Az egyiptomi hadsereg már hétfőn, amikor 48 órás ultimátumot adott Mohamed Murszi elnöknek - illetve szó szerint a szembenálló politikai erőknek, de valójában mégiscsak az elnöknek -, már utalt rá, hogy kész forgatókönyve van a politikai átmenetre. És amikor szerdán, magyar idő szerint délután fél ötkor lejárt az ultimátum, valóban gyorsan munkának is látott.

Miközben a kairói Tahrír téren egybegyültek hangosan visszaszámoltak, a hadsereg vezérkara már az egyházi és ellenzéki vezetőkkel tárgyalt a hogyan továbbról. Fél hat körül elterjedt, hogy Murszit őrizetbe vették. Ezt akkor még senki sem erősítette meg, de éjjel már a Muzulmán Testvériség, Murszi iszlamista mozgalma is azt állította, hogy az addigra már csak volt elnök házi őrizetben van. Addigra Abdel-Fattah esz-Sziszi tábornok, aki amúgy Murszi hadügyminisztere is volt, már bejelentette, hogy Murszi nem elnök többé.

A helyzet több szempontból is sajátos és kényes:

• A hadsereg látványosan kerüli a látszatát, hogy átvette volna a hatalmat.
• Murszi leváltása után azonnal kinevezték ideiglenes elnöknek Aldi Mahmúdot, az alkotmánybíróság hétfőn kinevezett elnökét.
• Azt is megígérték, hogy hamarosan új elnökválasztást tartanak.
• A látszat fenntartása már csak azért is fontos, mert Obama megüzente, hogy ha puccs lesz, nem ad több pénzt a hadseregnek.
• Pedig a hadsereg gyakorlatilag az amerikaiak pénzén tartja fenn egész Egyiptomot behálózó rendszerét.
• Az sem túl megszokott, hogy a magukat demokratikusnak tartó erők egy puccsot ünnepeljenek.
• Pedig Egyiptomban most éppen ez történik.

Mohamed Mursziról könnyű rosszat mondani. Az ország gazdasága romokban, naponta megy el az áram, az elmúlt hetekben pedig már benzinből se volt elég. Az elnök mindeközben inkább azzal volt elfoglalva, hogy az ország alkotmányát saját politikai mozgalma igényeihez alakítsa. Például teljesen saját hatáskörbe vette a kormányzók kinevezését, Luxor élére például egy olyan fickót nevezett ki, aki szervezője volt a 62 halálos áldozatot követelő 1997-es luxori mészárlásnak.

És iszlamistaként nyilván volt benne némi hajlam a sáriajog bevezetésére. Ez a polgári ellenzéket és a hadsereget is zavarta, de az egyiptomiak tömegei nem ezért fordultak vele szembe. Az első úgy-ahogy szabad választásokon simán nyert a Muzulmán Testvériség, a második helyen pedig a náluk is szélsőségesebb, de igazi oppurtunistaként most Murszi ellen forduló szalafisták végeztek. A polgári pártok a kanyarban se voltak.

Így most az az érdekes helyzet állt elő, hogy a nyugatos erők, például Mohamed el-Baradei a hadseregre támaszkodva próbálja megreformálni az országot.

Ha nagyon pozitívumot akarunk találni abban, ami történik, az talán az, hogy Murszi hatalmát nagyon gyorsan és viszonylag vértelenül döntötték meg. A tömegtüntetések a múlt pénteken kezdődtek, szerdára pedig már meg is bukott az elnök. Igaz, ehhez kellett az is, hogy a hadsereg nagyon gyorsan a lázadás mellé álljon.

És ugyan a tüntetések több helyütt is összecsapásokká fajultak, amiben csak a puccs estéjén legalább 14-en életüket vesztették, a legrosszabb napon sem volt harmincnál több halott. Ez Egyiptomban nem számít rossz aránynak, 2012 februárjában egy focimeccsen haltak meg 79-en. Ebben meg annak volt szerepe, hogy a hadsereg mellett a rendőrség is viszonylag hamar a tüntetők mellé állt, így nem fordulhatott elő az, mint 2011 januárjában, a Mubarakot megbuktató 18 napos forradalom alatt.

És itt jönne az a rész, amikor megmondjuk, hogy mi lesz. De nem fogjuk. Mert nem tudjuk.

Korábban:

Puccs van Egyiptomban

Egyiptomban csak az a biztos, hogy Murszira nem tennék pénzt

Egyiptomban korántsem olyan vidám a helyzet