• Két magyar elment világot látni Ausztriába.
• Igazából a grazi technofesztiválra, az UAF-ra mentek, mert szeretik a DnB-t, és ott jó a felhozatal.
• Két éjszakáig bírták, kempingszomszédjaik kergették el őket.
• A legnagyobb problémájuk az volt, hogy az egyik magyar zsidó volt.
• A sztori vége viszont nem is annyira szomorú!

egy Heil Hitlerrel kezdődött

Írta levelében Klári, a 30 éves zsidó lány, aki barátjával két napot töltött a grazi Urban Art Forms (UAF), elektronikus zenékre specializálódott fesztiválon.

Maradtak volna tovább is, de a körülöttük sátrazó osztrák fiatalok ettől alaposan elvették a kedvüket. Szabályosan elmenekültek a fesztiválról, ahol hiába próbáltak segítséget kérni, nem foglalkoztak velük.

Csütörtökön érkeztek, és verték le a sátrukat, majd elmentek bulizni. Mikor hajnalban visszajöttek, konstatálták, hogy valaki összehányta a cipőiket, illetve a sátrukat. Mivel fáradtak voltak, és végülis egy fesztiválon vettek részt, nem foglakoztak a dologgal, bent viszont észrevették, hogy a fiú telefonja is össze van törve.

Valamivel később pedig hangosan róluk kezdtek el beszélni.

Ahogy feküdtünk tovább csendben, a barátom elkezdte figyelni a beszélgetést, és kis idő után konstatálta, hogy éppen ő a téma. Hosszasan ecsetelték, hogy milyen prolin nézünk ki, hogy biztos műveletlenek vagyunk, hogy tuti nincs pénzünk stb (...) Majd elkezdtek azon röhögni, hogy milyen vicces, hogy belehánytak a szandálomba és milyen büdös a sátor melletti kupac.

Valamennyire értettek németül, ezért Klári barátja kiment, és megpróbálta megkérni a srácokat, hogy fejezzék be, illetve ha már bevallották, letakaríthatnák a hányást is.

Ekkor telefonálgatni kezdtek és megjelentek a barátaik is, minden érkező a magyar pár sátrába való rúgással jelezte, hogy megjelent. Később Klárin volt a sor.

A nyakamon van egy elég jól látható héber tetoválás, a csípőmön pedig egy másik. Zsidó lány vagyok, ezt sosem titkoltam, de nem is tolakodom vele. (...) Ekkor kezdték meg a pocskondiázásomat, ami egy Heil HItlerrel kezdődött, és válogatott ocsmányságokkal folytatódott, kezdve azzal, hogy mennyire tipikusan zsidó külsőm van, folytatva azzal hogy ideje lenne egy kis gázt adni nekem is.

Ekkor döntöttek úgy, hogy felszedik a sátrukat, de mivel ekkor már tartottak attól, hogy súlyosabb attrocitás éri őket, megpróbáltak konzultálni egy biztonsági emberrel. Ám kiderült, egyik sem beszél angolul, majd nagy nehezen találtak egy szervezőnek kinéző embert,

aki szintén nem volt a helyzet magaslatán, de valamennyire felfogta amit mondtam, majd nevetve közölte hogy that's a problem! de a biztonságiak nem tudnak segíteni, a fesztivál szervezőjének a telefonszámát pedig nem adhatják meg.

Kláriékat egy infóponthoz küldték - kíséret nélkül, de oda már nem mertek elmenni, ugyanis végig követték őket a mellettük sátrazók és feltételezett ismerőseik. Többször be is szóltak nekik, hogy örülnek, hogy távozásra bírták őket.

Mivel féltek, hogy komolyabb atrocitás éri őket, ezért nem merték lefotózni a fiatalokat, és mivel több mint 20 ezren jelölték, hogy kilátogattak a fesztiválra, a bántalmazókat sem találták meg később a Facebookon.

Mélységesen csalódottak vagyunk, mert elég sok pénzt fizettünk azért, hogy három napig ott szórakozzunk, ehelyett majdhogynem nomád körülmények között töltött két nap után szó szerint elmenekültünk. (...)  Az hagyján, hogy az emberekben nem volt annyi jóérzés, hogy ezeket a neveletlen kölyköket megállítsák, de a hivatalos szervek sem álltak mellénk, minimálisan sem.

Kláriék eldöntötték, soha nem mennek Graz közelébe, a fesztivál szervezőjének, Christian Lakatosnak pedig levélben írták meg a történetüket. A levelet a hét elején postázták.

A lány - akinek egyébként nem Klári a neve - a 444-nek elmondta, amúgy egy internetes cégnél dolgozik értékesítési vezetőként. Szeretik a drum and bass-t, ezért nézték ki maguknak az UAF-fesztivált, ahol idén nagyon jók voltak a fellépők, bár maga a fesztivál elég drága és nagy a szemét.

Ausztriában, ahogy Európában általában, viszonylag elterjedtek a zsidókkal szembeni előítéletek. Egy 2012-es, amerikai szervezet által publikált friss kutatása szerint Ausztriában valamennyivel csökkent az elítéletesség a zsidókkal szemben, a klasszikus sztereotípiák többségét a lakosság 28%-a osztja. Ez több, mint Franciaországban (24) vagy Németországba (21), de kevesebb, mint Lengyelországban (48), Magyarországon (68) vagy Spanyolországban (53).

Az ügyben a 444 is írt levelet az UFA-nak, hátha tapasztaltak hasonló incidenst a fesztiválon idén vagy korábban, illetve mit tanácsolnak azoknak, akikkel hasonló eset történik meg.

---

És míg ezt a levelet fogalmaztam, Klári (aki valójában nem Klári), írt, hogy, képzeljem az UAF válaszolt a panaszlevélre.

Nem csak te, mi is el vagyunk képedve. Ez egyszerre sokkoló és frusztráló. Természetesen nem helyeseljük az ilyen viselkedést és nem is toleráljuk. Könnyű valakinek a hátizsákját átnézni, de a látogatók gondolataiba nem látunk bele.

Írták vissza az UAF szervezői, és a levélben a jövő évi fesztiválra felajánlottak Klárinak (aki nem Klári) és barátjának két darab VIP-jegyet.

Kláriék ettől sokkal nyugodtabbak lesznek, bár, hogy jövőre kilátogatnak-e az UAF-ra, még nem tudják.