Robert Gailbraith 2003-ban hagyta ott őfelsége királyi katonai rendőrségének különleges nyomozóit, hogy a privát szektorban dolgozzon. Végül úgy döntött, ír egy regényt a benyomásaiból. A Cuckoo's Calling című könyvvel megszületett Cormoran Strike karaktere, akit azokból a barátaiból épített fel, akik otthagyták a katonaságot és elkezdtek pénzt keresni a tudásukkal.

Tök jó sztori, csak kár, hogy egy szó sem igaz belőle. A brit Sunday Timesnak gyanús lett a titokzatos szerző és elkezdett nyomozni. Aztán kiderült, hogy Robert Gailbraith valójában egy elég híres szerző álneve. A könyvet ugyanis J. K. Rowling, a Harry Potter sorozat szerzője írta. A lapnak az lett gyanús, hogy Gailbraith ugyanazzal az ügynökkel, szerkesztővel és kiadóval dolgozott, mint Rowling.

Így bezzeg már veszik

Addig összesen ezerötszáz darabot adtak el a könyvből. Aztán a Sunday Times kijött a hírrel és elkezdték lekapkodni a polcokról. Azóta csak az Amazon.com-on 507 ezer százalékkal többet adtak el belőle, ami egészen elképesztő. Alig egy nap alatt listavezető lett a bestsellerek között.

Rowling azt mondta, hogy hihetetlenül felszabadító volt álnéven írni, és remélte, hogy kicsivel tovább tudja majd titokban tartani. Szerinte fantasztikus volt a hájp és az elvárások nélkül írni, ráadásul valódi visszajelzéseket is kapott a kiadótól.

A Harry Potterek után tavaly jelent meg Rowling első, felnőtteknek írt könyve, az Átmeneti üresedés. Vegyes volt a fogadtatása, bár kapott jó kritikákat, de számos Harry Potter-rajongó nem tudott váltani valami teljesen másra. Rowlingnak azért nem jött rosszul a mostani lebukás, mert az eddig szerényen fogyó krimi újabb része is elkészült már, jövőre kerül a boltokba.

És ha már a Harry Potter megkerülhetetlen vele kapcsolatban, nem véletlenül nem a teljes neve került fel annak idején a sorozat első darabjának borítójára sem, keresztneveiből csak a J. K. monogram, mert állítólag a férfi szerzők könyvei jobban fogynak.

Nyilván nem ő az első

Nem Rowling volt az egyébként az egyetlen, aki már híres szerzőként álnéven írt könyvet. Charlotte Bronte már 1850-ben leleplezte saját magát és a testvéreit, Emily-t és Annet, akikkel Curter, Ellis és Acton Bell álnéven írt. Nagyrészt azért, mert úgy érezték, hogy mint női szerzőket, előítéletekkel fogják őket kezelni. Pedig a saját gondolkodásukat nagyon nem tartották nőiesnek. Nem is volt az, hiszen mindenki, akinek Bellék elküldték a kéziratokat, azt gondolta, hogy férfiakról van szó.

Az egyik leghíresebb álneves szerző Mark Twain volt. Ő Samuel Langhorne Clemens néven írta meg a Hukleberry Finnt. De vannak olyanok is, akik eleve álnéven lettek híresek, mint George Orwell. Ő Eric Blair néven született és az egyik kedvenc folyójáról nevezte el magát.

De kapásból három lehetőséget adott meg a kiadónak. Ugyanilyen erővel most az orwelli helyett használhatnánk a milesi, vagy allwaysi mellékneveket is, mert Kenneth Miles, vagy H. Lewis Allways néven is megírhatta volna az 1984-et. Voltak persze nem valódi álnevek is. Jane Austin először csak A Lady néven adta ki a műveit.

Álnév témában a Könyvesblogon megjelent cikk is kitér Émile Ajar, az Előttem az élet szerzőjére. Ő valójában az a litván, zsidó származású francia Romain Gary (eredetileg Romain Kacew), aki olyan tökéletesre fejlesztette inkognitóját (Ajart a médiaszerepléseknél unokaöccse, Paul Pavlowitch „alakította”), hogy a legtekintélyesebb francia irodalmi elismerés, a Goncourt-díj történetében egyedülálló módon kétszer is elnyerte a díjat: először 1956-ban Gary néven a Les racines du ciel (Az ég gyökerei) című regényéért, majd 1975-ben Émile Ajarként az Előttem az életért. Pár évvel a „lebukás” előtt egy nizzai diáklány szakdolgozatában próbálta bizonyítani a két szerző azonosságát, de tanárai nem tudtak mit kezdeni az állítással. Gary más álneveket is használt, politikai krimijét például Shatan Bogat néven publikálta.

Mi van a magyarokkal?

De van olyan, hogy valakit a kiadó kér meg arra, hogy változtasson nevet. Alison Potter nemrég azt írta a Guardianban, hogy vele a kiadója közölte, hogy nem jó a neve, ezért a kereszt- és vezetékneve helyett is valami új kell. Így lett Ali Knight.

Itthon Esterházy Péter csak a Tizenhét hattyúk megjelenése után vallotta be, hogy Csokonai Lili valójában ő, Parti Nagy Lajos is bújt női szerző (Sárbogárdi Jolán) bőrébe. Maradva a krimiknél: marketingszempontból nyilván jobban csengenek az angol nevek, nem sorolnánk fel most rengeteg szerző között Lőrincz László összes álnevét sem, a nemrégiben elhunyt Tótisz András T. O. Teas néven írt bűnügyi regényeket. Az elképesztően termékeny Nemere István viszont szinte követhetetlen sok álnevet használt. Sőt, Rejtő Jenő maga is azért vette fel a P. Howard nevet, mert már akkor is úgy tartották, hogy jobban cseng az angol név. Rejtő (született Reich) első regényeit még Lavery néven írta, westernregényeit Gibson Laveryként szerezte. (Ha pedig valakit a XIX. századi magyar szerzők álnevei érdekelnek, az itt böngészhet kedvére.)

Tandori Dezső Nat Roid néven publikált, könnyen megoldható feladványként. Féltve őrzi inkognítóját a 2008-as Kék angyal című kötettel ismertté vált Centauri, és igencsak rejtélyes az egyik leghíresebb magyar álneves szerző, Kondor Vilmos, aki a Budapest noir sorozattal megírta az egyik legjobb magyar krimisorozatot. A valódi szerzőt nem ismerjük, de Kondor nem is ad élő interjúkat, és egyetlen öregkori kép érhető csak el róla. Akár még Simicska Lajos is lehet.