• Hadi Bence Arran mamája magyar, apja iraki, ő magyar-angol kettős állampolgár.
• Építésznek tanul, de közben tartalékos a brit Királyi Légierőnél (RAF).
• Megkapta a Duke of Edinburgh Award arany fokozatát.
• Angliában született, de minden nyarat Magyarországon tölt.

Mikor tanultál meg magyarul?

A mamám mindig magyarul beszélt velem, lehet, hogy előbb tanultam meg, mint az angolt, pedig Londonban éltünk. Fontos volt neki, hogy megtanuljam, emlékszem, hogy például magyar meséket olvasott esténként. A Vukot meg a Süsüt például imádtam.

Mennyi időt töltesz itthon?

Minden nyáron Magyarországra jövök legalább egy hónapra. Eleve úgy szervezem az éltemet, hogy ez mindig beleférjen. Az össze ismerősöm tudja, hogy az augusztus az nekem Magyarország.

Mikor voltál először?

A mama már születésem után mindig elhozott. Sok időt töltöttem a Balatonnál, nagyszülőknél. Kiskoromban Somogyban táboroztam sokat. Egy gyereknek Anglia és Magyarország nagyon más.

Miben?

Szerintem itt [Magyarországon] valahogy sokkal inkább szabadjára engedik a gyerekeket. Minden nap egy új kaland volt. A természet is sokkal érintetlenebb. Otthon sokkal szervezettebb minden.

Azért van annak előnye is...

Persze. Egy kamasznak több lehetősége van Angliában. Ha tanulni akar például, meg több a szabadidős lehetőség is. De ettől még Magyarország nekem nagyon jót tett. Ha lehetne, minden angol gyereknek kötelezővé tenném, hogy évente eltöltsön Magyarországon legalább egy hónapot, hogy lássa, hogy más világ is van, mint az ottani környezete.

A Duke of Edinburgh Award micsoda, és hogy kaptad meg?

Ez egy program, amit még Fülöp herceg indított 1956-ban. Nekem arról szól, hogy az embernek mindig képeznie kell magát, új dolgokat tanulnia, és lehetőségei szerint minél többet visszaadnia a közösségnek, amiben él. 14 éves korban lehet csatlakozni. Az első szint, vagy fokozat, az leginkább túrázásról szól. Meg kell tanulni tájékozódni, sátrat állítani, meg úgy egyáltalán az embernek ellátnia magát a természetben. Később kell önkénteskedni. Egyre több dolgot kell csinálni, és így lehet elérni az arany fokozatot. Ahhoz például az Alpokban volt egy elég komoly túra. Most már én viszem túrázni azokat, aki csak most kapcsolódnak be a programba.

Kitüntettek a Buckingham-palotában...

A Buckhingam palota kb. csak a turistáknak van. Az átadás a St, James palotában volt, az a királyi család "hivatalos" rezidenciája. Oda nem mehet be akárki, szóval ez nagy megtiszteltetés volt.

A légierőhöz miért léptél be tartalékosnak?

Azt már nagyon kicsi koromban tudtam, hogy szeretnék megtanulni repülni. Ez hihetetlen szabadságérzés. Amikor a levegőben vagyok, én folyton mosolygok.

Azért repülőt vezetni nem csak a légierőnél lehet megtanulni...

Szerintem nagy dolog, ha valaki szolgálhatja a hazáját. Hadseregre szükség van, mert minden országnak vannak ellenségei, és valakinek meg kell védenie az embereket.

Hogy kerültél be a légierőhöz?

Én az EMUAS  (East Midlands Universities Air Squadron) nevű alakulatnál vagyok, ez kifejezetten olyan tartalékos egysége, ahol egyetemisták szolgálnak. Először is feltétel, hogy az embernek jó tanulmányi eredménye legyen, 4-es 5-ös átlag. Ezután van egy három körös felvételi rendszer. Ebben van beszélgetés, egészségügyi vizsgálat, állóképességi teszt. Az utolsó kör a légierő alkalmassági vizsgája. Ez maga is több tesztből áll. Számítógéppel mérik, hogy mennyire jó valakinek a szem-kéz koordinációja, van egy memória teszt, matek és azt is figyelik, hogy ki mennyire dolgozok jól stresszhelyzetben. Ez az utolsó kör a leghúzósabb, nagyon sokan esnek ki itt. Amúgy a "rendes" RAF felvételi is ugyanez.

De miért csak tartalékosként szolgálsz?

Még nem döntöttem el, hogy mi lesz az egyetem után, lehet hogy akkor beállok az RAF-be. Azért ez nem könnyű döntés nekem. Az édesapám iraki, 11 unokatestvérem él Bagdadban. Sokat gondolkozom rajta, hogy mi lenne, ha a Közel-Keleten kéne szolgálnom. Anglia a hazám, és szerintem a brit hadsereg nagyon jó munkát végez mindenhol. Mások, mint az amerikaiak. Ezzel együtt egy ilyen döntést nem lehet félvállról meghozni.

Az iraki rokonaiddal tartod a kapcsolatot?

Sajnos nem igazán, 3 éve beszéltem velük utoljára. Az édesapám nem igazán szeretett Irakról mesélni. Annyit tudok, hogy őket közvetlenül nem érintette a háború, vagy abban az értelemben, hogy nem sérültek meg, vagy ilyesmi. De persze még mindig káosz van ott. Az iskolák alig működnek, nincsenek állások. Sok helyen gyakorlatilag polgárháború van. Nagyon szeretnék egyszer eljutni oda, de most nem lehet. Sajnos nem tudok sokat arról a kultúráról, ezen is változtatni kéne.

Volt abból valaha problémád, hogy "félig" arab származású vagy?

Mindig tartottam tőle, hogy lesz, és most is eszembe jut néha, de soha, egy alkalommal nem merült ez fel negatívumként. Sem a légierőnél, sem máshol.

Az egyetemen mit tanulsz?

Építészetet. Ez is legalább akkora szerelmem lett, mint a repülés.

Az építészeten belül mivel szeretnél foglalkozni?

Ami nagyon érdekel, az az, hogy egy épület hogyan illeszkedik be a környezetébe. Hogyan fogja használni a közösség, akinek készült, akik a közelében élnek.

Gondoltál rá, hogy hosszabb ideig Magyarországon élj?

Nagyon sokat gondolkozom ezen.Szeretnék minél többet visszaadni Magyarországnak, mert nagyon sokat kaptam itt.

Mi csinálnál?

Hát elkezdtem tervezni egy nagyobb projektet. Arra gondoltam, hogy létre lehet hozni Magyarországon, valahol a Balaton közelében egy ifjúsági központot. Ide a magyar gyerekek jöhetnének ingyen, egyfajta "ösztöndíjjal". Aki jól tanul, vagy valamiben jól teljesít. Erre onnan lenne pénz, hogy a gyerekek másik fele Nyugat-Európából jönne, és ők fizetnének. Itt megismerhetnék egymás kultúráját, ami szerintem minden résztvevőnek nagyon jót tenne. Persze ez csak álmodozás most, de engem leköt, és ha csak egy kis részét meg tudnám csinálni, már az is nagy dolog lenne. Ja, és lenne a központ mellett egy repülős iskola is. Mert bármit is csinálok, vagy tervezgetek, a repülésről nem tudok lemondani.