Például ezért nem kapott Nobel-díjat sem, pedig a jelöltek között volt 1936-ban. Azért utcát még kaphat.

Így ítélt a bizottság:

20-as számú jelölt: Tormay Cécile. Nagyszerű személyiségét, amely lehetővé tette, hogy a jelenkori Magyarország egyik központi alakjává válhasson, külön kiemeli a szakértői vélemény. Művészetében méltányolható az esztétikai minőség, hiányzik azonban az emberteremtő fantázia, és így legmélyebb gondolatiságú művéből, középkori történelmi regényéből hiányzik a meggyőzés ereje.

Hosszabb elemzést írt Henrik Schück bizottsági tag is, aki arról értekezett miért nem jár a díj a magyar jelöltnek:

Megértem, hogy nagyon szép gesztus lenne megjutalmazni a magyar írónőt, Tormay Cecile-t, akiről azt tartják, hogy nagyon rokonszenves, nemes lelkű és jelentős személyiség, és aki egy olyan kicsi, elnyomott nemzethez tartozik, amelyre korábban irodalmi Nobel-díjjal még nem hívták fel a figyelmet. De Tormay írásai nem felelnek meg a követelményeknek. Nekem a legjobbnak A régi ház tűnik. De hasonló jó regényeket tömegével találni, és az Ősi küldött – még ha nem is befejezett véleményem szerint, úgyszólván gyenge. Egy történelmi regényben mégiscsak karaktereket festenek le, és itt egyáltalán nem található ilyesmi.

(Nyáry Krisztián fb)