüket, és feljavítják a vállalati eredményt.
A jövő évi EP választások előjátékaként az MSZP elnöksége kedden este felsorakozott Brüsszelben, és kétnapos látogatáson paroláz a bajtársakkal az internacionáléban. A 25 tagú delegációban az összes aktuális szocialista nagyágyú ott van, úgy, mint a következő EP lista vezetőjeként emlegetett Szanyi Tibor, Mesterházy Attila pártelnök, Botka László választmányi elnök, Bárándy Gergely, Horváth Csaba alelnök, vagy a szintén EP képviselő jelöltként emlegetett Újhelyi István.
Az EUrologus kissé értetlenül áll a látogatás időzítése előtt. Alig pár hete ugyanis Brüsszelben járt Mesterházy és végig is látogatott hat uniós biztost. A biztosok ezúttal kimaradnak, ahogy halljuk azért, mert az MSZP a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy az Unió végrehajtó testületét akarná befolyásolni a magyar ügyekben. Persze ettől még nem lesz nehéz ezt a látszatot kelteni, főleg úgy, hogy tegnap mutatták be az Európai Parlamentben a magyar helyzettel foglalkozó jelentéstervezetet, amelynek kapcsán a Fidesz rögtön nemzetköziballiberálisösszeesküvést kiáltott. És akkor tessék, egyet alszik az ember, és tényleg itt vannak a szocialisták, falatozzák a langusztát, meg a crème brulé-t a külföldi bajtársakkal. Ráadásul a kedd esti bemelegítő vacsorán egyesek kamuflázsba burkolva felismerni vélték Andor László foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős magyar uniós biztost is.
Az úttörő kirándulócsapat ma meglátogatja Györkös Pétert, Magyarország EU-hoz rendelt nagykövetét, ebédel egy jót Martin Schulz EP elnökkel, végül találkozik a brüsszeli szoci frakció elnökségi tagjaival. Bár úgy hallottuk kevesen érnek rá, de biztosan ott lesz például Hannes Swoboda, az S&D EP frakcióvezetője.
Az EUrologus azon körkérdésére, hogy mi a vizit valódi célja, eltérő válaszokat kapunk. Egyesek szerint Tabajdi Csaba, Göncz Kinga, Herczog Edit és Gurmai Zita a négy magyar MSZP-s EP képviselő a legjobb arcukat igyekeznek mutatni az otthoni párttársaknak, akiktől jövő évi EP választási lista helyezésük alapvetően függ. Kérdés, hogy a magyar politikai iszapbirkózásból a ritka brüsszeli napsütésbe toppanó hazaiak közül hányan éreznek majd hirtelen csillapíthatatlan elhivatottságot az európai politizálás iránt. Az óvatosabb hangok szerint persze erről szó sincs, csak politikai egyeztetések, és a 2014-es EP kampány átbeszélése zajlik. Hiszi a piszi.
A Fidesz nem késlekedett, és délután máris újabb szóvirágokkal, és őrületes képzetekkel támadta meg az először az EUrologuson nyilvánosságra hozott jelentéstervezetet, amelyet az Európai Parlament egyik szakbizottságában kezdenek megvitatni kedd délután.
A Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportjának sajtóközleménye szerint a dokumentum egy precedens nélküli, balliberális politikai ultimátum, amely direkt utasításokat ad a magyar polgárok által választott Országgyűlés részére, az országot pedig tulajdonképpen nemzetközi gyámság alá helyezné. "Ez az eljárás példátlan és szembe megy az Európai Unió alapvető elveivel" - áll a fideszes újbeszél-gyár újabb gyöngyszemében.
A Fidesz EP-delegációja szerint a dokumentum nem más, mint a jövő évi európai parlamenti választási kampány baloldali nyitánya, egy példátlan politikai ultimátum Magyarország számára. A kormányzati érvelés szerint a jelentés megkísérli átvenni a magyar polgárok által választott Országgyűlés szerepét és ez nem más, mint Magyarország alkotmányos gyarmatosításának kilátásba helyezése.
Nem meglepő, hogy a delegáció teljes egészében elfogadhatatlannak tartja a jelentést, "mind annak hazugságokon, tévedéseken és csúsztatásokon alapuló megállapításait, mind annak sértő stílusát." Kár, hogy ezt a részt sem fejti ki a közlemény, ugyanis pont a stílussal nem lehet gondja a Fidesznek. Minden kormányzati érzékenységre próbált reagálni a szöveg, és Magyarország érdemeit a demokráciáért folytatott küzdelemben, vagy az uniós szerződés alapértékekkel foglalkozó 2. cikkének szövegezésében mind megemlíti.
Az sem meglepő, hogy a delegáció elutasítja Magyarországgal szemben alkalmazott kettős mércét. "A dokumentum olyan elemeket kér számon a magyar Országgyűlésen, amit más országoktól az Európai Parlament nem követel meg" - hivatkozik a közlemény. Naná, mert máshol nem írták át az egész alkotmányos berendezkedést pár hónap alatt az ellenzéki erők marginalizálásával, folyamatosan alakítva úgy, hogy a hatalom a kormányzó pártnál koncentrálódjon. Ezzel együtt a jelentés is kitér rá: minden tagállamtól számon kell kérni a jogállamiság betartását, és a jelentéstervezet ajánlásokat is megfogalmaz az uniós tagországoknak.
"A fideszes európai parlamenti képviselők mindent meg fognak tenni, hogy ez az igazságtalan, a magyar Országgyűlés jogkörét korlátozó, a magyar polgárok méltóságát sértő dokumentum ne kerülhessen elfogadásra" - gyönyörű mondat ez, különösen a "kerülhessen elfogadásra" fordulat a legszebb magyar nyelvi hagyományokra emlékeztet minket. De tudják még fokozni is: "A képviselőcsoport nevében Gál Kinga írásban kezdeményezte, hogy a jelentés tárgyalása mindaddig kerüljön felfüggesztésre, amíg a dokumentum nem tér ki a többi uniós tagállami gyakorlatokra a jelentésben vizsgált kérdéskörökben." Igen ám, de a vizsgálatra felszólító EP-határozatban csak Magyarország szerepelt.
Megpróbálják sarokba szorítani a szocikat is: "A Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja ezúttal felszólítja a magyar szocialista EP-képviselőket, hogy ne támogassák a jelentést és mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a szocialista frakció is álljon ki a dokumentum támogatása mögül." Valószínűleg, ha nem így tesznek, kénytelenek lesznek azzal a tudattal élni, hogy minimum hazaárulók - gondolná az EUrologus egy képzelt Fidesz képviselő archetípusának agyából szemlélve a leírtakat.
Az Európai Néppárt tagjainak többsége valóban elutasítja azt, hogy a nemzetállam szuverenitásba bármilyen szinten belenyúljon az EU ott ahol erre nincs közvetlen felhatalmazása. Nem hiába erre játszik rá a Fidesz, de kérdés, hogy az Orbán-rendszertől émelygő európai néppártiak mit gondolnak minderről.
"Haza csak ott van, hol jog is van." A hetes cikkely első bekezdésének életbe léptetését javasolja bizonyos feltételekekel az a jelentéstervezet, amelyet az Európai Parlament állampolgári jogi bizottsága készít Magyarországról. A javaslatot kedden mutatja be Brüsszelben a portugál jelentéstevő, a zöld párti Rui Tavares.
Az EUrologus birtokába került dokumentum (délutántól elérhető itt, és élőben nézhető a vita 16.45-től itt) több ajánlást is tesz a magyaroknak, amelyek megvalósításáról a magyar kormánytól kérnek menetrendet. A szövegben foglaltak betartását az Európai Parlament jelentéstevője (Tavares), az Európai Bizottság valamint az Európai Tanács egy-egy delegáltja ellenőrizné. Amennyiben úgy értékelnék, hogy nem felel meg a magyar kormány a menetrendnek, akkor javasolnák a 7.1 cikk beindítását.
Meglendítik a furkósbotot
"Haza csak ott van, hol jog is van" - idézi az EP jelentéstervezet Petőfi Sándort egy suta angol fordításban is (There is no homeland where there are no rights). A 31 oldalas dokumentum részletes áttekintést ad arról, ki és miért vizsgálta eddig a magyar alkotmányosságot, és milyen aggályok merültek fel. Rui Tavares jelentéstevő ügyelt arra, hogy méltassa Magyarország úttörő szerepét a demokratikus átalakulás során, és hangsúlyozza, a tagállamok olyan alkotmányt írnak, amilyet csak akarnak, egészen addig, amíg az megfelel a 2. cikkben foglalt értékeknek.
A nemzeti konzultáció vicc volt
A szöveg több súlyos megállapítást tesz, amelyek így összegezhetőek: a nemzeti konzultáció vicc volt, és nem meglepő, hogy több intézmény is elkezdte vizsgálni az új magyar alaptörvényt, tekintve, hogy egyetlen politikai erő akaratát képviselte, és rendkívül gyorsan született meg minimális társadalmi inputtal. Kifogásolja, hogy a törvénytervezeteket rendre egyéni képviselői indítványokként nyújtotta be a Fidesz ezzel visszaszorította a társadalmi párbeszédet. Azt is megállapítják, hogy a negyedik alkotmánymódosításban foglaltak életbe lépésével az Alkotmánybíróság már nem tudja betölteni alkotmányvédő szerepét. Sajnálatát fejezi ki a dokumentum azért is, hogy az MTI az egyetlen hírforrása a közmédiának, és lényegében a nagy kereskedelmi médiumoknak is, monopolhelyzetbe hozva az állami hírszolgáltatót.
A dokumentum a hosszas bevezető után következtetésképpen megállapítja, hogy a magyar alkotmány ilyen tempójú, és ilyen tartalmú módosítgatása összeegyeztethetetlen az EU-s szerződés 2. cikkével (alapjogok), a 3. cikk első pontjával (értékek előmozdítása), és a 6. cikkel (az Európai Unió Alapjogi Chartájára való hivatkozás). Ez a jelentéstervezet szerint azt eredményezi: egyértelmű veszélye áll fenn annak, hogy súlyosan sérülnek a második cikkben felsorolt értékek - ami a hetes cikk beindítását indokolja.
Ezt kérik a kormánytól
A tervezet ennek elkerülése érdekében azt kéri a "magyar hatóságoktól", hogy vegyenek ki minden olyan rendelkezést az alaptörvényből, amelyet korábban alkotmányellenesnek minősített az alkotmánybíróság. Ezzel tulajdonképpen a negyedik alkotmánymódosítás visszacsinálására szólítják fel a magyar kormányt. Teljes megfelelést kér a tervezet a Velencei Bizottság ajánlásaival. különösen a sarkalatos törvények számának visszaszorításában. Azt kéri a kormánytól, tegye lehetővé az élénk, valódi vitát a parlamentben, és tisztelje meg az ellenzéket azzal, hogy hagy elég időt a vitákra, továbbá vonja be a nyilvánosságot is a jogalkotásba.
A jelentéstervezet azt kéri továbbá Budapesttől, állítsák vissza az Alkotmánybíróság (AB) azon jogát, hogy minden jogszabályt megvizsgálhasson, s tegyék ismét meg az AB-t az alkotmányvédelem legfőbb szervének. Azaz a testület vizsgálhassa az alkotmánymódosításokat, és ne szüntessék meg két évtized AB-határozatainak érvényét.
A Költségvetési Tanács jogköreinek visszanyesése mellett a jelentéstervezet a hivatalukból elmozdított tisztségviselők (pl. az adatvédelmi ombudsman) helyzetének megoldását is kéri. Magyarán, ne lehessen többször hivatali idejüket töltő közjogi személyeket elmozdítani csak úgy.
Az igazságszolgáltatás függetlensége szempontjából a jelentéstervezet azt ajánlja a magyaroknak, hogy a bírák elmozdításának tiltását, az igazságszolgáltatás irányító szerveinek struktúráját és összetételét, és az AB függetlenségének biztosítékait vegyék bele az Alaptörvénybe.
Bár korábban dicséri az erről szóló magyar törvényt, a jelentéstervezet felszólítja a magyar hatóságokat, hogy azoknak a bíráknak, akiket nyugdíjba kényszerítettek (ami az Európai Bíróság szerint uniós jogot sértett), tegyék lehetővé, hogy eredeti pozíciójukba kerüljenek vissza, ha akarnak - azokat is, akiknek posztját időközben betöltötték. Objektív kritériumok megállapítását kérik az ügyáthelyezések kapcsán, és azt hogy, az igazságszolgáltatás kérdésében tegyenek eleget a Velencei Bizottság ajánlásainak.
A média területén többek között azt ajánlja a jelentéstervezet, hogy legyenek jogilag kötelező eljárások és mechanizmusok a közszolgálati média vezetőinek, igazgatóságok, a médiatanács és a szabályozó testületek kiválasztására és kinevezésére. Az egyházakra vonatkozó új szabályozások helyett az AB idei határozatát vegye alapul, melyben az egyházak jogállásáról szóló 2011-es törvényt semmisítette meg az AB.
Öri-hari lesz!
A jelentéstervezet arra szólítja fel a magyar hatóságokat, hogy tudassák a parlamenttel, a bizottsággal és a tanáccsal is, hogyan és milyen menetrend szerint akarnak ezen ajánlásoknak megfelelni. Az EP-jelentéstevője, a tanács és a bizottság által delegált egy-egy emberrel ezután megvizsgálja az ajánlások végrehajtását. És ha a magyaroktól kapott válaszok nincsenek összhangban a kettes cikkel, akkor a 7.1-es mechanizmus beindítását kérik.
Ez a szöveg azonban egyelőre csak jelentéstervezet, amelyhez rengeteg módosító érkezik a következő hetekben, és lehet, hogy a végső dokumentumra rá sem ismerünk. A liberálisok ugyanis a hetes cikk elindítását követelik, az Európai Néppárt pedig hallani sem akar róla. Rui Tavares jelentéstevő valószínűleg úgy ítélte meg, a tervezetben szereplő megoldás lehet a közös halmaz a két szélsőséges álláspont között.
EU szájbarágó
A 7.1 az EU töltet nélküli "atombombája": ez a hetes cikk egyes pontja, amely szerint többek között az Európai Parlament indoklással ellátott javaslatára, és az EP-vel egyetértésben az uniós tagállamok négyötödös többséggel megállapíthatják, "hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket." Mielőtt azonban ilyen megállapítást tenne, az uniós országokból álló tanács meghallgatja a kérdéses tagállamot, és ajánlásokat tehet neki. A tanács ezek után a cikk szerint rendszeresen ellenőrzi, hogy azok az okok, amelyek alapján ilyen megállapítást tett, továbbra is fennállnak-e. Magyarul egy monitoring eljárás megindításáról van szó, de a 7.2, illetve 7.3-as pontok, azaz a szavazatmegvonás lehetőségéről nincs szó.
A 2. cikkben az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi jogok – beleértve a kisebbségekhez tartozók jogait – tiszteletben tartásának értékei, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség szerepelnek.
Az abszurd humor hazájában a politikai élet is bővelkedik a nehezen értelmezhető lépésekben. David Cameron miniszterelnök például azzal húzná ki a szőnyeget a brit euroszkeptikusok talpa alól, hogy törvényben rögzítené a következő választások utánra beígért, az Unióból való kilépésről szóló népszavazást. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a britek európai közösségből való esetleges kilépése összemosódik a Nagy-Britannia szétszakadásának kérdésével. Skócia ugyanis 2014. szeptemberében népszavazással dönthet a függetlenségéről.
A demokrácia igazi szépsége, hogy mindeközben brit képviselők a múlt héten úgy határoztak, “gyorsított eljárásban” kell segíteni az esetlegesen létrejövő független Skócia európai uniós csatlakozását. Igaz, ugyan, hogy az elszakadás mellett csak a kormányzó Skót Nemzeti párt van, a konzervatívok, munkáspártiak és a liberális demokraták ellenzik azt.
A fejüket vakaró nemzetközi jogászok szerint azonban, messze nem csak az a kérdés, hogy milyen státuszt kaphat a független Skócia a nemzetközi szervezetekben. A brit alsóház jelentése sem árul zsákbamacskát, amikor kijelenti, hogy a skót álláspont számos kérdésben összeegyeztethetetlen az unióssal, ezért automatikus csatlakozásról álmodozni felesleges.
Itt van rögtön az euró kérdése: Alex Salmand skót első miniszter szerint, ők köszönik, maradnának a fontnál. Az utóbbi időben aláírt csatlakozási szerződésekben viszont kivétel nélkül szerepel a közös valuta bevezetésére vállalt kötelezettség. Aztán itt az igen jelentős skót halászati szektor kérdése, amit csak keserves viták árán lehet majd beterelni a Közös Halászati Politika egyre inkább a fenntarthatóságot előtérbe helyező égisze alá. Vagy a Nagy-Britannia szerte legtöbbet a régió által lehívott uniós felzárkóztatási alapok összege, melyek kapcsán várhatóan mind külön alkukat remél Edinburgh.
Az automatikus tagfelvétel körüli ködöt oszlatta Barroso elnök is, aki kerek perec odavetette: “egy új állam mely az EU-hoz szeretne csatlakozni, ugyanúgy felvételét kell, hogy kérje, mint bármely egyéb ország”.
A brit honatyák jelentése tehát világosan fogalmaz, nem szabad abba az illúzióban ringatnia magát a skótoknak, hogy automatikusan felvételt nyernek és megöröklik a britek által kiharcolt jogaikat. Brüsszel szemében különösen gerendának hathat a skót szálka, mely csillámport szórhat például a tavaly ősszel a függetlenedést hajszál híján elvető Katalánok szemébe.
Nem beszélve arról, micsoda munícióval vértezheti fel a függetlenedő Székelyföldért síkra szállókat a zsugoriságáról híres nemzet önállósodása - dörmögi tömött bajuszába az EUrologus halkan.
Hallott már valaha az Európa Tanácsról? És az Európa Tanács parlamenti közgyűléséről? És az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének monitoring bizottságáról? Na, ugye! Pedig a Fidesz ettől a szervezettől félti most leginkább Magyarország szuverenitását! Vigyázat, a nemzetközi baloldali-tőkés összeesküvés Strasbourgban szőtt félelmetes tervet!
Történt ugyanis, hogy a héten két és fél év vizsgálódás után a monitoring bizottság két tagja, a svéd liberális Kerstin Lundgern és Jana Fischerová, a konzervatív cseh raportőr Magyarországról szóló jelentéstervezetét vitatta meg a bizottság. Az Európa Tanács egyébként nem EU-s szervezet, 47 tagot számlál, az emberi jogok európai egyezménye az egyik alapdokumentuma, és a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság erősítése, védelme a fő feladata.
A monitoring bizottság szerdán úgy döntött, a jelentéstervezet alapján javasolni fogják a parlamenti közgyűlésnek, hogy helyezze monitoring, megfigyelés alá Magyarországot. Erről a közgyűlés júliusban dönt. Megijedtek Önök is, mi? Jelenleg tíz tagállammal Albániával, Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Bosznia-Hercegovinával, Grúziával, Moldovával, Montenegróval, Ukrajnával, Szerbiával és Oroszországgal szemben folytat az Európa Tanács parlamenti közgyűlése megfigyelési eljárást. Ezt alapvetően a csatlakozó tagországok megfigyelésére, demokratikus értékeinek erősítésére találták ki, és még nem volt példa rá, hogy EU-s tagállammal szemben kezdeményeztek volna ilyet.
A megfigyelés szankciókat is vonhat maga után, lehetőség van a nemzeti parlamenti delegációk akkreditációinak felfüggesztésére a parlamenti közgyűlésben, illetve végső eszközként a tagságot is megvonhatják az adott tagállamtól. Valószínűleg a kormány nem elsősorban ettől tart, amikor megpróbálja diszkreditálni a folyamatot. Hanem attól, hogy most az arra hivatott intézmény, az Európa Tanács mondhatja ki, hogy Magyarországon veszélyben van a demokrácia. A csütörtökön végül elfogadott jelentés, amely így már a monitoring bizottság hivatalos véleménye ugyanis elég keményen fogalmaz.
A jelentés többek között kimondja, hogy az alkotmány állandó módosítása pártpolitikai érdekek alapján aláássa az alkotmányos berendezkedés stabilitását. Megállapítják, hogy az alkotmányt és a sarkalatos törvényeket „gyors és átláthatatlan módon” fogadták el, s nem törekedtek széles társadalmi konszenzus megteremtésére. A bizottság szerint a kormányzó párt arra használja kétharmados többségét, hogy megkerülje az alkotmánybíróság döntéseit. Szerintük megdöbbentő azoknak az intézkedéseknek a száma, amelyekkel a kulcsfontosságú intézmények feletti politikai kontrollt akarják megteremteni, miközben párhuzamosan meggyengítik a fékek és ellensúlyok rendszerét. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament folyamatban lévő vizsgálatához komoly politikai muníciót kapott ezzel az Európa Tanács monitoring bizottságától.
A kormánypárt gépezete be is lendült. Martonyi János külügyminiszter és Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes is levélben lobbizott a döntés elhalasztásáért. Nem jártak sikerrel. Érdemes megjegyezni, hogy a parlamenti közgyűlés francia elnöke, a néppárti Jean-Claude Mignon az azeri baltás gyilkos elengedésekor, és korábban is aggodalmát fejezte ki a magyarországi eseményekkel kapcsolatban. Ő is biztos a nemzetközi baloldali összeesküvés része. Nem úgy Jana Fischerová, az egyik jelentéstevő, aki - bár nevével adta le még múlt héten a jelentést - hétfőre rájött, hogy annak tartalmával nem ért egyet, és lemondott a raportőri tisztségről. Csütörtökön pedig állítólag a monitoring bizottságban a kisebbségben maradtak megpróbálták újraszámoltatni a dokumentumra leadott szavazatokat, mondván, nekik nem az jött ki, mint a bizottság titkárságának, de a bizottság néppárti elnöke erre nem volt hajlandó.
Az EUrologus nem örül annak, hogy Magyarország lehet az első EU-tagállam, amelyet megfigyelés alatt kell tartani, mert az alapvető jogok, és a demokrácia nem működik rendesen. De nem lehet felróni az Európa Tanácsnak, hogy teszi a dolgát.
Ülnek az asztaluknál a tavaszi fényáradatban az eurokratácskák és azon törik az okos buksijukat, mivel lehetne a roaming tarifák leverése után ismét közvetlenül kedveskedni kicsit a jó európai polgárságnak. Kéne egy jó ötlet, hiszen jövőre megint EP választások lesznek és új biztosi gárdát is választanak - miközben a közösségi politikák népszerűsége a békák hátsója alatt lelhető fel. És akkor az egyik derék közalkalmazott felkiált: Heuréka, a pecsétek, hiszen minden nap dolgom van velük és hogy rühellem, biztos így vannak ezzel mások is.
Egyúttal szorgos kék-sárga neuronok indulnak a Berlaymont épület 13. emelete felé, ahol a biztosok üléseznek kitartóan. Viviane Reding, uniós jogérvényesülési biztosnak pedig felcsillan a szeme: Levittem a roaming tarifákat, most pedig kiirtom a pecséteket, és az európai polgárság hálásan rebegi majd Luxemburg nevét! - gondolja magában, miközben unott mozdulattal a darts-táblára kibiggyesztett Orbán-arcképre dob egy darts-nyilat.
S már készül is a javaslat: ne legyen többé szükség a költséges hivatalos pecsétekre a közokiratokon! Az Európai Bizottság valamennyi tagállamban fellép a bürokrácia csökkentése érdekében - szólal meg a közösségi megafonokban.
Szerdai bejelentésük szerint el kívánják törölni azokat a hivatalos ellenjegyzési alakiságokat, amelyek nélkül jelenleg nem ismerik el valódiként a polgárok különböző közokiratait – például születési anyakönyvi kivonatát – egy másik uniós tagállamban.
Aki próbált már külföldön otthoni okirattal ügyeket intézni tudja, sok időt és pénzt kell fordítaniuk annak igazolására, hogy a származási tagállamuk által kiállított közokirataik valódiak.
Az EB szerint ahogy a huszonhetek egymás bírósági határozataiban megbíznak, ugyanúgy meg kell bízniuk a jövőben a hatóságaik és minisztériumaik által kiállított dokumentumokban is. Ezért az Európai Bizottság javaslatot tett az Apostille tanúsítvány, valamint számos olyan további átláthatatlan adminisztratív követelmény eltörlésére, amelyek a más tagállamban élő és dolgozó emberek számára előírják a közokiratok hitelesítését.
„Határátlépéskor semmi szükség arra, hogy hazánk külügyminisztériuma megerősítse: útlevelünk valóban útlevél. Miért lenne hát szükség erre egy születési anyakönyvi kivonat esetében?” – tette fel a kérdést az ügyben illetéke Viviane Reding.
Eszerint a jövőben elfelejthetjük a hivatalos okiratok költséges „felülhitelesített” változatait vagy „hiteles” fordításait, ha házat vagy társaságot kívánunk nyilvántartásba vetetni, házasságot kívánunk kötni vagy tartózkodási igazolványt igényelünk. A közokiratoknak tizenkét kategóriája automatikusan mentesülne az olyan alakiságok alól, mint az „Apostille” és a „felülhitelesítés” – amelyeket jelenleg évente mintegy 1,4 millió dokumentum vonatkozásában írnak elő az EU-n belül. E követelmények eltörlése akár 330 millió euró megtakarítást jelenthet az uniós polgárok és vállalkozások számára, az időveszteség és kényelmetlenség elkerüléséről nem is beszélve.
Az EB adminisztrációt irtó kaszája azonban nem állna itt meg. Az EU valamennyi hivatalos nyelvén elérhető, választható többnyelvű formanyomtatványokat vezetne be, amelyeket a polgárok és a vállalkozások igényelhetnének a születéssel, halállal, házassággal, bejegyzett élettársi kapcsolattal, valamint társaságok vagy egyéb vállalkozások jogállásával és képviseletével kapcsolatos tagállami közokiratok helyett, velük azonos feltételek mellett.
Ahhoz hogy mindez valósággá váljon, az Európai polgárok évében (2013) az Európai Parlamentnek és a miniszterek tanácsának kell jóváhagynia együttdöntési eljárás keretében a javaslatot.
(A fenti fénykép Jiří Menzel - Szigorúan ellenőrzött vonatok című klasszikus csehszlovák filmjéből való)
Az Európai Bizottság elnöke szerint „a megszorításokon alapuló gazdaságpolitikában rejlő lehetőségek kimerültek”. Az új füstjeleket eregetett Barroso hétfőn Brüsszelben, kedden pedig Párizsban, melyek gyökeres fordulatot jeleznek előre az EB válságkezelő gyakorlatában. Annak a brüsszeli testületnek az irányvonalában, mely 2008 óta tomahawkkalkergeti a tagállami politikusokat a Tanácsban a tárgyalóasztal körül, mondván: fagyasszátok a büdzsét, vágjatok meg az állami kiadásokat, tartsátok be a költségvetési hiánycélokat.
Márpedig úgy tűnik, hogy a vasszigornak ezennel vége. Barroso keddi párizsi előadásában úgy fogalmazott: “A jelenlegi gazdaságpolitika sok tekintetben elérte határait, mert azok sikere nem csak attól függ, hogy jól vannak e megtervezve. Szükség van hozzájuk bizonyos szintű politikai és társadalmi támogatottságra is”. Magyarán, amit eddig csinált a Bizottság az jó volt (legalábbis jól meg volt tervezve), de a megszorításokból elege lett az embereknek, elfogytak a társadalom tartalékai és túlzottan felerősödtek az Európa-ellenes hangok.
Tegyük mindjárt hozzá: nem mindenki szerint volt jó az, amit a Bizottság éveken át erőltetett. Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász például a kezdetektől fogva arra figyelmeztetett, hogy a megszorítások olyan mértékben visszafoghatják a GDP növekedését, hogy az államadósság GDP-hez mért aránya egyszerűen nem fog csökkenni. Idén márciusban pedig már az IMF is bekapcsolódott az EU-s megszorító-politika bírálatába.
A megszorításokba belefáradt Európát új gazdaságpolitikai iránymutatással május 3-án látja el az EB. Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos már előzetesen azzal nyugtatgatta amerikai kollégáit, hogy idén a tavalyinál kevésbé lesznek hegymenetben a megszorítások. Persze a frappáns körmondatból nem maradt ki a csak a navahó indiánok által dekódolható utalás a “növekedést elősegítő költségvetési konszolidációra”.
Az EUrologus azonban felbérelt egy kódfejtő rézbőrűt, aki szerint Rehn szavai ellenére világos: a spanyoloknak, portugáloknak, görögöknek és franciáknak hajlandó több időt adni Brüsszel, míg a belgákkal és az olaszokkal szemben elégtelen reformjaik nyomán kevéssé lesz elnéző Barroso törzsfőnök. Kérdés, hogy az új gazdaságpolitikai mantra hogyan befolyásolja a magyar költségvetési számok megítélését. A Bizottság május 29-én tesz javaslatot az európai pénzügyminisztereknek, így például hogy Magyarország szabadulhat-e a túlzottdeficit-eljárás alól, vagy továbbra sem tartja meggyőzőnek a magyar kormány erőfeszítéseit.
Mindenesetere jobb lesz megkeresni azt a bizonyos békepipát!
Aki nem szeret hosszú interjúkat olvasni, annak röviden összefoglaljuk Schöpflin György, a Fidesz EP képviselőjének mondandóját. (Vigyázat, az összefoglaló az interjúalany által kárhoztatott összes sajtóhibát tartalmazza, a gúny és a kritikus gondolkodás eszközével kétségbe vonja az elhangzottakat! Ha Ön Schöpflin György, vagy a Fidesz fanatikus híve azonnal fejezze be az olvasást, és térjen vissza a Magyar Nemzet honlapjára!)
Amikor Brüsszel, ami egyenlő az európai baloldallal, amiben benne vannak a liberálisok, a zöldek, meg néha pár baloldali jobboldali is, köztük Barroso és Reding (a Néppárt nagyon változatos) támadja a magyarokat, Magyarországot, a Fideszt, akkor az alkalmanként fél százalék a Jobbiknak.
A nemzetközi sajtóban megjelenő, a Fideszt bíráló cikkekre azt a kifejezést használjuk, hogy magyarellenes. Nem Fidesz-ellenes, hanem ma-gyar-el-le-nes.
A médiában, pláne a baloldali médiában kizárt a véleménykülönbség lehetősége. Az újságírók egyszerűen lusták. Lusták, mert elhiszik azt, ami más forrásokban is megjelenik, illetve átveszik kollégáik véleményét, ahelyett, hogy újra és újra, szakadatlan kitartással kérdezgetnék a Fidesz képviselőit arról, hogy mit gondoljanak.
Ugyanígy, ha valaki leírja azt, hogy a Fideszt kizárhatják a Néppártból, mert egy forrása azt mondja neki, hogy kizárhatják a Néppártból, az hagyta magát félrevezetni. Hiszen valójában nem is mondták neki, legalábbis nem a Fidesz, akkor pedig nem is igaz.
Egyébként is a Néppártból még senki nem zártak ki, csak Vojislav Kostunica pártját, azért, mert Európa-ellenes politikát folytatott (de nyugodjunk meg, az más helyzet volt).
Amikor európai bírálatok érik a Fideszt, az lehet, hogy jót tesz a párt támogatottságának, hiszen a támogatók között bőven akadnak euroszkeptikusok is. Ezért a téma része lesz a Fidesz kampányának. (Mellesleg ebben az egyben egyetértünk Schöpflin Györggyel.
Jogsértő volt az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) eljárása a Dalligate néven elhíresült ügyben. A testület eljárást vizsgáló felügyelőbizottsága szerint az OLAF az Európai Emberi Jogi Egyezményben foglaltak megsértésével hallgatta le a volt máltai biztos környezetében mozgó lobbisták, illetve az ügyben később tanúként kihallgatott személyek telefonbeszélgetéseit. Mindez abból a ma kiszivárgott jelentésből derül ki, amelyet eddig a felügyelőbizottság tagjain kívül kizárólag a Bizottság, az EP és a Tanács elnökei láttak. (Korábbi írásunk erről itt.)
A jelentés azt is megállapítja, hogy Giovanni Kessler, az OLAF főigazgatója gyakorlatilag kézi vezérléssel irányította a nyomozást. Személyesen részt vett több tanú kihallgatásán és a helyszíni szemléken. Ezt akár pozitívan is értékelhetnénk, csakhogy az ún. belső ellenőrzések alkalmával, amikor az OLAF az uniós intézményekben folytat vizsgálatot, a hivatal főigazgatója jogosult elbírálni az eljárási túlkapásokkal kapcsolatos panaszokat. Márpedig nehezen tekinthető úgy pártatlan panaszhatóságnak valaki, hogy maga is részt vesz a panasszal érintett eljárásban.
Az eljárást időközben az OLAF-tól megöröklő máltai bíróságon is zajlanak az események. Az egyik vádlott, Gayle Kimberley, az ügyben érintett Swedish Match dohánygyár lobbistája vallomásában azt állította, hogy júniusban az OLAF nyomozói egyhuzamban hét órán át faggatták, majd a kihallgatáson jelen lévő Kessler ebédelni hívta őt. Az ebéd alatt egy asszisztens legépelte a kihallgatáson készült felvétel-részleteket, majd Kessler nyomást gyakorolt rá, hogy ezt aláírja, anélkül, hogy lehetőséget kapott volna a leírtak átnézésére. Az OLAF verziója szerint Kimberleynek volt ideje átnézni a vallomását, amelyet hónapokkal később egy ügyvédei jelenlétében tett második kihallgatáson megerősített.
Az egyre kuszábbá váló nyomozás könnyen az OLAF igazgatójának székébe kerülhet. Az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának befolyásos tagja, a Hivatal reformjáról épp jelentést készítő német Ingeborg Grassle már ki is jelentette: ha bebizonyosodnak a vádak, Kesslernek mennie kell. Márpedig ha Kessler bukik, és megkérdőjeleződik a John Dalli, korábbi egészségügyi biztos elmozdításához vezető eljárás, akkor az Európai Bizottság elnöke is kínos helyzetbe kerülhet. Barroso ugyanis az OLAF jelentésében foglaltakra alapozva tette ki a máltai biztost, anélkül, hogy annak érdemi lehetősége lett volna a vád és az ellene szóló (úgy tűnik gyenge lábakon álló) bizonyítékok megismerésére.
Bár mindenki hangsúlyozza, hogy nem Magyarországról szól a kezdeményezés, mégis valószínűleg Orbán Viktornak köszönheti az EU, ha egyszer lesz a jogállamiságot és az alapjogokat védő közösségi eljárás. Az EUrologus erre a következtetésre jutott az általános ügyek tanácsának mai, luxemburgi ülése után, ahol a “négyek levelének” nevezett kezdeményezést vitatták meg a miniszterek. A német, holland, finn és dán külügyminiszterek március elején küldtek levelet az Európai Bizottságnak, melyben egy olyan új mechanizmus kidolgozását kérték, ami uniós szinten védi a jogállamiságot és az alapjogokat. Amely erősebb a kötelezettségszegési eljárásoknál, de gyengébb a szavazati jog felfüggesztésével járó, atombombának is csúfolt hetes cikkelynél.
Az eredeti elképzelés még a bevethető szankciók között javasolta az uniós támogatások felfüggesztésének lehetőségét, de ebből mostanra a kezdeményező miniszterek visszavettek: szankciók bevezetését egyelőre nem szorgalmazzák. A választásokra készülő német külügyminiszter, Guido Westerwelle egyébként csalódottan vette tudomásul, hogy Viviane Reding, igazságügyi EU-biztos, Luxemburg oroszlánja, és Európa bulldogja/pitbullja nem jött lázba a német kezdeményezéstől. Szerinte szerződésmódosítás kell a dologhoz. Mi úgy véljük, hogy Reding nem szeretné, ha valaki elvenné tőle a “az európai jogállamiság védőszentje” szerepet, amit igyekszik magának megtartani. Így hiába a miniszterek általános támogatása, egyelőre semmi nem történik az ügyben, csak “napirenden” marad.
Kicsit komikussá vált a tanácskozást megelőző napokban az az összehangolt szóvivői (német, magyar, holland oldalról egyaránt hallható) mantra, hogy a kezdeményezés nem Magyarországról szól. Hogy mennyire nem, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy minden az EUrologus által látott, a témával foglalkozó dán és finn lap Orbán képével hozza az anyagot. „Nem irányul egyetlen tagállam ellen, de mindannyiunk érdekében van” - fogalmazott legdiplomatikusabban Frans Timmermans, holland külügyminiszter. S, hogy teljes legyen az összhang a magyar kormány támogatja a kezdeményezést, valószínűleg a “ne csak minket szívassanak” felkiáltással.