A 100. Tour de France végre Armstrong-mentes

Kevés rangos sportesemény van, amely már eljutott a 100. kiadásához. Amelyik igen, az a jubileumot önmaga ünneplésére használja – az először 1903-ban megrendezett, de a világháborúk miatt több évet kihagyó Tour de France viszont ezt nem engedheti meg magának. A századik francia kerékpáros körverseny nem az ünneplésről fog szólni, hanem a reményről, hogy a lassan két évtizede folyamatosan tartó botrányok után most már végre minden rendben lesz a világ legtöbb helyszíni nézőt vonzó sporteseményén.

Le dopage

  • Ezt ne olvassa el, aki már unja a témát, és csak a szép érdekli.
  • Armstrongot és sleppjét mostanra sikerült kiradírozni a Tour történelméből.
  • A bringa ma a legmocskosabb sport, annyi a doppingeset.
  • A bringa ma a legtisztább sport, annyi az ellenőrzés.

A szombaton Korzika szigetén kezdődő 100. Tour de France lesz nagyon sok idő után az első Lance Armstrong-mentes Tour de France. Az amerikait, aki 2013 januárjában végre beismerte a szinte mindenki által ismert tényt, hogy doppingolt, mostanra sikerült teljesen kitörölni a legrangosabb kerékpárverseny történetéből. Az eredetileg általa 1999-2005 között nyert hét Tourt gyakorlatilag kiradírozták a történelemkönyvekből. Nemcsak őt, hanem a dobogó többi, szintén vegyileg felturbózott helyezettjét is kihúzták, és a helyüket sóval hintették be.

Contadornak mindig van miért magyarázkodnia. REUTERS/Benoit Tessier

A francia álláspont szerint szeretett versenyük 2013-ban végre kiszabadul Armstrong és a körülötte zajló cirkusz, az amerikai sleppje, jogászai és marketingesei békylójából, és újra a sporté lehet a főszerep. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Az utóbbi húsz évben jó esetben három-négy olyan Tour volt, amelynek győztesei nem doppingoltak, még ha mindegyiket nem is sikerült a sport közeléből elzavarni. Az idei Giro d’Italián is voltak lebukások, az utóbbi napok legnagyobbat durranó híre az volt, hogy Laurent Jalabert, az utóbbi másfél évtized legnépszerűbb francia kerékpárosa, aki ma tévékommentátorként dolgozik, versenyzőként maga is élt tiltott szerekkel.

Jalabert ügye nagyon fontos a kerékpársport és a Tour de France jövője szempontjából, és nem azért, mert egy újabb legenda bukott le. Az ötszörös Tour-győztes, kémiából szintén jól képzett Bernard Hinault Jalabert lebukása után arról beszélt, hogy “meg akarják ölni a Tourt”. Ez így túlzás, abban viszont valószínűleg igaza van, hogy valahol meg kell húzni a határt, mert mostanra az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben a közvélemény a bringát a világ legmocskosabb sportjának tartja, sok szempontból éppen hogy a legtisztább.

Jalabert azért bukott le, mert az 1998-as Touron lefagyasztott vérmintákból most sikerült csak kimutatni az akkor még kimutathatatlan teljesítménynövelő szert, az EPO-t. És nem csak az övéből, hamarosan nyilvános lesz a jelentés, amely a többi pozitív minta tulajdonosát nevezi meg. Ami egyfelől dicséretes, hiszen a csalókkal éreztetni kell, hogy nem csaphatják be örökké a világot, ugyanakkor rendkívül idegesítő, hogy szegény biciklistákat azért tartja a közvélemény a sportvilág legmocskosabb bűnözőinek, mert náluk sokkal szigorúbbak a doppingellenőrzések, mint számos másik sportágban.

A kilencvenes évek olyan meghatározó sportolói, mint az atléta Linford Christie vagy az úszónő Inge de Bruijn körül állandóan ott lebegett a doppingvád, mégsem kell attól tartaniuk, hogy bárki megbolygatná a múltat. Armstrong győzelmeit elvették, az NDK-s sportolónők világcsúcsai viszont érinthetetlenek. A csalókat nem szabad védeni, de ha a kerékpársportban nem húznak egy vonalat, és mondják azt, hogy a múltat nem bolygatják tovább, cserébe viszont vasszigor következik, még sokáig nagyon nehéz lesz felhőtelenül végigélvezni egy Tour de France-t.

Az útvonal

  • A legfontosabb szakaszok, amelyekért érdemes ellógni melóból.
  • Idén bátran újítottak a szervezők, az útvonal nagyon látványos.
  • A hegyes szakaszok sokkal fontosabbnak tűnnek, mint az időmérők.

De élvezni azért így is lehet. A 100. Tourt a szervezők kifejezetten látványosra tervezték, és az utóbbi évek konzervatív vonalvezetése után magukhoz képest drámaiakat újítottak. Nekik nincs szükségük arra, hogy eszetlenül meredek hágókkal tegyék látványosabbá a versenyt, mint a Giro és a Vuelta szervezői, hiszen ide úgyis eljönnek a legjobbak, és úgyis lesz elég tévénéző, de 2013-ban nem ők lesznek a hibásak, ha nem lesznek látványos szakaszok.

REUTERS/Eric Gaillard

Hat magashegyi szakasz lesz, ezek közül négy emelkedőn végződik. A két legikonikusabb francia emelkedőt, a kopasz Mont Ventoux-t és az Alpe d’Huez 21 hajtűkanyarját is meg kell mászni. Az utóbbit kétszer is. Lesz egy csapatonkénti időméréses szakasz, és két egyenkénti, de ezt a Tourt biztosan nem nyerheti meg olyan bringás, aki csak ezeken spíler, de nem jó a hegyekben.

Vegyük végig, hogy mely szakaszokat kötelező megnézni, mikor kell délután irodai munkát mímelve, suttyomban illegális internetes közvetítéseket lesni.

3. szakasz, július 1. hétfő

tour3

A keskeny és kanyargós korzikai utakon rendezett szakasz nyilván nem fogja eldönteni, ki nyeri a Tourt, de ha az esélyesek közül valaki nem figyel, egy eséssel vagy peches leszakadással itt már el lehet veszíteni a versenyt. Az emelkedők nem nehezek, de számtalan szökevény fog próbálkozni, és ha valakinek itt sikerül megszereznie a sárga trikót, jó ideig megtarthathja. Thomas Voecklernek pont az ilyen szakasz való, de ha nem ő, akkor a többi francia kamikaze fog nagyon hajtani.

4. szakasz, július 2., kedd

tour4

Ahhoz, hogy egy csapatonkénti időmérő futamon nagy különbségek legyenek, 25 kilométer túl rövid. Viszont nagyon szépen fognak kinézni az együtt tekerő csapatok a nizzai városképben. A szakasz, amit leginkább esztétikai okokból érdemes megnézni.

8. szakasz, július 6., szombat

tour8

A négy hegyi befutóból ez a legkönnyebb, de ezen a szakaszon már sokakról ki fog derülni, hogy nem csak a Tourt nem nyerik meg, de az első tíz közelébe sem kerülnek. Ha a Pireneusokban nagyon meleg van – és erre megvan minden esély – sokan még annál is jobban fejre fognak állni, mint emberibb időben.

9. szakasz, július 7., vasárnap

tour9

Bár nem emelkedő a vége, a két pireneusi szakasz közül ez a keményebb. És valószínűleg ez lesz a látványosabb is, nemcsak a versenyzők miatt, hanem mert a Baszkföldhöz legközelebb eső szakasz mindig narancssárga Euskaltel-színekbe öltözött őrültek ezreit vonzza.

11. szakasz, július 10., szerda

tour11

A két, szinte egyforma hosszúságú egyenkénti időmérő közül az első tűnik egyszerűbbnek. De mivel az útvonala végig a tengerpart közelében vezet, az esetleges szél sokat nehezíthet rajta. A száraz lábbal csak apálykor megközelíthető Mont-Saint-Michelnek köszönhetően egészen biztosan ez lesz az idei Tour leglátványosabb szakasza.

15. szakasz, július 14, vasárnap

tour15

Sokat elmond a 2013-as Tour de France-ról, hogy a vasárnapra eső, francia nemzeti ünnep napjára rakott, legendás hegyi befutó még így sem tud a verseny legjobban várt szakasza lenni. Mindennek a tetejébe ez egyben a három hét leghosszabb szakasza is, ami garantálja, hogy már a Mont Ventoux lábánál is hulla fáradt lesz a mezőny. A nap, amikor végleg eldől, hogy ki az a 3-4 bringás, akinek van esélye a végső győzelemre.

17. szakasz, július 17., szerda

tour17

A második egyenkénti időmérés. Az folyamatosan kanyargó, emelkedő-lejtő útvonal olyan nehéz, hogy nem is az időmérő-specialistáknak kedvez, hanem bárkinek, aki az esélyesek közül a legjobb formában van.

18. szakasz, július 18., csütörtök

tour18

A Tour szervezői nem erőltették meg magukat, hogy minden korábbinál keményebb emelkedőkre zavarják fel 2013-ban a mezőnyt. Egyszerűen fogták a régi jó Alpe d’Huezt, és kétszer is berakták ugyanarra a szakaszra. A kettő közötti lejtőre már többen panaszkodtak azzal, hogy életveszélyes, így az sem lesz eseménytelen.

19. szakasz, július 19., péntek

tour19

Az idei Tour egyértelműen legnehezebb szakasza, még úgy is, hogy a befutó nem magaslaton van. Csak az ronthatja el, ha az előző nap után az esélyesek legalább a szakasz első felére fegyverszünetet kötnek, de akkor meg a szakaszgyőzelemért hajtók tehetik látványossá. A célban már tudni fogjuk, ki nyeri meg az idei Tourt.

20. szakasz, július 20., szombat

tour-20

Rövid szakasz brutális befejezéssel. A dobogóért helyezkedő versenyzők csapatai az első pillanattól kezdve taktikázni és támadni fognak, hogy a Tour utolsó emelkedőjén a csapatfőnökök lejátszák egymás közt a lejátszandót. Úgy tűnik, a szervezők végre elfogadták, hogy egy három hetes körverseny akkor igazán jó, ha hegy van a végén, nem időmérés, és ezzel csak egyet lehet érteni.

A sárga

  • Chris Froome olyan toronymagas esélyes, amilyen már rég volt.
  • Megint duplázhat a Sky a dobogó tetején - pedig Wiggins nem is indul.
  • Jók a spanyolok, és egy kolumbiai is odaférhet.

Induráin és Armstrong egyeduralma óta nem volt Tour, ami ilyen toronymagas favorittal indult volna. Csak azért nem lehet azt mondani, hogy Chris Froome csak elveszítheti a versenyt, mert ilyet egy három hetes verseny esetében nem lehet mondani. Itt nem elég tökéletes formában lenni, a végső győzelemhez kell egy kis szerencse is, vagy legalább a pech kerülje el az embert. De ettől függetlenül Froome toronymagas esélyes, minden fogadóirodánál az ő győzelme fizet a legkevesebbet.

Froome akcióban. REUTERS/Eric Gaillard

A kenyai születésű angol valószínűleg már a 2012-es Tourt is megnyerhette volna, ám akkor még alázatosan, viszonylag keveset morogva dolgozott csapat- és honfitársának, a végső győztes Bradley Wigginsnek. Wiggins idén sérülés miatt nem indul, így szabad a pálya a 28 éves, tehát a legjobb bringáskorban lévő Froome előtt. Ő Wigginsnél talán hangyányival gyengébb az időmérőkön, viszont amint emelkedik a terep, sokkal jobb. Ráadásul nem unalmas tempóbringás, hanem robbanékony, mindig támadó alkat, így a szórakozást csak az ronthatja el, ha saját ereje helyett bivalyerős csapatára, a Sky-ra támaszkodik a hegyi szakaszokon. És csak akkor vállalja be ő maga a támadást, amikor már muszáj.

A többiek minden bizonnyal csak akkor kerülhetnek a sárga trikó közelébe, ha Froome-nak peche van, elesik, vagy kiderül, hogy idén túl korán lendült csúcsformába. Ebben az esetben viszont végig izgalmas Tourunk lehet, mivel a Froome mögötti mezőny nagyon sűrűnek és nagyon kiszámíthatatlannak tűnik.

A legnagyobb rejtély a kétszeres Tour-győztes (illetve háromszoros, csak a 2010-est doppingvétségért elvették tőle) Alberto Contador. A spanyol tavaly visszatérhetett eltiltásából, és ősszel meg is nyerte a Vueltát. Idén viszont még semmit nem mutatott, és a pszichológiai nyomás is nagy rajta: a franciák utálják, mint varjú a rohadt tököt, és a mezőnyben is sokan gondolják azt, hogy ő még ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek teljesen el kellene takarodnia a kerékpársport közeléből. Lehet, hogy még egy jó formában lévő Froome-ot is meg tud szorítani, de az is, hogy a dobogó közelében sem lesz, hiába fekszik neki egy ilyen hegyes útvonal.

Richie Porte és a fenyegető Sky. REUTERS/Eric Gaillard

A katalán Joaquím “Purito” Rodriguez 2012-ben a Girón és a Vueltán is a dobogón végzett, idén pedig a Touron próbálkozik meg minimum ugyanezzel. 34 évesen ez talán az utolsó lehetősége. Richie Porte is esélyes dobogós helyezésre, és az sem lenne meglepő, ha a tavalyi Wiggins-Froome duó után a Sky idén a Froome-Porte párost juttatná az első két helyre Párizsban. Mellettük még mindenképpen meg kell említeni a kolumbiai Nairo Quintana-t, aki hazája bringásaival szemben nemcsak hegyen jó, hanem az időmérőkön sem veszít nevetségesen sok időt. Néhány gyengébb év után a kolumbiai kerékpársport idén megint nagyon jó, Rigoberto Urán második lett a Girón. A koldusszegény sorból származó, még csak 23 éves Quintanánál motivációból nem lesz hiány, de taktikailag még nem nőtt fel egy három hetes versenyhez.

Még Contadornál is nehezebb felmérni, hogy mire képes a Tour nagy öregjeiből álló trió. Cadel Evans 2011-ben a legöregebb bringás lett, aki 1945 óta Tourt tudott nyerni, idén viszont már 36 éves, ami még akkor is soknak tűnik, ha későn érő típus. Jellegzetesen bólogató stílusával biztosan keményen fog küzdeni a hegyeken, és kis szerencsével ott lehet a dobogón is. A még mindig csak 28 éves Andy Schleck szinte tinédzserkora óta indul a Touron, amit 2010-ben, Contador eltiltásának köszönhetően meg is nyert. Bátyja, Fränk doppingügye viszont az ő karrierjének sem tett jót, és szemben Evans-szal, ő mintha túl korán jutott volna karrierje csúcsára. Végül pedig ott van a spanyol Alejandro Valverde, aki két éves eltiltása után tavaly leszerepelt a Touron, a Vueltán viszont második tudott lenni. Ez az utolsó esélye bebizonyítani, hogy nem túl nagy falat neki a francia körverseny.

Zöld, pöttyös és a többi

  • Cavendish és Sagan nagyot küzdhetnek a pontversenyben.
  • A pöttyös trikó talán valamelyik összetett favorité lesz.
  • Nagyon kell egy balhémentes Tour.

Lehet, hogy a 2013-as Touron a sárga trikó sorsa az elejétől kezdve egyértelmű lesz, a pontverseny győztesének járó zöld mezért viszont két világklasszis indul nagyjából egyenlő eséllyel. Kettejük közül egyértelműen az angol Mark Cavendish a jobb sprinter, nem véletlenül nyert eddig 23 szakaszt a francia körversenyen. Tavaly viszont nem az övé lett a zöld trikó, hanem a mezőnysprintben valamivel gyengébb, a hegyeket viszont sokkal jobban bíró szlovák Peter Sagan-é. Kettejük közt valószínűleg az fog dönteni, hogy melyik csapat, Cavendish Omega Pharmája vagy Sagan Cannondale-je dolgozik-e jobban a zöld trikóért.

A legjobb hegymászónak járó pöttyös trikóra idén lehet, hogy hiába pályáznak a szokásos franciák, elsősorban Thomas Voeckler és Pierre Rolland. Ha egy három hetes versenyen ilyen sok és ilyen fontos a hegy, a legjobbak nem engedhetik meg maguknak, hogy ezeken ne legyenek elől, így jó eséllyel ők gyűjtik a hágókon a legtöbb pontot.

REUTERS/Jean-Paul Pelissier

A szabad kártyával induló francia kiscsapatok közül valamelyik biztosan kitermel egy új nemzeti hőst, aki persze az összetettben nem viszi semmire. Lesz legalább két meglepetésember az első tízben, akik sem ennek a cikknek, sem senki másnak nem jutnak előzetesen az eszébe. És nagyon-nagyon jó lenne, ha idén végre nem lenne balhé a Touron. Akárki áll Párizsban a dobogó tetején sárga trikóban, legyen méltó győztes, és ne kelljen tőle elvenni a címét se novemberben, se soha. A Tournak, a kerékpársportnak és a sport rajogóinak egyaránt elég nagy szüksége lenne erre. A 100. Tour de France-on talán van is erre esély.

(Az egyes szakaszok profiljának képei a letour.fr hivatalos honlapról származnak)

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.