Kifulladni látszik a Tobin adó néven emlegetett pénzügyi tranzakciós adó (FTT) terve, vagy csak a szabad piac szószólói mantrázzák önbeteljesítőnek szánt jóslatukat? - teszi fel a kérdést az EUrologus.

Múlt héten a Bloomberg, a Reuters és a Wall Street Journal is az uniós pénzügyi tranzakciós adóról szóló minisztertanácsi tárgyalások zátonyra futásáról írtak. Mondhatnánk persze, hogy a piacok mindenhatóságát hirdető média örömmel és hangosan temeti a pénzpiaci spekulációnak gátat vetni igyekvő adónemet. A kép azonban ennél összetettebb, ráadásul az európai “belpolitika” is késlelteti a megállapodást.

Algirdas Semeta adóügyi biztos szerint természetes, hogy komoly viták zajlanak a tanács által első olvasatban tárgyalt EB-javaslatról, miközben szenzációhajhász médiabeszámolók egyáltalán nem tükrözik azt, ami jelenleg a pénzügyminiszterek közti tárgyalásokon zajlanak.

Az Európai Bizottság eredeti javaslata szerint 0,1 százalékos adót vetnének ki a részvények és kötvények kereskedelmére és 0,01 százalékos terhet a származtatott ügyletekre január 1-jétől. Az FTT-t eleve is csak 11 uniós országban vezetnének be, de közülük is már többen visszakoznának. Az új adónemből évi 35 milliárd eurónyi bevételt tervez beszedni az Európai Bizottság a pénzintézetektől és tőzsdei kereskedőktől. A bevétel a tagállamok büdzséjébe kerülne.

Az utóbbi napokban azonban több tagállam felől olyan hírek érkeztek, hogy csak a részvényekre kivetett adót támogatnák. Eközben Belgium és Ausztria kivonná az adó hatálya alól a nyugdíjalapokat. Németország pedig nem akar véleményt nyilvánítani a szeptemberi parlamenti választások előtt. Az olaszok alapvetően módosítanák a javaslatot, míg az amúgy a tárgyalásokban csak megfigyelőként részt vevő britek önmagukhoz hűen az Európai Bíróságra vitték a kérdést.

A tárgyalásokért felelős EU-biztos szerint az FTT létrehozásában a körön kívül álló britek is aktív és pozitív módon vesznek részt. A virtuális tárgyalóasztalnál persze ott ülnek a legnagyobb bankok képviselői is, mögöttük pedig az európai nagyvállalatok. A FTT ellen foglalt állást - kevésbé meglepő módon - például a Siemens német ipari konglomerátum és a Bayer gyógyszergyár. Érvelésük szerint több tíz millió eurónyi többlet adóterhet jelentene nekik a Tobin-adó, amely ráadásul csökkentené a foglalkoztatottaik számára fenntartott nyugdíjalapok hozamait is.

Németországban ugyanis, miközben Angela Merkel kancellár az uniós ötlet egyik nagy támogatója, addig a korábban az ötletet támogató szociáldemokrata párt több prominense kritikus hangot ütött a német bankokat és ipart féltve. Az adó mellékhatásaira figyelmeztetett a Bundesbank elnöke, Jens Weidmann is. Egy 24 német nagyvállalatot vizsgáló becslés szerint pedig, 600 és 1,5 milliárd euró közt többletadót jelentene számukra az adó bevezetése.

A Tobin-adó valódi rákfenéje azonban abban áll, hogy amíg nem vezetik be világszerte, fennáll a veszélye annak, hogy az érintett pénzpiaci ügyleteket egyszerűen az EU kívül kötik meg a tőzsdei kereskedők. Ezért is pártolja többek mellett a francia jegybankelnök, hogy a származtatott ügyleteket ne adóztassák meg, különben azok egyszerűen Európán kívül köttetnek a jövőben, mely a globalizált és virtualizált pénzpiacon nem nagy kihívás manapság.

Nem utolsó sorban itt van az államkötvények kérdése, melyeket több tagállam unszolása ellenére sem szeretne kihagyni az EB az adóztatás alól. Érvelésük szerint minél kevesebb kivételt akarnak, hogy minél hatékonyabb legyen az FTT. Erre rímel, hogy a Bundesbank egyik igazgatósági tagja, Andreas Dombret szerint a terv keresztbe tehet a globális likviditás javító intézkedéseknek.

Az európai Tobin-adó meccse tehát messze nem lejátszott, 2013. őszén vélhetően sokat hallunk róla. Akárhogy is, az ötlet szimbolikus jelentősége talán a remélt adóbevételeket is felülmúlja, hiszen ezzel az EUrologus szerint egy határozott lépést tenne Európa egy igazságosabb jövedelemeloszlás felé.