Miben téved Martin Schulz?

Frankenstein Európa – így jellemezte az európai intézményrendszer jelenlegi állapotát Martin Schulz egy, a hét elején rendezett konferencián. Schulz, aki jelenleg az Európai Parlament elnöke, és egyben az európai baloldal legesélyesebb bizottsági elnökjelöltje arról beszélt, hogy az európai intézményrendszer demokratikus legitimitáshiánnyal küzd.

Ennek legsúlyosabb tünete, hogy az Európai Bizottság az általa gyakorolt hatalom mellett nem eléggé elszámoltatható. Schulz szerint az elmúlt évtizedek során, ahogy az EU újabb és újabb hatásköröket vett át a tagállamoktól, úgy nőtt folyamatosan a Bizottság szabályozói hatalma. Ehhez azonban nem társultak megfelelő ellenőrzési jogosítványok. Ezeket az ellenőrzési jogosítványokat természetesen az Európai Parlamentnél szeretné látni, ami abból a szempontból nem meglepő, hogy ennek az intézménynek az elnöke, abból a szempontból pedig akár bátor politikai húzásnak is tekinthető, hogy a másik intézmény elnöke szeretne lenni.

Bár tudjuk, hogy divatos az EU demokrácia-deficitjére hivatkozni (amiben sok igazság is van), az EUrologus szerint a konkrét esetben még sincs igaza Schulznak. Az EP-nek ugyanis szinte ugyanolyan kiterjedt ellenőrzési joga van a Bizottság felett, mint például a Magyar Országgyűlésnek a kormány felett. Az Európai Bizottság elnökét a tagállamok jelölik, és személyét az EP hagyja jóvá, ahogy a Bizottság egészének összetételét is. A következő választáson a győztes európai pártszövetség elnökjelöltjéből lesz bizottsági elnök, ahogy egy nemzeti választáson a miniszterelnök-jelöltből miniszterelnök lesz. A biztosokat jóváhagyásuk előtt meghallgatják, szakmai felkészültségüket felmérik, előássák a szennyest a múltból (a bolgár biztos-jelölt így vérzett el 2009-ben). Arra is volt példa, hogy a parlament kikényszerítette a posztok átrendezését (a Barroso-1 csapatból a szélsőséges nézeteiről elhíresült olasz jelölt hazament, Kovács Lászlónak új tárcát osztottak). Ráadásul az EP bizalmatlansági indítványt kezdeményezhet a Bizottság elnöke ellen. Ennek kilátásba helyezésével buktatta meg a parlament 1999-ben a Santer-bizottságot.

Az EP jóval rövidebb pórázon tarthatja a Bizottságot, mint egy nemzeti parlament a kormányát. Gondoljunk bele például, hogy vajon mennyiben él az Alaptörvényben is rögzített kormány-ellenőrzési jogkörével a magyar parlament, amelyben a kormány kényelmes kétharmados többséget élvez. Az Európai Parlamentben a 7 frakció közül még a legnagyobb is közel 100 szavazatnyira van az abszolút többségtől, a kormánytöbbség tehát nem létező fogalom. Egy másik példát idézve: a mai napig nem került elő semmilyen bizonyíték arról, hogy a posztjáról lemondott máltai biztos, John Dalli egyáltalán tudott-e arról a korrupciós ügyről, amely miatt mennie kellett. Mégis, a gyanú felmerülését követően a pletykák szerint 2 órát kapott Barrosotól arra, hogy bejelentse saját lemondását, különben a Bizottság elnöke maga kezdeményezte volna felmentését. Próbáljuk meg felidézni azon magyar miniszterek sorát (pártállástól függetlenül), akik az elmúlt években a korrupció, vagy a hatalommal való visszaélés gyanúja miatt távoztak posztjukról… Nem könnyű ilyet találni, mert egyetlen ilyen alkalom volt, pedig ügyekben nem volt hiány. Ilyen alapokon állva különösen hiteltelen Brüsszelt Moszkvázni, vagy az EU demokráciahiányáról beszélni.

Pedig az utóbbi létező probléma, ennyiben igaza van Martin Schulznak. Csakhogy a megoldást máshol kell keresni. Az Európai Bizottság átláthatatlan, bürokratikus behemótként működik. A belső működése a külvilág számára rejtély, a választókkal folytatott kommunikációja siralmas, és a gazdasági válságra adott erőtlen válaszlépései miatt sokak bizalmát elvesztette (pedig viszonylagos tehetetlenségének oka épp a megfelelő döntési jogkörök hiánya volt). Az európai döntések a színfalak mögött születnek, kicentizett kompromisszumok eredményei. E kompromisszumok megkötésében az EP ugyanúgy részt vesz egyszerűen azért, mert egy ennyire kiegyensúlyozott politikai környezetben ezt máshogy nem lehetne csinálni.

Az EUrologus szerint ezért Schulznak inkább arról kellene beszélnie, hogyan tenné átláthatóbbá, érthetőbbé és érdekesebbé az EU legfontosabb intézményét. Hogyan érné el, hogy az emberek érdeklődjenek az iránt, mit kezd a Bizottság a ráruházott rendkívül jelentős hatalommal. Végül pedig arról, hogyan adna leadershipet Európának, mit tenne az európaiakat, köztük a magyarokat leginkább aggasztó problémák megoldásáért. Martin Schulz személyében hosszú idők óta az első olyan politikus tölthetné be az EU legfontosabb vezetői posztját, aki képes szót érteni az átlag európaival. Lehet, hogy egyszerűen azért, mert olyan figurának tűnik, akivel meg lehet inni egy sört (pedig absztinens). Ehhez viszont Schulznak a valódi, tartalmi kérdésekre kell értelmes válaszokat adnia. Ha ez sikerül, akkor a Bizottság legitimációjával kapcsolatos hangok is elcsendesednek majd.