• A brazilok még a Bayern Münchennél is jobban verték meg Xavit és Iniestát.
• 90 perc kellett az önbizalom visszaszerzéséhez, ha jövőre nem a házigazdák nyerik a vébét, mindenki kudarcról beszél majd.
• 2014-ben négy fantasztikus csapat küzd a vébéért, ilyen rég nem volt.
• A spanyolokot nagy hiba lenne most leírni, de kis kiigazítás elkerülhetetlen.

Belegondolni is abszurd, de a tegnapi Konföderációs Kupa-döntő előtt Brazília egyáltalán nem számított a jövő évi, éppen náluk rendezett világbajnokság favoritjának. És ezt nemcsak a világ gondolta így, hanem maguk a brazilok is, akik egyre pesszimistábban figyelték az utolsó két vébén még az elődöntőig sem jutó, az utóbbi években reménytelenül bukdácsoló válogatottukat. Most viszont kiderült, hogy a Maracanã felújítva is a Maracanã, Brazília pedig mindig Brazília marad.

Vasárnap este Rio de Janeiróban a brazilok annyira megverték Spanyolországot, amennyire csak lehet. És amennyire elképzelhetetlennek tűnt a meccs előtt. A brazilok minden egyes játékosa, a kapus Julio Cesartól kezdve Neymarig jobb volt spanyol kollégájánál, és csapatként is okosabbak, gyorsabbak, ügyesebbek, keményebbek és szerencsésebbek voltak. Lehetne azon lovagolni, hogy a spanyoloknak kicsit pechjük volt a korán bekapott első góllal, Pedro hatalmas helyzetével, amit David Luiz a gólvonalról mentett, és Sergio Ramos kihagyott tizenegyesével, de az a helyzet, hogy amikor ennyire hülyére vernek egy csapatot, nem túl elegáns a balszerencsére hivatkozni.

A brazilok lehengerlő győzelme annak fényében különösen meglepő volt, hogy előzetesen mindenki azt várta, eleve görcsbe rándult gyomorral futnak ki a pályára. Amikor elnyerték a 2014-es vébé rendezési jogát, Brazíliában sokan egészen komolyan beszéltek arról, hogy pályázni sem kellett volna, de hogy nem a Maracanãban rendezni a döntőt, az egészen biztos. Amióta az eddigi egyetlen brazíliai rendezésű vébén a házigazdák a világ akkor legnagyobb stadionjában elveszítették a vébét, azt sokan elátkozottnak tartják.

Ha izgultak is a meccs előtt brazilok, ebből a meccsen semmi sem látszott. Sőt, sokkal inkább a meglepően érett magabiztosság. Thiago Silva most már kétségtelenül a világ legjobb középhátvédje, Paulinho és Oscar kíméletlenül faragták a spanyolok egyetlen veszélyes játékosát, Iniestát, elől pedig Neymar nem dobálta magát, mint a torna előző meccsein, hanem pokollá tette a vele éppen szembe kerülő spanyol védők, leginkább Arbeloa életét.

A torna előtt Brazíliában nem nagyon lehetett embert találni, aki bírta az alig fél éve, tűzoltónak kinevezett szövetségi kapitányt, Luiz Felipe Scolarit. Hiába nyerte meg a válogatott az ő vezetésével a 2002-es vébét, a brazil drukkerek elég gyorsan felejtenek, és az edzőnek most ugyanazt vágták a fejéhez, mint egy évtizede. Hogy rosszul válogat (Ronaldinhót, de még Ramirest is sokan követelték a keretbe), és hogy a csapat nem látszik elég szépen.

A vasárnapi döntő után viszont a 200 millió, magát szövetségi kapitánynak képzelő brazil talán ráébredt, miért nem ők ülnek a válogatott kispadján. Scolari keretéből lehet, hogy kimaradt néhány nagy öreg, de erősen kétséges, hogy Ronaldinho úgy hajtott volna, mint a Maracanãban pályán lévő 11, és egyébként sem lett volna szükség a sztárok bomlasztó hatására az öltözőben. Lehet, hogy most nem volt a pályán egy Garrincha vagy egy Zico sem, de ettől még a brazil csapat nagyon tetszetősen játszott.

Könnyű ezt a döntőt az idei BL-elődöntő második felvonásánaként értelmezni, hiszen a spanyolok hat Barcelona-játékossal kezdtek, és a végeredmény majdnem olyan megalázó lett, mint a Bayern München elleni találkozó. A német klub valószínűleg megverné ezt a brazil válogatottat, mégis talán ez volt a csúnyább vereség. A Bayern lassabban őrölte fel a Barcát, és kíméletlenül berúgta a helyzeteit, míg a brazilok az első perctől kezdve átgázoltak a spanyolokon, számtalan helyzetet elszórakoztak, és hátul sem játszottak teljesen hiba nélkül. Ők is Xavi és Iniesta megfojtásával győzték le a spanyolokat, és a néhány alattomos falt ellenére is valahogy sokkal felszabadultabban és látványosabban tették ezt, mint a gépiesebb Bayern.

Hogy ez a győzelem önbizalomnövelő hatású lesz Brazília számára, az nem kifejezés. Az ország nemcsak Scolarinak és a csapatnak bocsájtott meg, de egy kicsit a FIFA-nak is - ez utóbbi egyébként nagy hiba. A vébé főpróbája jól sikerült, és nemcsak azért, mert a hazai csapat nyert, hanem mert jó volt a rendezés, szépek a stadionok, és a felújított Maracanã hangulata is majdnem a régi, pedig most már csak alig 80 ezren férnek be az egykori 200 helyett. A következő egy évben szegény Scolarinak nem az lesz a legfőbb dolga, hogy megvédje saját magát és játékosait, hanem hogy valamit hűtsön az általános eufórián. Innentől kezdve a vébégyőzelmen kívül minden eredmény kudarc.

A jó brazil válogatott és a jó helyszín nagyon jó hír az egész futballvilágnak. Dél-Amerikában vébét utoljára 1978-ban rendeztek, és azt még a legelvakultabb latingyűlölők is kénytelenek elismerni, hogy a kontinens sokat adott a futballnak, és ahogy ott megélik a sportot, az valami egészen más. Egy jó hazai csapat csak dobni fog a hangulaton, és olyan is nagyon rég volt, hogy legalább négy világklasszis csapat küzdjön a végső győzelemért. Most negyedikként a brazilok is bekerültek a favoritoknak abba a csoportjába, ahol eddig csak Argentínával, Németországgal és Spanyolországgal számoltak.

A spanyolok ugyan belefutottak egy csúnya pofonba, ám azt hinni, hogy ezzel az utóbbi öt évben a világot letaroló válogatottnak vége, pont olyan naivitás, mint azt képzelni, hogy a 2014-es Bajnokok Ligája esélyesei közt nincs ott a Barcelona. Talán még jókor is jött ez a pofon, egy év elegendő lehet Vicente del Bosquénak arra, hogy végiggondolja, mit kell változtatnia a csapaton.

Nem lenne meglepő, ha Torres, David Villa, és a csapatból mindig kilógó Arbeloa többé nem kerülnének a spanyol keret közelébe. Helyére Martin Montoya, a Barcelona jobbhátvédje esélyes. Xavit még nem kell nyugdíjba küldeni, de az új spanyol középpályás-generációnak meg kell adni az esélyt a bizonyításra. A néhény hete spanyol győzelemmel zárult U21-es Eb sztárjai, a szintén barcelonai Thiago és a Real Madrid friss igazolása, Isco már bőven érettek a felnőtt válogatotthoz.

Milyen jó már egy évvel a focivébé előtt izgatottan esélyt latolgatni?