Pongrácz Tiborné, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese az MNO-nak adott interjút. Számok, százalékok, statisztikák és azok olvasata közli a tényt: a társadalom elöregszik, és sehogysem születik több gyerek, a népességfogyást szinte lehetetlen megállítani. Fekete-fehér tények közé szorulva pedig ott jajgatnak a vélemények. A demográfus aggódik, és nemcsak egyszerű magyarázatot, keretet ad a számok értelmezéséhez, de alakítja gondolatainkat, világképünket is.

Hedonizmus

Valóban a hedonista szinglik korában élünk? A születésszám az élettársi kapcsolatban élők miatt nem alakul az “elvárásoknak” megfelelően? Veszélyről van szó valóban? (Elvárásokról a cikk szerint bizonyosan.) Először csak néhány gyerek nélküli pár volt, most meg már akárki láthatja, hová jutottunk. Élettársi kapcsolatban élők, gyereket nem nevelő párok, ti vagytok felelősek az ország, a nemzet romlásáért. A demográfus és a magyar társadalom is ítélkezik: "Hazánk kitűnik abban is, hogy a lakosság túlnyomó többsége (85%-a) »rossznak«, vagy »nagyon rossznak« tartja „a gyermektelen párok számának növekedését”.

A legnagyobb veszély a tudatos gyermektelenség

Látjuk, halljuk, érezzük, hogy mostanság a fiatal nők szülésre való presszionálása nagy népszerűségnek örvend. Szülesztenék a fiatal nőket. Időnként biológiai vagyonként vagyunk számon tartva, máskor a pofonok elől való kitérésre javasolják a gyerekvállalást, a legenyhébb esetben a fenti interjú soraihoz hasonló elejtett tüskés megjegyzéseket kapunk. Nem fáj nagyon, szinte észre sem vesszük. Ám pár lépés múlva már szúr, zavar. „Először azt hittük, »csak« a szülés halogatásáról van szó, de tévedtünk.” – mondja Pongráczné, és azt is kifejti mit gondol a hagyományos értékrendről. „Nagyon sokra tartottam a magyar társadalom tradicionális, család és gyermekközpontú értékrendjét még akkor is, amikor nagy volt az ellentét az értékrend és a demográfiai magatartás között. Reménykedtem, hogy amíg szilárd az értékrend, van mód korrigálni. De azt látom, hogy az értékrend is változik. …Ez pedig önmagában lehetetlenné teszi a népességcsökkenés megállítását.”

Gyermektelen nők

Ma 35–39 közötti nők 20 százalékának nincsen saját gyereke, ez tény. Pongráczné szerint (aki ha jól értjük, éppenhogy gyermekvállalásra biztatná a magyarokat) már bele se kezdjenek, hiszen „biológiai és egyéb okok miatt e korcsoportnak már nagy valószínűséggel már nem is lesz”. Ismét kibukkan a statisztika tisztasága mögül a vélemény, és ránk kiált: ha túl sokat vársz, lekésted, vége, ne is próbálkozz, veszélyes is, hát minek.

A kutatások szerint a magyar közvélemény szerint a nőknek 25 és 39 éves koruk között "illik" gyereket vállalniuk (ami egyébként európai összehasonlításban az egyik legszűkebb időkeret). Az átlagnő 28 évesnél idősebb éves első gyermeke világra hozatalakor, és ha diplomás, akkor szinte biztos, hogy harminc felett jár. A magyar nőknek alig tíz évük van arra, hogy az általános közvélekedésnek megfelelő időben világra hozzák gyermekeiket. Vajon segít-e a demográfiai folyamatok megfordításában, ha egy köztiszteletben álló, elismert tudós megerősíti ezt az általános vélekedést, és újra és újra elmondja, hogy 35 felett már szinte alig van esélye egy gyermektelen nőnek anyává lenni? Aki még nem így gondolta, vagy nem gondolt erre sehogy, most már tudja: itt a korlát, a ketyegő biológiai óra, tik-tak, hiába vagy “szülőképes korú”, neked sem lesz már családod, mert úgysem sikerül, mert már túl öreg vagy.

Biztosan szeretnénk, hogy ez a vélemény rögzüljön női és férfi a fejekben? Apropó férfiak. Értjük mi, hogy a demográfusok a termékenységet a nőkön mérik, nem a férfiakon, de mikor akárhogy is nézzük, a gyermeknemzéshez és -vállaláshoz is - ideális esetben - két fél kell. Mégis nagyon úgy hangzik, mintha a közvéleménnyel egyetértésben a demográfusok és politikusok újra és újra a nőkről mondanának ítéletet.

Szerintünk

Jó lenne olyan országban éli, ahol a közpénzből működő Népességtudományi Kutatóintézet igazgató-helyettese nem fogalmaz meg szubjektív értékítéleteket az állampolgárok életvitele kapcsán. Jó lenne, ha közéleti szereplőink elfogadnák végre, hogy így élünk. Erre tart Magyarország, erre tart a világ: egyre kevesebben fognak házasodni, és egyre később alapítanak családot a fiatalok, és bizony egyre többen nem terveznek gyermeket, ez van. Ez nem jó vagy rossz, hanem egy adott helyzet, amit a kormányzatnak és a kormányzat által pénzelt kutatóknak nem megítélni kell, hanem megérteni. A magyar fiatalok szeretnének családot, és a többségük házasságban szeretne élni. Szeretnének dolgozni, boldogulni, egy kiszámítható világban élni, megélni.

Amit biztosan nem akarnak az az, hogy ítélkezzenek felettük, hedonistának, halogatóknak, társadalom által sajnálatos módon tolerált élettársi kapcsolatban élőknek és felelőtlennek tartsák őket, az ajtón kopogtató demográfiai katasztrófa felelőseinek.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?