A volt miniszterelnök 56-os szerepéről azt lehet biztosan tudni, hogy nem a forradalmárok oldalán állt. De hogy mennyire vett részt a forradalom leverésében, azt nem.

1956. október – 1957. június

Bátyja, Horn Géza a forradalom alatt tisztázatlan körülmények között meghalt, Horn szerint forradalmárok ölték meg. Ekkor, október 30-án született meg Anna nevű lánya.

Horn – aki 1954 óta az MDP tagja volt, és a Pénzügyminisztériumban dolgozott – azt állította, hogy 1956. október vége és november eleje között nemzetőr volt, majd belépett a megalakuló MSZMP-be. 1956. november és 1957. június között a „forradalmi karhatalmi őrszolgálatnál” volt, de 1989 után azt írta, hogy csak decembertől szolgált ott. Az árulkodó, hogy Horn 1957-ben megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, amit csak azok kaphattak meg, akik 56-ban nem tagadták meg az aktív fegyveres szolgálatot.

A Hunyadi-zászlóalj, amiben Horn volt, Germuska Pál történész szerint a megtorlás élcsapata volt. Horn az 1957 júniusáig tartó időszakáról azt írja, hogy először hídőr volt, aztán pályaudvarokon, köztereken, kocsmákban razziázott, és a végén a nyomozórészleghez került biztosítási feladatokra.

Ötven évvel később

Ötven évvel később a Die Weltnek így magyarázta a körülményeket:

„A körülmények rosszak voltak. A felkeléssel együtt sok bűnöző került szabadlábra, akik veszélyeztették a biztonságot. Én a pufajkás osztagban (Steppenjackenbrigade) a törvényes rendet védtem. Először is szeretném világossá tenni, hogy 1956 nem a kommunizmus elleni harc volt. A felkelők sem akarták eltörölni azt. Ezt manapság gyakran helytelenül ábrázolják. Német származású munkásgyerek vagyok. Apám az ellenállásban harcolt a nácik ellen, a kommunizmusért, és ezért ölték meg. Nyomorúságos helyzetben éltünk. A kommunizmus akkoriban segített, hogy normális életet élhessünk. De ez ma már a múlt.”

2007-ben Gyurcsány Ferenc előterjesztésére „külügyminiszterként és a miniszterelnökként az ország érdekében végzett tevékenységéért” Horn Gyulát a 75. születésnapján ki akarták tüntetni. Sólyom László államfő ezt aggályosnak tartotta, ezért alkotmányértelmezést kért az Alkotmánybíróságtól, majd erre hivatkozva nem tüntette ki. (Ahogy Mádl Ferenc sem öt évvel korábban.) A születésnapi ünnepségen volt Horn Gyula utolsó nyilvános szereplése is, amin a beszéde közben Gyurcsány Ferenc odament, és levezette a színpadról.