...de még mindig nem elég.

A gazdasági válságot követően néhány európai országban jelentősen megnőtt az egyéni vállalkozók, illetve a néhány főt foglalkoztató mikro-vállalkozások száma. Ez öröm az ürömben, hiszen a felmérések szerint az európaiak vállalkozó kedve messze elmarad az amerikaitól, sőt még a hivatalosan kommunista Kínáétól is.

Fiatal vállalkozók. Forrás: iSky

Vállalkozó alatt persze nem a klasszikus magyar sztereotípiák megtestesítőjét kell érteni, bár

a kevés haj és a sportos testalkat nem kizáró ok.

Az OECD és az EU statisztikai hivatala készített felmérés inkább arra kereste a választ, hogy mitől van kevesebb sikeres kisvállalkozás az öreg kontinensen, mint máshol, és mi az oka annak, hogy csak elvétve találni olyan sikersztorikat Európában, amiből a Szilikon-völgyben minden hétre kettő jut. A tanulmány szerint ez alapvetően öt okra vezethető vissza: kultúra, oktatás, megbecsültség, kockázat, pénz. Vegyük ezeket sorra!

Bár Magyarországról gyakran mondják, hogy a vállalkozók országa, és európai összehasonlításban

nálunk tényleg magas az egyéni vállalkozók és a kisvállalatok aránya

, ebből mégsem lett hatalmas gazdasági növekedés. Ennek oka, hogy hasonlóan sok más európai országhoz a vállalkozást nem egy ötlet megvalósításának szándéka, hanem az adócsökkentés szándéka vezérli. Az adóoptimalizációval önmagában még nem lenne gond, de sokszor teljesen hiányzik a vállalkozások mögül az ötlet, amely fellendíthetné, sikeressé és gazdaságilag önállóvá tehetné a céget és gazdáját. Az Egyesült Államokban és a dél-kelet-ázsiai országokban ezzel szemben akkor vállalkoznak az emberek, ha van egy jó ötletük, és úgy gondolják, hogy azt környezetükben ők tudják a legjobban megvalósítani.

Egyéni vállalkozók aránya a foglalkoztatottakhoz képest. Forrás:Eurostat

Komoly hiányosságok vannak az oktatás terén is.

Az európai oktatási rendszer gyengén teljesít a vállalkozáshoz szükséges tudás átadásában és képességek kifejlesztésében, bár ezen a téren az utóbbi időben sok helyen változtattak. Írországban például megtanítják a középiskolásokat az adóbevallásra, arra, hogyan kell céget alapítani, aki elakad, az kitől kérhet segítséget, milyen módon lehet finanszírozni a vállalkozásokat. Nagy-Britanniában olyan rendezvényekkel igyekeznek felpezsdíteni a fiatalok vállalkozó kedvét, mint a Campus Party, ami tulajdonképpen egy geek fesztivál sok befektetővel, és azzal a céllal, hogy összehozza a tehetséges fiatal vállalkozókat a tehetséges fiatal vállalkozókra vadászó pénzeszsákokkal.

Aztán itt van a megbecsültség kérdése. A vállalkozó jelenség lejáratódását különösebben nem kell fejtegetni a magyar közönségnek, és az európai felmérés tanulsága szerint ez más közép-európai országokban is létezik. Persze ezen is lehet változtatni:

San Franciscoban nincsen menőbb annál, ha valaki sikeres entrepreneur.

A kockázatok elemzésekor a legnagyobb különbség a csődbe menetel következményei kapcsán látható. Ha egy amerikai, vagy brit vállalkozás csődbe megy, akkor az pár héten belül lezárható, a társaság vagyonát pikk-pakk szétdobják a hitelezők között, ha valaki csalt azt megbüntetik, ha nem, akkor kezdheti újra.

A vállalkozás lényege ugyanis a kockázatvállalás

amiben benne van a bukás lehetősége is. Az élet azonban megy tovább, és ha ezer vállalkozásból csak egy lesz Google, Facebook, vagy éppen Európában Skype, Spotify, SalesForce és Angry Birds, akkor már megérte.

Végül a pénz… a válság óta kevesebb van belőle, és az európai kontinensen amúgy is kevés a kockázati tőke-befektető, aki hajlandó kisebb összegeket nagyon nagy kockázattal befektetni abban reménykedve, hogy ha fellendül a vállalkozás, akkor rettenetesen meggazdagodik (egy példa arra, hogy kell ezt csinálni).

A több pénz azonban csak akkor segít, ha az előbb említett négy területen sikerül pozitiv változást elérni.

Azt, hogy Magyarország hol áll ebben a versenyben nehéz megítélni. Vannak nemzetközi mércével is jelentősnek mondható sikertörténetek, mint a Prezi, vagy a Kürt, de ezen cégek létezése inkább csoda számba megy a hazai környezetben. Mindenestre az EUrologus repesne a boldogságtól, ha egyszer egy magyar politikus a pálinkafőzés, a disznóvágás és a főtér felavatása között valahogy időt szakítana erre a területre is.