• Nem nagyon volt még olyan, hogy nyelvészek a kialakulása után nem sokkal fedeztek volna fel egy önálló nyelvet.
• Most ez történt, ausztrál bennszülött fiatalok saját szabályokkal saját nyelvet alkottak maguknak.
• Már 350 olyan fiatal van, akinek az új nyelv az anyanyelve.

Carmel O’Shannessy több mint tíz éve kutatja ausztrál bennszülöttek nyelvjárásait. A Michigan Egyetem nyelvésze az ország északi részén, egy mindentől elvágott apró településben fedezte fel, hogy a helyi fiatalok egy új nyelvet teremtettek maguknak.

Az évek során O’Shannessy publikált erről többször is, legutóbb a Language júniusi számában, de igazán híressé az tette a felfedezést, hogy most írt róla a New York Times.

Az új nyelvet Lajamanu közösségében fedezete fel. A települést az ausztrál kormány nyomására jött létre, 1948-ban gyűjtögető és vadászó életmódot folytató bennszülötteket telepítettek ide le. A 2006-os népszámláláskor 669 lakója volt a falunak, 92 százalékuk volt bennszülött.

Az apró falu mindentől nagyon messze esik, a legközelebbi kereskedelmi központ 540 kilométerre van. Hetente kétszer repülő hordja a postát, egyszer pedig teherautó érkezik áruval. Kivéve az esős hónapokban, mert olyan a földutak járhatatlanná válnak, és nem igazán lehet megközelíteni a települést.

A helyiek eleve sok nyelven beszélnek. A faluban mindenki beszél warlpiri nyelven, ami az ország északi részén meglehetősen elterjedt bennszülött nyelvnek számít, összesen négyezren beszélik. Szintén elterjedt a faluban a kriol nyelv is, ami a XIX. században az angolból képeztek, és a közös nyelvvel nem rendelkező bennszülöttek legjobban elterjedt nyelve lett. És a fiatalok tanulnak az iskolákba angolul is, ami kell is, mert középiskolába már a több száz kilométerre lévő városokba tudnak csak járni. Ott viszont egymással az otthonról hozott saját nyelvükön beszélnek.

A felfedezett nyelv azért különösen izgalmas a tudósok számára, mert nem egyszerűen a többi ott beszélt nyelv keveréke. Épít azokra természetesen, de vannak benne olyan elemek, melyek a többi nyelvben nem lelhetőek fel. O'Shannessy a nyelvet warlpiri rampakunak, vagyis könnyű warlpirinek nevezte el.

A nyelvészek azért is lelkesek, mert még sokan élnek a nyelv első használói közül. Hasonlóval pedig még nem találkoztak, most lehetségessé válik, hogy dokumentálják egy nyelv működését a megszületésétől kezdve.

Az nem ritka, hogy ott, ahol sokféle anyanyelvű ember él együtt egy területen belül, hasonló keveréknyelvek létrejöjjenek. Az viszont igen, hogy ezt a nyelvet használóik anyanyelvként sajátítsák el. Ráadásul nem is csak arról van szó, hogy több nyelvet egymásba fontak volna, mint mondjuk a kreol nyelvek esetében történik, hanem új, más nyelvből nem ismert szabályokat is alkottak.

O'Shannessy egy példát is hoz a könnyű warlpirire, egy négyéves gyerek mondatát. A 'Nganimpa-ng gen wi-m si-m worm mai aus-ria' mondatban, ami amúgy azt jelenti, hogy 'mi is láttunk kukacokat az otthonunkban', lehet látni, hogy a főnevek az angolból érkeznek, a ragozás a warlpiriből, de a használt igeidő sem az angolban, sem a warlpiriben nem létezik.

O'Shannessy maga amúgy bár nem folyékonyan, de beszéli a rendes warlpirit és a nyelv könnyű verzióját is. 2002 óta évente nyolc hetet tölt az elzárt faluban. Elmélete szerint otthon a szülök miközben a kisgyerekeikhez beszéltek, a három nyelv kombinációját használták. A gyerekek pedig ezt anyanyelvként sajátították el, és használat közben radikálisan átalakították a szintaxisát. Mára 350 olyan ember él a közösségben, akinek ez az anyanyelve.

Az is kérdés, hogy miért alakult ki az új nyelv. Hasonló keveredések akkor szoktak előfordulni, ha egymás nyelvét nem ismerő emberek kerülnek egy közösségbe, de itt ilyesmiről nincs szó, falu lakóinak korábban is volt közös nyelve. O’Shannessy úgy sejti, hogy a közösségalkotás és az identitásuk kifejezésének lett eszköze a saját nyelvük. Ez által tudják magukat fiatal warlpiriként kifejezni, ezzel kötődnek a Lajamanu-i közösséghez.

Az új nyelvet már annyira magától értetődően beszélik a fiatalok, hogy a nyelvészek szerint az is elképzelhető, hogy kiszorítja majd a rendes warlpirit, hosszabb távon ugyanis nehezen elképzelhető, hogy a két nyelv párhuzamosan létezzen egy közösségen belül. A falu idősebb lakosai ugyan szeretnék megtartani a hagyományos nyelvjárásukat, de erre nem biztos, hogy sok esélyük lesz. A közösség pedig a közeljövőben valószínűleg a nemzetközi nyelvészszakma kedvenc kutatási terepe lesz.

A poszt tetején egy könnyű warlpiriben előadott mese látható a videón.