Így lett Harry Potterből elitkatona

Robert Gailbraith 2003-ban hagyta ott őfelsége királyi katonai rendőrségének különleges nyomozóit, hogy a privát szektorban dolgozzon. Végül úgy döntött, ír egy regényt a benyomásaiból. A Cuckoo's Calling című könyvvel megszületett Cormoran Strike karaktere, akit azokból a barátaiból épített fel, akik otthagyták a katonaságot és elkezdtek pénzt keresni a tudásukkal.

Tök jó sztori, csak kár, hogy egy szó sem igaz belőle. A brit Sunday Timesnak gyanús lett a titokzatos szerző és elkezdett nyomozni. Aztán kiderült, hogy Robert Gailbraith valójában egy elég híres szerző álneve. A könyvet ugyanis J. K. Rowling, a Harry Potter sorozat szerzője írta. A lapnak az lett gyanús, hogy Gailbraith ugyanazzal az ügynökkel, szerkesztővel és kiadóval dolgozott, mint Rowling.

Így bezzeg már veszik

Addig összesen ezerötszáz darabot adtak el a könyvből. Aztán a Sunday Times kijött a hírrel és elkezdték lekapkodni a polcokról. Azóta csak az Amazon.com-on 507 ezer százalékkal többet adtak el belőle, ami egészen elképesztő. Alig egy nap alatt listavezető lett a bestsellerek között.

Rowling azt mondta, hogy hihetetlenül felszabadító volt álnéven írni, és remélte, hogy kicsivel tovább tudja majd titokban tartani. Szerinte fantasztikus volt a hájp és az elvárások nélkül írni, ráadásul valódi visszajelzéseket is kapott a kiadótól.

A Harry Potterek után tavaly jelent meg Rowling első, felnőtteknek írt könyve, az Átmeneti üresedés. Vegyes volt a fogadtatása, bár kapott jó kritikákat, de számos Harry Potter-rajongó nem tudott váltani valami teljesen másra. Rowlingnak azért nem jött rosszul a mostani lebukás, mert az eddig szerényen fogyó krimi újabb része is elkészült már, jövőre kerül a boltokba.

És ha már a Harry Potter megkerülhetetlen vele kapcsolatban, nem véletlenül nem a teljes neve került fel annak idején a sorozat első darabjának borítójára sem, keresztneveiből csak a J. K. monogram, mert állítólag a férfi szerzők könyvei jobban fogynak.

Nyilván nem ő az első

Nem Rowling volt az egyébként az egyetlen, aki már híres szerzőként álnéven írt könyvet. Charlotte Bronte már 1850-ben leleplezte saját magát és a testvéreit, Emily-t és Annet, akikkel Curter, Ellis és Acton Bell álnéven írt. Nagyrészt azért, mert úgy érezték, hogy mint női szerzőket, előítéletekkel fogják őket kezelni. Pedig a saját gondolkodásukat nagyon nem tartották nőiesnek. Nem is volt az, hiszen mindenki, akinek Bellék elküldték a kéziratokat, azt gondolta, hogy férfiakról van szó.

Az egyik leghíresebb álneves szerző Mark Twain volt. Ő Samuel Langhorne Clemens néven írta meg a Hukleberry Finnt. De vannak olyanok is, akik eleve álnéven lettek híresek, mint George Orwell. Ő Eric Blair néven született és az egyik kedvenc folyójáról nevezte el magát.

De kapásból három lehetőséget adott meg a kiadónak. Ugyanilyen erővel most az orwelli helyett használhatnánk a milesi, vagy allwaysi mellékneveket is, mert Kenneth Miles, vagy H. Lewis Allways néven is megírhatta volna az 1984-et. Voltak persze nem valódi álnevek is. Jane Austin először csak A Lady néven adta ki a műveit.

Álnév témában a Könyvesblogon megjelent cikk is kitér Émile Ajar, az Előttem az élet szerzőjére. Ő valójában az a litván, zsidó származású francia Romain Gary (eredetileg Romain Kacew), aki olyan tökéletesre fejlesztette inkognitóját (Ajart a médiaszerepléseknél unokaöccse, Paul Pavlowitch „alakította”), hogy a legtekintélyesebb francia irodalmi elismerés, a Goncourt-díj történetében egyedülálló módon kétszer is elnyerte a díjat: először 1956-ban Gary néven a Les racines du ciel (Az ég gyökerei) című regényéért, majd 1975-ben Émile Ajarként az Előttem az életért. Pár évvel a „lebukás” előtt egy nizzai diáklány szakdolgozatában próbálta bizonyítani a két szerző azonosságát, de tanárai nem tudtak mit kezdeni az állítással. Gary más álneveket is használt, politikai krimijét például Shatan Bogat néven publikálta.

Mi van a magyarokkal?

De van olyan, hogy valakit a kiadó kér meg arra, hogy változtasson nevet. Alison Potter nemrég azt írta a Guardianban, hogy vele a kiadója közölte, hogy nem jó a neve, ezért a kereszt- és vezetékneve helyett is valami új kell. Így lett Ali Knight.

Itthon Esterházy Péter csak a Tizenhét hattyúk megjelenése után vallotta be, hogy Csokonai Lili valójában ő, Parti Nagy Lajos is bújt női szerző (Sárbogárdi Jolán) bőrébe. Maradva a krimiknél: marketingszempontból nyilván jobban csengenek az angol nevek, nem sorolnánk fel most rengeteg szerző között Lőrincz László összes álnevét sem, a nemrégiben elhunyt Tótisz András T. O. Teas néven írt bűnügyi regényeket. Az elképesztően termékeny Nemere István viszont szinte követhetetlen sok álnevet használt. Sőt, Rejtő Jenő maga is azért vette fel a P. Howard nevet, mert már akkor is úgy tartották, hogy jobban cseng az angol név. Rejtő (született Reich) első regényeit még Lavery néven írta, westernregényeit Gibson Laveryként szerezte. (Ha pedig valakit a XIX. századi magyar szerzők álnevei érdekelnek, az itt böngészhet kedvére.)

Tandori Dezső Nat Roid néven publikált, könnyen megoldható feladványként. Féltve őrzi inkognítóját a 2008-as Kék angyal című kötettel ismertté vált Centauri, és igencsak rejtélyes az egyik leghíresebb magyar álneves szerző, Kondor Vilmos, aki a Budapest noir sorozattal megírta az egyik legjobb magyar krimisorozatot. A valódi szerzőt nem ismerjük, de Kondor nem is ad élő interjúkat, és egyetlen öregkori kép érhető csak el róla. Akár még Simicska Lajos is lehet.

Koronavírus Hírek, háttér
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.