• 57 millió eurót fizetett érte a Barcelona.
• A csapat balszárnyát kell erősítenie.
• Kérdés, hogy elfogadja-e a mellékszerepet Messi mögött, és hajlandó lesz-e keményen dolgozni.
• Az utóbbi húsz évben egyetlen brazil csatár sem tudott tartósan világklasszis lenni európai csapatban.

Neymar magához képest visszafogott frizurával sétált ki a Camp Nou gyepére hétfőn este fél hétkor, és először is megnyugtatta a miatta összegyűlt, körülbelül 50 000 Barcelona-drukkert, hogy Messinek jött segíteni abban, hogy továbbra is az argentin lehessen a világ legjobbja. Az okosan, de azért elég átlátszóan megtervezett PR-fogásnak kellene megnyugtatnia a katalánokat, hogy minden rendben lesz, és megérte 57 millió eurót kiadni egy egyelőre még csak Brazíliában bizonyító játékosért. Az igazság azonban az, hogy sem a Neymarban hívők, de sem a benne kételkedők nem tudják, hogy mire lesz jó a brazil Barcelonában.

A 2012/13-as szezonban a Barcelona nemcsak megszűnt a világ legjobb csapata lenni, hanem szinte minden komoly ellenfél ellen elbukott. A Bajnokok Ligája elődöntőjében úgy kikaptak a Bayern Münchentől, ahogy ezen a szinten soha, senki. Évek óta először nemcsak elvesztették a Real Madrid-elleni meccseket, hanem némelyiken megalázóan alárendelt szerepet is játszottak. A BL-negyeddöntőben pedig csak vért izzadva sikerült továbbjutniuk a PSG ellen. A megnyert spanyol bajnokság ellenére az idei szezon kudarc volt Barcelonában, elsősorban azért, mert a mutatott játék a szezon második felében már lehangolóan görcsös, kiszámítható és eredménytelen volt. Egy ilyen csapatnak pedig sürgős változtatásra és vérfrissítésre van szüksége.

Barcelonában először is azért döntöttek úgy, hogy Neymarral próbálják megváltoztatni a csapatot, mert a brazilnál nincs jobb, vagy legalábbis ígéretesebb játékos a piacon. Cristiano Ronaldo a Real Madridban játszik, a többek meg már úgyis a Barçában. Neymar megvásárlásánál sokkal nagyobb rizikó lett volna elküldeni Tito Vilanovát, eldobni Cruyff és Guardiola örökségét, és valami egészen radikális újítással próbálkozni. Így legfeljebb a brazil játékos karrierje megy a levesbe, nem egy komplett, annyira azért még nem rossz csapat.

Bár Neymar szerződtetése kevésbé radikális megoldás, mint egy új edző lett volna, barcelonai léptékkel azért ez is komoly elhatározás. Amióta Pep Guardiola 2008 leült a kispadra, csak olyan játékosokat szerződtettek Barcelonában, akikre egy konkrét pozícióban már eleve szükség volt. Így volt ez minden esetben Csigrinszkijtől David Villáig, az egyetlen kivétel az a Zlatan Ibrahimovics, akinek a feladata a csapat támadójátékának megújítása lett volna. Most Neymar is hasonló feladatot kap, mint a Barcelonában végül megbukó svéd: felrázni és új megoldásokat kínálni.

Hogy Neymar miért választotta a Barcelonát, miközben máshol - Madridban vagy Manchesterben - több pénzt is kereshetett volna, arra minden megbízható forrás először a 2011-es klubvilágbajnokság döntőjét említi. Azon a meccsen a Barcelona nemcsak 4:0-ra verte a Santost, hanem a Guardiola-korszak leglehengerlőbb teljesítményét nyújtotta, az azóta méltán legendássá vált 1-3-7-0 felállásban, a hét középpályással nagyon közel kerülve a focipályán elképzelhető tökéletességhez. Neymar állítólag azóta szeretne Barcelonában játszani.

Van azonban még egy szempont, ami befolyásolhatta a brazil csatár döntését, aki tényleg oda szerződhetett volna Európában, ahova csak akar. Gyakran említett tény, hogy az utóbbi húsz évben Európában klasszissá vált brazilok, Romario, Ronaldo, Rivaldo és Ronaldinho mind egy kisebb csapatban kezdték a kontinensen, és csak a bemelegítés után szerződtek egy igazi nagyhoz. Az egyetlen kivétel Kaká, aki 21 éves korában egyből a Milanba ment, de sokkal gyakoribbak az olyan esetek, mint Pato vagy Robinho, akik gyorsan belefulladtak a mélyvízbe.

Ma viszont már nem olyan a futballpiac, hogy egy Neymar-kaliberű klasszis egy Deportivo La Coruñában vagy egy PSV Eindhovenben kezdje megszokni az európai viszonyokat, mint tette az annak idején Rivaldo és Romario. Neymar csak a legnagyobbak közül választhatott, hiszen csak ezeknek van hozzá elegendő pénze. és ezen a mezőnyön belül egy európai karrierre vágyó dél-amerikai sztárnak a Barcelona felel meg a legjobban. Az utóbbi években csak a katalánok - és a Neymarhoz nem elég gazdag német klubok - csináltak ígéretes zsenikből befutott világklasszisokat, Így egy fiatal játékos egyszerűen jobb kezekben van Barcelonában, mint Madridban, Milánóban vagy Manchesterben.

Neymarnak meg kell újítania a Barcelona játékát, de szerencséjére az már nagyjából ki van találva, hogy mit kell tennie. A Guardiola alatt kifejlesztett, a Santos elleni meccsen tökélyre vitt játék Tito Vilanova alatt már változni kezdett, és sokkal vertikálisabb, gyorsabb, türelmetlenebb lett. Ez csak részben volt tudatos döntés, a váltás oka volt a Guardiola-féle Barcelona alapkövének, Xavinak elöregedése is. Minden idők talán legjobb irányítója fiatalabb már nem lesz, így a játékstílus módosítása, a végleges változtatás elkerülhetetlen. Ebben lesz kulcsszerepe Neymarnak.

Ahhoz, hogy ez a ráosztott feladatot jól el tudja látni, a brazilnak nagyon máshogy kell majd játszania, mint otthon. Az Európába igazoló dél-amerikaiakkal kapcsolatban gyakori vád, hogy nem bírják a kemény, fegyelmezett védőket, de ilyet csak az mond, aki még nem látott argentin védőket keményen fegyelmezettnek lenni. Az igazi problémát inkább az jelenti, hogy Dél-Amerikában nyoma sincs annak a taktikai szigornak, ami Európában még középcsapatoknál is kötelező. 90 percen át kell tökéletesen végrehajtani az előre maghatározott feladatot - ez még a relatíve szabadon mozgó Messi esetében is így van, és pláne így lesz Neymarnál.

A brazilnak elsősorban meg kell tanulnia fegyelmezettnek lenni, hogy fegyelmezetten tudjon feladatot végrehajtani. Amihez olyan türelemre lesz szüksége, aminek még nyomát sem mutatta eddigi karrierje során. Ha ehhez lesz elég önfegyelme, egyáltalán nem kizárt, hogy tényleg olyan meghatározó balszélső/baloldali csatár legyen belőle, mint amilyennek Barcelonában szánják.

A Messi-Dani Alves együttműködés kezdete óta a Barcelona jobbszárnya jóval erősebb volt, mint a bal. Az utóbbi egy évben azonban a súlypont áttevődött balra: Messi szabadon mozog középen, visszahúzott középcsatárként, Alves fénye megkopott, baloldalra pedig érkezett az elnyűhetetlen Jordi Alba. Szeptembertől a Barcelona balszárnya nagyjából Jordi Alba-Iniesta-Neymar lesz, aminél papíron erősebbet elképzelni lehetetlen.

Xavi fokozatos kiválásával, a Barcelona játékának alapköve egyre inkább Iniesta lesz. Az ő szerepét megkönnyítheti, ha előtte és mögötte is egy-egy világklasszis köti le az ellenfél figyelmét. De ehhez a feladathoz Neymarnak megint túl kell nőnie eddigi önmagán, fegyelmezetten kell letámadnia, és főleg jóval kevesebb labdát kell elvesztenie. Még felületes Youtube-válogatásokon is feltűnő, hogy a brazil ugyan lábbal és fejben egyaránt villámgyors, de cselei jelentős része sikertelen, és végződik gyámolatlan passzokkal vagy sima szereléssel az ellenfél védőjétől. Barcelonában Neymarnak sürgősen meg kell tanulnia kevesebb labdát veszítenie, amikor pedig mégis megtörténik a baj, azonnal letámadnia. Ez a Cruyff-Guardiola-Vilanova féle csapat játékának alapja, és ezen még egy brazil zseni sem változtathat.

Neymarnak azt is el kell majd fogadnia, hogy bármekkora sztár ő, Barcelonában nem az övé lesz a főszerep, és a Brazílában Pelé óta szimbolikus jelentőségű 10-es mez. Hiába erőltette a szerződtetését maga Sandro Rosell elnök, és hiába szponzorálja ugyanúgy a Nike, mint a csapatot (Messi ugye az Adidasnál van), amíg Messi él és mozog. nem valószínű, hogy bárki el tudja tőle venni a főszerepet. Neymar az utóbbi nyilatkozataiban nagyon szerényen és áhítattal beszélt az argentinról és úgy általában is a Barcelonáról, de hogy ez mennyire volt őszinte, majd csak a következő hónapokban fog kiderülni.

Sajnos a már említett, Európában is befutó brazil klasszisok példája sem sok jóval kecsegtet. A fenti négyesből még leginkább Rivaldóról mondható el, hogy a lehetőségeihez mérten kifutotta magát, de ebből a kvartettből eleve ő rendelkezett a legszerényebb képességekkel. Ronaldo sérülései miatt nem futott be olyan karriert, amilyenre kivételes képességei predesztinálták. Ronaldinho két évig volt a csúcson Barcelonában, és már 27 éves korában teljesen kiégett focistának tűnt. Romario csak két szezont játszott Barcelonában, de a másodikban, a 94-es vébé után, csapattársa, Hriszto Szojcskov szerint sem tette magát igazán oda a klubban.

Hiába volt Romario zseniális csatár, barcelonai edzőjének, Cruyffnak nem volt könnyű eredményeket elérnie vele. A holland önéletrajza szerint a brazil minden olyan meccs után, amin legalább két gólt rúgott, extra szabadnapokat követelt, hogy legyen ideje hazarepülni és élvezni a riói éjszakát. Volt olyan meccs, amelyen az első húsz percben teljesítette a feladatot, majd a partvonalnál követelte Cruyfftól, hogy cserélje le, mert indul a gépe. Amit Neymarról eddig tudunk, az alapján tőle sem áll távol az ilyen hozzáállás, és ez nem sok jót ígér.

Neymar nemrég azt nyilatkozta, hogy az ellenfél védőinek lehajtott fejjel kellene őt megtapsolniuk egy-egy kötény vagy esernyőcsel után. Ez a szemlélet nem sok jóra fog vezetni Európában, és az is kizárt, hogy az ellenfél megalázására a pályán tett kísérleteit akár a Camp Nou közönsége is eltűrné, nemhogy más stadionoké. Neymar provokált már tömegverekedést, és buktatott meg edzőt, amikor 2010-ben Dorival Júnior a Santos kispadján azt képzelte, hogy a csapatból mással is rúgathat tizenegyest.

A Barcelona most 57 millió euró körüli összeget fizetett Neymarért. Ez annak fényben, hogy a brazilról lemaradó Real Madrid valószínűleg másfélszer-kétszer ennyit fog kiadni a szintén nem garantáltan sikerember Gareth Bale-ért, annyira nem sok. Ha viszont az üzlet nem jön be, Neymar minden idők legtúlértékeltebb játékosaként bukik meg, és talán magával rántja a most még válaszút előtt álló Barcelonát is.