Idén egy kicsit már lazábban vettem a felkészülést. Nekem a fizika inkább szellemi játék. Nem úgy van, hogy leülök és elkezdek erőnek erejével fizikát tanulni. Azzal foglalkozom, ami érdekel
- mondja Szabó Attila, aki ehhez képest idén rekordot döntött - ő az első diák a verseny történetében, aki egymás után kétszer is megnyerte a nemzetközi fizika diákolimpiát (IPhO). A 2012-es címét ezen a hétvégén Koppenhágában védte meg.
Szabó idén végzett a pécsi Leővey Klára Gimnáziumban. Már 2009-ben, elsős gimnazistaként kitűnt. Tanára, Simon Péter akkor is a diákolimpiai csapat figyelmébe ajánlotta, de akkor még kora miatt nem vették komolyan - írta róla a Népszabadság a tavalyi győzelem után. Másfél évvel később ezüstérmes lett, azóta kétszer győztes.
Ezért is kérdeztem arról, rutinos versenyzőként, pláne címvédőként mennyire volt más készülni a mostani versenyre. Simon Péter elmondta azt is, az ilyen felkészülést nem célzott tréningként kell elképzelni, inkább hosszú folyamatként, melynek része az is, hogy Szabó versenyekre járt, része az is, hogy önállóan állandóan feladatokat oldott meg (például az ázsiai versenyek feladatsorait), és az is, hogy önmagát képezte. Simon szerint az önjáró diákok lesznek igazán sikeresek, Szabóra pedig ez abszolút igaz.
A diákolimpiára a hazai versenyek eredményei alapján lehet kijutni. Szabó azt mondja, ilyenkor az olimpiai versenyek többszörösét oldják meg. A csapatba rajta kívül Kovács Áron Dániel, Jenei Márk és Papp Roland, a budapesti Fazekas Gimnázium tanulói, és Juhász Péter, a szintén budapesti Piarista Gimnázium diákja kerültek. A csapat ebben az esetben azt jelenti, hogy van közös felkészítő tábor és a készülés során segítik egymást, de maga a verseny már teljesen egyéni.
A diákolimpián közel négyszázan vesznek részt, egy országból öten mehetnek. Maga a verseny két napon zajlik. Az első nap az elméleti rész, ekkor egy ötórás blokkban kell sok kis részből álló nagy elméleti feladatokat megoldani. A második nap aztán jön az ötórás mérési blokk. A két kategóriát külön-külön is értékelik, és van az összesített kategória.
Szabó megnyerte az elméleti blokkot és az összesített kategóriát - utóbbi az, amiből még soha senkinek nem sikerült megvédenie a címét.
A verseny szabályai egyébként egy kicsit mások, mint a sportversenyeké, itt ugyanis ha valaki elér egy bizonyos pontszámot, automatikusan kap arany-, ezüst-, és bronzérmet, nem csak az első, a második és a harmadik. (Szabó esete ettől független, neki abszolút a legtöbb pontja lett.) Ez alapján pedig Kovács Áron Dániel aranyérmet, Juhász Péter és Jenei Márk ezüstöt, Papp Roland pedig bronzot kapott. A magyar csapat vezetői Tasnádi Tamás, a BME Matematikai Intézet és Vigh Máté, az ELTE Fizikai Intézet munkatársa voltak. Szabó másik felkészítő tanára Simon mellett Kotek László volt.
Ráadásul létezik a politikailag nem túl korrekt “legjobb európai versenyző” kategória is, ami arra utal, hogy legtöbbször ázsiai fölény van ezeken a versenyeken. Szabó természetesen ezt is megkapta, de abszolút elsőként nem volt szüksége a földrajzi szűkítésre.
A vetélytársakról azt mondta, az ázsiaiakat nem ismeri, a kelet-európaiak közül viszont vannak olyanok, akikkel versenyeken kívül is tartja a kapcsolatot. RIvalizálás ugyan van köztük, de leginkább a kölcsönös tisztelet a jellemző.
A versenyek jellegét leginkább az határozza meg, hol rendezik meg egy adott évben. Szabó szerint a tavalyi, észtországi versenyen erősen érződött a szovjet fizika hagyománya, vagyis kreatívabbak voltak a feladatok, inkább nagy ötletek kellettek, mint sok számolás. Idén épp fordítva volt, sok számolás volt és kevesebb csavar, de azt mondja, egyébként is inkább ez jellemző az olimpiákra.
Hétfőn hazajött, azóta sorra adja az interjúkat, de ezzel még közel sincs vége.
Hétvégén Kolumbiába utazik, ugyanis a matematika diákolimpiára is kijutott.
Hogyhogy, kérdeztem amatőr módon, pedig a válasz egyértelmű: egyszerűen azon is megnyerte a hazai versenyeket, így kijutott a világversenyre.
A fizikát egyébként jobban szereti, mert közelebb van a realitáshoz, mint szerinte néha már túl elvont matematika. Ezen belül is leginkább a mechanika és az elektromosságtan érdekli.
A hasonlóan sikeres diákok közül sokan lesznek magántanulók, mert a versenyek miatt túl sokat hiányoznak az iskolából. Szabóval nem ez volt a helyzet. Ő maga is azt mondta, és tanára is azt mondta róla, hogy szeretett iskolába járni, a diákok pedig kifejezetten elismerték és felnéztek rá. Akkor biztos követői is vannak, kérdezem Simont, de ez már talán túl szép lenne - bár sokan szerették, a topfizika világába már nem követték.
Szeretek olyan dolgokat csinálni, mint egy átlagos tinédzser. Szeretek fényképezni és társaságban lenni
- mondja Szabó, egy tavalyi interjújából pedig az is kiderül, a pécsi zenekarokat, például a Kispált és a Punanny Massifot szereti.
Jövőre pedig a Cambridge Trinity College-ben folytatja, ahol fizikát fog tanulni. És hogy inkább itthon vagy külföldön képzeli el a jövőjét?
Talán inkább külföldön...de ezt most még nem tudom megmondani.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.