Az ENSZ legutóbbi jelentése nemrégiben azt jósolta, hogy ezt valamikor november 15-én érjük el.

Tavaly 0,1 százalékkal, 1929-ben 0,6 százalékkal lettek többen az amerikaiak.

A miskolci Szelim is 3 perces hátrányt gyűjtött össze hozzá képest.

Valamivel többen születtek, de sokkal többen haltak meg.

Ázsia növekedése pedig lelassul, a század végére alig néhány százmillióval élnek majd csak többen ott, mint Afrikában.

Lányok között pedig a leggyakoribb név a Hanna volt.

Közben alig született több gyerek. Viszont elkezdtek házasodni a magyarok.

Az unokákat örömmel etető, kényeztető nagyik segítsége aranyat ér. Úgy tűnik, ez szó szerint ősrégi igazság.

A törvényi szabályozás sok tekintetben ellehetetleníti a gyermekre vágyó meddő párok próbálkozásait. Kis hazánk úttörő törvényeivel minden, csak nem korrekt a kérdésben.

A 2011-es brit népszámlálási adatok szerint a magyar állampolgárságú bevándorló nők lelkesebben szültek odakint, mint az itthonmaradtak.

Az a helyzet ebben az ügyben is, mint Magyarországon szinte minden kapcsán, ami nőket érint: nem tartunk sehova, sőt, kissé romlik is a helyzet: a társadalmi különbségek óriásiak, és egyáltalán nem csökkennek, a világ meg eközben elmegy mellettünk.

8000 évvel ezelőtt valami furcsa dolog történt: egyszer csak úgy alakult az élet, hogy míg a nők szinte mindegyikének született gyereke, addig a férfiak közül jóval kevesebbnek, világszerte csak minden tizenhetediknek.

Nem fogjuk teleszülni a Kárpát-medencét. Ha akarnánk, se tudnánk.

Egy háromgyerekes szülő, vagy egy negyvenedik évét is betöltött ember nyilván képtelen arra, hogy megítélje, akar-e még gyereket.

Csodás híreket kaptunk! A sikertörténet folytatódik! Vagy mégsem?