Az unokáik körül segítő nagymamák nem csak tovább élnek, de nekik köszönhető a nagycsaládos életforma sikeressége, sőt, még a monogámia is.

Az amerikai antropológus, Kristen Hawkes nevéhez köthető az úgynevezett nagymama-elmélet. E szerint az elképzelés szerint a gyűjtögető, halászó-vadászó őskori társadalmakban

azok a családok lettek népesebbek, ahol a gyerekszülésre már nem képes nők hosszú életűek voltak, és segítettek az unokák körül. Így a lányaik hamarabb abbahagyhatták a szoptatást, gyakrabban szültek, mint azok a társaik, ahol a férfi távollétében minden otthoni feladat az egy darab anya nyakába szakadt.

Egyedül ellátni több kisgyereket nem könnyű, különösen, ha az élelem java részének előteremtése is a te feladatod. Nem kérdés, a nők teherbírása akkor sem volt sokkal jobb, és a házimunka, a gyűjtögetés mellett nem volt könnyű sok kisgyerekre felügyelni. Ha veszély volt, nehéz volt egy felnőttnek több kisgyereket kimenekíteni. Ebben is tudtak segíteni azok a nők, akik nem épp a saját gyermekeikkel és háztartásukkal foglalatoskodtak.

A jelenség az állatvilágban sem ismeretlen, a fejlettebb, közösségben élő emlősök, mint például az elefántok körében egyáltalán nem szokatlan, hogy a fiatal, már termékeny nőstények még nem nevelnek saját utódokat, hanem kivárnak, és segítenek az idősebb nőstényeknek ellátni a kicsinyeiket. Ugyanígy tesznek a már nem termékeny, idősebb nőstények is. Így egy-egy kiselefánt életesélyei sokkal, de sokkal jobbak, mintha a csordában minden nőstény a saját utódjának etetésével és védelmezésével lenne elfoglalva.

De hogy jön ide a monogámia?

Hawkes legújabb, nemrég publikált, és a Washington Postban is szemlézett szerint azokban a családokban, ahol besegített a még fitt nagymama, sokkal több gyereket voltak képesek nem csak világra hozni, de sikerrel felnevelni is a nők.

A nagycsalád sikeresebbé vált az egy férfi-egy nő-gyerek(ek) leosztásnál.

Így a férfi igazából nem volt érdekelt abban, hogy más nőknek is gyereket nemzzen. Elég embert próbáló feladat volt élelemmel ellátni az otthoniakat.

Fun fact: ez csak a lányos anyákra igaz, a kutatások szerint az anyós gyakori jelenléte a fia családjában kifejezetten negatívan befolyásolta a kisunoka túlélési esélyeit. Talán nektek is ismerős lehet az ok: a fiús anyák sokszor úgy gondolják, a menyük lecserélhető, az ő kisfiuk jobbat is talál magának. Ellenben a lányos anyák klimax utáni hosszú, és egészségben eltöltött élete, úgy tűnik, maga volt a főnyeremény.

Nekünk úgy tűnik, nem is változott olyan sokat a világ az alatt a pár ezer év alatt.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?