Zöld méreg? – a civilek szerint fel kellene számolni az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerét

„Számolja fel az európai széndioxid-kereskedelmi rendszert (ETS) az Európai Unió” - szólít fel közös nyilatkozatban hetvenöt zöld civil szervezet az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (ETS) reformjáról szóló európai parlamenti szavazás előtt. A zöldszervezetek szerint az ETS alkalmatlan az éghajlatváltozás elleni küzdelem céljainak elérésére, egész egyszerűen azért, mert nem csökkenti az EU széndioxid kibocsátását.

Az ETS lényege egy olyan gazdasági környezet kialakítása lenne, amelyben egyszerűen nem éri meg szennyezni, mert az azzal járó költségek meghaladják a környezetvédelmi beruházások árát. A rendszer ezt úgy érné el, hogy a káros anyagok kibocsátását a nagy ipari vállalatoknak ún. kvóták vásárlásával kellene fedezniük. Ha nő a gyár kibocsátása, még több kvótát kell venni, ha csökken, akkor a felesleget el lehet adni a piacon, amiből a környezetvédelmi beruházásokra költő vállalatoknak plusz bevétele származik. Papíron minden jól mutat, az ETS-t mégis rengeteg kritika érte már létrejötte óta. Ennek egyik oka, hogy a nagy kibocsátók túlnyomó többsége még mindig ingyen jut a kvóták zöméhez, ahelyett, hogy azokat megvásárolná. Ráadásul a gazdasági válság nyomán amúgy is elmarad az EU ipari kibocsátása a várakozásoktól, így jelentős kvóta-többlet jött létre a piacon. A szokásos hasonlatot megfordítva: fóka van, ameddig a szem ellát, az eszkimók pedig nem éhesek. A kvóták értéke a mélybe zuhant, az alacsony ár pedig egyáltalán nem ösztönöz zöld beruházásokra, és ezáltal a kibocsátás csökkentésére. A logikus megoldás a piacon található teljes kvótamennyiség jelentős csökkentése lenne. Ettől azonban óvakodnak az európai döntéshozók, mivel az érintett ipari vállalatok a termelés EU-n kívülre helyezésével, azaz munkahelyek megszüntetésével fenyegetnek.

A bírálatok másik oka, hogy az európai vállalatok a kibocsátás-csökkentési kötelezettségüket úgy is letudhatják, hogy fejlődő országokban hajtanak végre környezetvédelmi beruházásokat. Az európai költségek töredékéért elért kibocsátás-csökkentést a vállalatok jóváírhatják, és mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelem globális fellépést igényel, elvileg mindegy, hogy hol történik kibocsátás-csökkentés. A valóság azonban itt is felülírja az elméleti kereteket: a fejlődő országokban végrehajtott beruházások gazdasági, társadalmi és környezeti hatása jobb esetben megkérdőjelezhető, rosszabb esetben egyenesen káros. A Friends of the Earth szerint például az elmaradott térségekben végrehajtott projektekkel a nagyvállalatok felvásárolják termőföldet, rendszeres megsértik az emberi jogokat, lakóhelyük elhagyására kényszerítik a helyi közösségeket és általában káros hatással bírnak a helyi gazdasági és társadalmi folyamatokra.

A zöld szervezetek szerint a rendszer ezer sebből vérzik, és a számos politikai alku, gazdasági és egyéb érdek miatt gyakorlatilag javíthatatlan, ezért alternatív klímapolitika kidolgozására szólítják fel az Európai Uniót.